- A szüleinek volt fontos, hogy sportoljon? - Bár ők is sportoltak fiatalon, inkább az én mozgékonyságommal magyarázható a korai és lelkes sportrajongásom. Tamásiban, ahol felnőttem, az atlétika és a kézilabdaélet volt erős - előbbit még óvodásként, utóbbit általános iskolásként kezdtem el, a gimnáziumban egy kézsérülés miatt hagytam abba. - Folytatódott az atlétika? - Nem rögtön, mert az egyetemi évek alatt nem a mozgás volt a legfontosabb. A diploma után úszni kezdtem, imádtam a Margitszigetre járni hajnalban, aztán Budára költöztem, nehézkesebbé vált a bejutás, úgyhogy visszatértem a futáshoz. - Miért szeret futni? - Teljesen kikapcsol, olyan, mintha leállnának a gondolataim, el tudok vonatkoztatni közben bármilyen problémától. A napi penzum teljesítése igazi sikerélmény. Az első terhességem utolsó hónapjáig sportoltam, szülés után alig vártam, hogy elteljen a hat hét, máris futócipőt húztam. - Akkoriban indította el a gasztroblogját? - Igen, az Ízbolygót 2007-ben kezdtem el írni, 2008 tavaszán kapta meg a Goldenblog Gasztro különdíját. Szeretném azt hinni, hogy van egy stílus, amit képviselek, nem rugaszkodom el a valóságtól, könnyen elkészíthető ételeket mutatok be, igyekszem elterjeszteni a főzés szeretetét. - Ezek után miért alapított óvodát? - A lányomnak kerestem helyet heti két-három alkalommal néhány órára, de nem találtam megfelelőt, így hirtelen ötlettől vezérelve belevágtam. Számomra az óvoda egy biztonságos kis létszámú hely, ahol minden gyerekkel személyre szabottan foglalkoznak, hogy felkészülten kezdjék el az iskolát. Ide is beférkőzött a főzés, mert az ételszállító cégek kínálatával nem voltam elégedett, és bár nagyon szigorú előírásoknak kell megfelelni, kialakítottunk egy konyhát, ahol a receptjeim alapján főzünk. Van főzőfoglalkozás is, ahol a gyerekekkel együtt készítünk ételeket, sütiket. - Ha főzésben ennyire tervszerű, a futóedzéseiben is az? - Igyekszem az lenni. A lányom születése után gyorsan újrakezdtem, ám amikor a fiammal terhes lettem, teljesen leálltam a sporttal. Aztán ahogy Bence betöltötte a kilenc hónapot, elkezdett bizseregni a lábam, először csak fél órákat futottam, azután kitoltam 45 percre, később egy órára. Fokozatosan egyre többet tettem meg, az eddigi leghosszabb táv 18 kilométer volt. Jó esetben heti négyszer, rossz esetben háromszor futok. - Mikor van erre ideje és hol? - Általában este van időm, miután a gyerekeket letesszük. Az azért is jó, mert olyankor felpörgök és tudok éjszaka dolgozni. Egyelőre nem tudok messzire kimenni, úgyhogy az otthoni futópadon készülök életem első félmaratonjára. A futógépen elég unalmas sokat futni, de minden fejben dől el, ha ott sikerül, akkor biztosan megy az utcákon is. - Indult korábban utcai futóversenyeken? - Igen, rövidebb rendezvényeken, a gyerekek születése előtt, idén pedig jön az első megmérettetés, a 12 kilométeres T-Home Vivicittá Városvédő futás április 10-én. Utána irány a bécsi maraton, ahol a féltávon fogok futni.