Két és fél évvel ezelőtt a Mű-Terem Galéria belépését az aukciós piacra sokan kockázatos vállalkozásnak tartották, hiszen a sikeres Blitz és a Kieselbach Galéria mellett akkor még Nagyháziék és Polgárék is lényegében azonos rangú festményárverezőknek számítottak. (Utóbbi két cég azóta elsősorban a műtárgyak, bútorok, szőnyegek értékesítésében jeleskedik, a festménypiacon kénytelenek megelégedni a másodhegedűs szerepével.) Virág Juditék az első alkalomtól kezdve sikeresebbnél sikeresebb aukciókat bonyolítottak le, még akkor is, amikor csak két tucat tétel került kalapács alá. Az eredmények mögött - a szakmai felkészültség mellett - a tudatos marketingtevékenységet találjuk, amelyben bizony sok hasonló vállalkozás hiányt szenved. Az egész oldalas illusztrációk, az analógiák, tanulmányok közlése, a kiállítási jegyzék és a bibliográfia mind-mind a gyűjtők igényes kiszolgálását bizonyítja, miközben már hónapokkal a rendezvény előtt folyamatosan értesítik a címlistájukon szereplőket arról, hogy milyen művekre lehet majd licitálni, mikor nyílik az aukciós kiállítás. A cég kikiáltási árai valamivel magasabbak, mint Kieselbach árverésein, és gyakran éri őket az a vád, hogy szívesen tesznek „vattát” az anyagba, vagyis a nagyon jó minőségű, kvalitásos művek mellett nem kevés a gyengébb színvonalú festmény. Az eddigi tapasztalatok szerint a jó művek felhúzzák a gyengébbeket, így sokszor lényegesen drágábban kelnek el, mint a BÁV vagy Polgár árverésein. Ha pedig anyagilag megéri, akkor miért ne kerülhetne a katalógusba néhány a középkategóriás nagybányai festők közül, az el nem kelt tételek aránya pedig így is nagyon alacsony. A mostani árverés kapcsán Munkácsy Mihály Virágcsendéletéről - amely végül 44 milliós leütési áron kelt el - már többször is írtunk lapunkban (NAPI Gazdaság, 2001. április 7., 1. oldal, illetve Befektető, 2001. április 2., 9. oldal, továbbá Befektető, 2001. február 26., 14. oldal), így erről aligha szükséges részletesen megemlékezni. Csupán megismételjük, hogy 15 millió forintos kikiáltási árról szökött fel az értéke 44 millióig, ami több, mint a tavalyi aukciós rekordot jelentő Orbán Dezső-csendélet 42 milliós ára. Munkácsy 1885-ből származó, holland mesterek modorában készült, hibás franciaságú ajánlással ellátott, védett képe korábban már szerepelt egy BÁV-árverésen, és három évtizedes lappangás után került ismét a licitálók elé. Érdekesebb lehet Szinyei Merse Pál Kora tavaszának 22 milliós értéke, hiszen a művész képei igen ritkán bukkannak fel a piacon. Az életművet dokumentáló katalógusban is szereplő, tehát ismert mű az 1900-as évek elején készült. Bár nem olyan nagy méretű és kevésbé látványos, mint a Kieselbach Galériában két évvel ezelőtt 70 millióért eladott Parkban, mégis borítékolható volt a magas leütési ár. A 12 millióról indított tétel nem kapott akkora publicitást, mint Munkácsy csendélete, talán ezért sem érezték annyian, hogy feltétlenül meg kell vásárolniuk. Munkácsy másik műve, egy fehér ruhás hölgy portréja még a laikusok megítélése szerint is nyilvánvalóan gyengébb volt, mint a csendélet, ám a művész neve önmagában elég egy 8 milliós leütési árhoz. Itt kell említést tenni a többi klasszikusról: eladatlan maradt Benczúr Gyula valóban nem túl „ízléses” műve, A győztes Ámor, akárcsak Zichy Jenő magas, 12 milliós kikiáltási árról indított, Apród ivókürttel című alkotása. A többi XIX. századi kép nem ebből az árkategóriából került ki, Lotz, Telepy és Molnár József képeiért még az egymilliót sem adták meg. Egyedül idősebb Markó Károly apró képe esetében (Ganymedes elragadása) értek el említésre méltó árat, 5,5 millió forintot, és Székely Bertalan 320 ezerről indított Szadai tájáért küzdöttek meg a gyűjtők, s fizetett ki a győztes 1,8 millió forintot. Kevesen kapnak akkora publicitást manapság, mint Mattis-Teutsch János, mára azok szemében is megbecsült és értékes művészszé válhatott, akik korábban nem vették figyelembe gyűjteményük gazdagítása során. Mégis, mintha megtorpant volna az a fejlődés, ami az árak változását jellemezte az elmúlt két évben. Nem érheti kritika a most indított grafikák szereplését, de az olajkép iránti érdeklődés elmaradt a várakozásoktól. A Linómetszet 380 ezerért, a Figurális kompozíció (vegyes technika) 550 ezerért, a Magányos fa (akvarell) 3 millióért ment el, miközben az olaj Kompozícióért „mindössze” 8 milliót fizettek. Mattis-Teutsch műveiével szemben Rippl-Rónai József árai visszatértek a rendes kerékvágásba, a gyűjtők többsége biztos kézzel választja szét a kvalitásost a közepestől és a gyengébbtől. Volt idő, amikor a művész nevének puszta említése elég volt ahhoz, hogy a vásárlók könnyedén kiadjanak több millió forintot - minőségi, méretbeli különbözőségtől függetlenül. Az 1904-es pasztell Intérieur (más néven: Sárga szobában egy öreg nő) kétségkívül egyike a legeredetibb Rippl-képeknek, amelyek mostanában felbukkantak az aukciós piacon. Az alkotás hosszú idő óta nem szerepelt a nyilvánosság előtt, most 3,5 milliós kikiáltási ára 11 millióig ment fel, ami lényegesen meghaladja az átlagos pasztellek jellemző árait. Vaszary Jánostól a Vitorlásversenyt (olaj) 9 millióra értékelték, A Napkirály udvarában című akvarellt pedig 1,1 millióra. Elérte a méltán várt magas árat Egry József műve (Balatoni táj fákkal) 9,5 millióval, ugyanennyit adtak Derkovits Gyula a monográfiában Este II. címmel jegyzett festményéért. Ettől félmillióval maradt el Aba-Novák Vilmos Szolnoki lacikonyhája, egymillióval Perlrott Csaba Vilmos Gyümölcsszedőkje. Kmetty János Álló női aktja 7,5 millióért kelt el. Ezúttal kevesebb tétel szerepelt festészetünk második világháború utáni korszakából. Mindössze néhány kép került a katalógusba a század közepén működött Európai Iskola tagjaitól, ezek is jórészt grafikák voltak. Bálint Endre Itt már jártam valaha sorozatának harmadik darabja (a művész húga, Szerb Antalné tulajdonában volt) nem tudta megismételni egy másik munkájának decemberi parádés értékét, 11 millió volt akkor a záróár (Befektető, 2000. december 11., 11. oldal), de mostani, 4 milliós leütési ára is beváltotta a hozzá fűzött reményeket, hiszen lényegesen kisebb darabról volt szó. Továbbra is népszerűek a Mű-Terem Galéria által kínált Zsolnay porcelánok (népszerűbbek, mint bárhol máshol), a kaspók 1 és 2 millióért, egy gyümölcsöstál 1,4 millióért került vásárlójához. R. E.