A mai iskolarendszer teljességgel diszfunkcionális, és csupán a szokások és az érdekek tartják össze - mondja Horn György, aki több mint tíz éve alapította meg és azóta is vezeti az Alternatív Közgazdasági Gimnáziumot (AKG). Az intézményből, ahová jobb módú értelmiségi vagy vállalkozó szülők gyermekei járnak, a diákoknak legalább nyolcvan százaléka tanul tovább valamilyen egyetemen. Az igazgató szerint ez a kivételes mutató egyenesen következik az ő oktatási szisztémájuk szabadság- és személyiségközpontú szellemiségéből. Horn közéleti feladatokat is vállal: elnöke az Alapítványi és Magániskolák Egyesületének, tagja a budaörsi önkormányzat oktatási bizottságának, és részt vett a szocialista párt oktatási programjának a kidolgozásában. - Önöknél, ha az utóbbi években csökkent is, még mindig ötszörös a túljelentkezés. Miben különbözik az AKG más iskoláktól? - Nálunk a legfőbb érték a szabadság, a személyközpontúság, a szuverenitás, a felelősség. Ennek megfelelően egészen másképp szerveztük meg az oktatást, mint ahogy az általában szokásos. Az órák - mi epocháknak nevezzük őket - például 85 percesek, a gyerekek nemcsak tantárgyakat tanulnak, projekteket is. Kevés tanár tanítja a diákokat, viszont sokat vannak velük. Nincs napló, csengő, házirend - ez is jelzi, hogy az iskola lemondott bizonyos intézményi jogairól. Nekünk más eszközökkel kell rábírnunk a diákokat, hogy figyeljenek; ilyen a sikerélmény, az érdeklődés, a személyesség. - Ön miért tartja totálisan alkalmatlannak a hagyományos iskolarendszert? Hiszen a magyar oktatást nemzetközileg is magas színvonalúnak ítélik meg. - Nem egy-egy kiugró teljesítményt kell felmutatni, hanem harmonikus, dönteni tudó embereket kell kibocsátani az iskolákból. Egyébként az, hogy a multinacionális cégek azonnal projekteket, tréningeket, tanfolyamokat tartanak a frissen felvetteknek, nem arra mutat, hogy az oktatási rendszerrel elégedettek volnának. - Mégis, melyek a rendszer legfőbb hibái? - Nem gyerekközpontú. Tantárgyakat tanít, nem gyerekeket. Nem használható tudást tanítanak, a tanárok általában nem képesek személyes kapcsolatot kialakítani a tanulókkal. Mindennek oka, hogy az iskolarendszer alapvetően katonai mintára szerveződött. Feladatokat adtak ki, amelyeket meg kell oldani, a gyerek maga pedig nem volt fontos. Megvolt - és ma is megvan - az ehhez tartozó hierarchia: a tanárok a tisztek, föléjük rendelve az igazgató és a kerületi tanfelügyelők. Pontosan leírták a folyamatot, a tanároknak meg katedrát építettek, hogy a gyerekek fölé emeljék őket. A múlt század óta mostanra mindössze annyi változott, hogy elvették a tanároktól a katedrát, az „erőt". A tanárok is teljesen azonosultak ezzel a rendszerrel, ezt mutatja az is, hogy többségük alkalmatlan az érdekképviseletre vagy a kommunikációra. - Ehhez képest eddig nem sokan akarták szétrombolni a hagyományos iskolarendszert. - Persze, mert az érdekek összetartják. Azt is mindenki tudja, hogy az autózás gazdaságtalan, szennyezi a levegőt, de ettől még kevés ember jár gyalog, és működnek az autógyárak is. - Milyen mutatókkal jellemezhető az AKG oktató munkájának eredményessége? - Minden ide járó tíz diákból legalább nyolc továbbtanul valamilyen egyetemen - a legtöbb közgazdasági, társadalomtudományi irányokban. Nálunk 100 gyerekre 120 nyelvvizsga jut. - Önökhöz milyen családok gyermekei járnak? - Azoknak a jobb módú értelmiségi vagy második generációs vállalkozócsaládoknak a szülöttei, amelyekben a gyerekeket kicsi koruk óta teljes embereknek tekintik, és ahol nem okoz gondot a havi 13 500 forintos költségtérítés kifizetése - bár sok nem fizető tanítványunk is van. - Amellett, hogy iskolaigazgató, közéleti feladatokat is vállal. Ilyen módon is egyengetni kívánja az AKG útját? - Nyilvánvaló, hogy jó kapcsolatokat kell fenntartani az állami szervekkel és más intézményekkel, annál is inkább, mert az AKG 1988-tól a Művelődési és Közoktatásügyi Minisztérium alapítványi formában működő kísérleti iskolája volt, amely átadta a fenntartói jogokat a tanulóknak, a szülőknek és a későbbi foglalkoztatást biztosító vállalatoknak. Az AKG Alapítványnak egyébként ma is tagja az Oktatási Minisztérium és a Fővárosi Önkormányzat. Ettől függetlenül mindent meg akarok tenni azért, hogy elterjeszthessem eszméinket a magyar közoktatásban. - Honnan van önben ez az elhivatottság? - Pedagóguscsaládból származom - a szüleim az első évfolyamban végeztek közgazdász-tanárként a közgazdaságtudományi egyetemen, ugyanazon a szakon végeztem később magam is. Láttam, mennyire nem jó senkinek a létező oktatási rendszer, és úgy gondoltam, lehetséges olyan forma, amely enyhíteni tudja a jelenlegi rendszer problémáit. - Van hobbija? - Ez az iskola a hobbim. - Mennyi ideje marad a családjára? - Nem sok. A feleségem is tanít, úgyhogy megérti. Huszonöt éve házasok vagyunk, és kölcsönös megértés alapján jól működik a kapcsolatunk. Azt sajnálom, hogy két nagy- fiamra - akik már egyetemisták - fiatalabb koromban nem jutott elég időm. A legkisebb fiammal, aki még csak hétéves, igyekszem sokkal többet törődni. - Mint kísérletező pedagógus, a saját gyermekeivel mennyire elégedett? - Úgy látom, a számomra fontos értékeket sikerült átadnom nekik, és sikeres, dolgos, kiegyensúlyozott, jó emberek lettek. - Önnek sikerült megvalósítania a tervét, amelyet még egyetemista korában kigondolt: létrehozott és több mint tíz éve működtet egy iskolát. Elégedett embernek érzi magát? - Ami az AKG-t illeti, igen. Aggasztónak tartom viszont, hogy nagyon kicsi a fogadókészség az ilyenfajta iskolákra, és hogy a javaslataink nagy része nem kerül át a közoktatásba. Ahol, úgy vélem, jó szándékú, tisztességes emberek követnek el akaratlanul is olyan súlyos hibákat, amelyeknek hosszú évekig érezzük majd a hatását. Vámos Éva