Az előző század fordulóján Budapest „szórakoztató iparának” korábbi és alacsonyabb rendű műfaját képviselte az orfeum világa és a varieté. Miközben ezek a francia revü nyomdokában haladtak, német mintára megszületett egy igényesebb új mulattatási ág is: az irodalmi kabaré. Magas művészi színvonaláról már a közreműködők puszta névsorából is fogalmat alkothatunk. A Bonbonniére a mai Művész mozi helyén nyílt meg 1907. március elsején, ahol Molnár Ferencnek, az európai hírű szerzőnek erre az alkalomra írott prológját a színészóriás Somlay Artúr adta elő. Ezt követte október derekán a Modern Színház Cabaret avatása az Andrássy úton (a mai Bábszínház épületében), amelynek irányítását a Nagyváradról érkezett újságíró, Nagy Endre vette át. Ady róla írott jellemzését idézve „ez a szép csúnyaságú, elmés, bátor és küldetéses ember” új típusú, napi politikumot sem nélkülöző konferansziéival önálló műfajt teremtett. Adynak itt állandó páholya volt, legújabb verseit hónapról hónapra Nagy Endre olvasta fel a kabaré parányi színpadán, megzenésítve pedig – a sztárnak számító Medgyaszay Vilma előadásában – hamar közismert slágerekké váltak, mint például a Párizsból Pestre küldött Zozó levele vagy a Kató a misén. A két legelső pesti kabaré élén olyan művészeti vezetők váltották egymást, mint Molnár Ferenc, Heltai Jenő vagy Gábor Andor, az eddig említetteken kívül „házi szerzőik” rangos táborához tartozott a Nyugat írói köréből Babits, Karinthy, Kosztolányi, Szép Ernő vagy Tersánszky Józsi Jenő. A közönség soraiban törzsvendégnek számított a korabeli politikusok közül Károlyi Mihály, Jászi Oszkár vagy Garami Ernő, az írók közül pedig Bródy Sándor, Ignotus és Herczeg Ferenc. Amikor a sanzon nagyasszonyának nevezett Medgyaszay Vilmától átvette a jelképes stafétabotot, Ady Reinitz Béla által megzenésített dalait Neményi Lili tartotta rendszeresen műsorán. Az idei centenáriumra a Budapesti Történeti Múzeum első emeletén az Országos Színháztörténeti Intézettel közösen rendezett és szeptember huszadikáig látható kiállításon a János vitéz Iluskájaként népszerűvé vált Medgyaszayt tüllkendője, kézitükre vagy kedvenc kutyusának fotója hozza emberközelbe, Nagy Endre arcát szemből Hahn néhai plakátja, profilból Ruszkay korabeli falragasza örökíti konferálás közben, műsorát pedig eredeti hangfelvétel idézi. A tárlat egy meghitt és korabeli atmoszférát árasztó zugában nonstop vetítéseken régi kabaréjeleneteket élvezhetünk vagy a fiatal Honthy Hanna dévaj kupléját hallgathatjuk. A harmincas évekből származó karikatúrákon Gózon Gyula vagy Rátkai Márton is felbukkan, az egykori New York kávéház eredeti márványasztalán pedig Nagy Endre, Heltai Jenő és Molnár Ferenc aláírása maradt az utókorra. Az egyik akvarell Egy kiskabaré is legyen! felkiáltással Nagy Endre szellemét idézi, amint éppen vakarja a fejét, miközben Herczeg és Komlós gyerekként álldogál előtte, Salamon Ernő az egyiknek a fülét cibálja, a „nagy cipőben kis fiú” pedig nem más, mint maga „a Kellér”. Ilyen és ezekhez hasonló, korábbról részben ismert vagy eddig még sohasem látott meglepetések várják az érdeklődőket a hangulatos kiállításon, amelyen annyira belefeledkezhetünk a részletekbe, hogy észre sem vesszük, milyen gyorsan repül az idő. Érdemes hát elöljáróban pár órát rászánni a százesztendős magyar kabaré emléke előtt tisztelgő rendezvényre.