Úgy tűnik, követőkre találhat David Cameron brit miniszterelnök, aki élharcosa az uniós integrációt fellazító kezdeményezéseknek. Cameron szerint újra kell gondolni a szabad munkaerő-áramlás jogát - azaz lehetővé kell tenni a tagországoknak, hogy korlátozzák az országukba érkező vendégmunkások számát és jogait -, továbbá vissza kell vonni nemzeti hatáskörbe a Brüsszelnek átadott döntési jogkörök jelentős részét.

A brit kormányfő megígérte a szavazóknak, hogy ha a konzervatív párt hatalmon marad a következő parlamenti választáson, akkor 2017-ben népszavazást tartanak Nagy-Britannia EU-tagságáról. Ezen akkor tudná jó szívvel támogatni az unióban maradást, ha az említett lazítások megtörténnének. Az elmúlt napok politikusi nyilatkozatai alapján úgy tűnik, Cameron követőkre találhat Európában - írja a Wall Street Journal.

Puhítsunk!

Az Angela Merkel német kancellárt támogató CDU-CSU pártszövetség utóbbi tagja olyan választási platformot hirdetett a májusi európai parlamenti szavazás előtt, amelynek alapján lehetővé tennék a Németországban munkát vállaló külföldi vendégmunkások szociális juttatásainak korlátozását és visszavennének bizonyos döntési hatásköröket Brüsszeltől.

Frans Timmermans holland külügyminiszter nagy tapsot kapott Londonban, amikor a héten arról beszélt, hogy vége az unió szorosabbra fonása korszakának, illetve hogy a nemzeti parlamenteknek nagyobb befolyást kellene kapniuk az uniós döntéshozatalban. Eközben az Európai Bizottság (EB) hatáskörét szűkíteni kellene. A holland kormány 54 pontot tartalmazó listán sorolja, milyen jogköröket tartana nemzeti hatáskörben.

Még az általában uniópárti Franciaország kormánya is arról beszél, hogy az EU működését hatékonyabbá kellene tenni. Sőt, José Manuel Barroso, az EB elnöke is azt mondta a múlt héten, hogy Európának nem kell beleütnie az orrát olyasmibe, amihez nincs köze.

Szélső jobb

A hangulatváltozás egyik oka, hogy az elhúzódó gazdasági válság miatt várhatóan teret nyernek az uniós választásokon az euroszkeptikus pártok. A gazdasági bajokat sokan úgy interpretálják, hogy miközben a brüsszeli elit egy csomó döntési jogkört magház vonzott, nem tudott ezekkel az európaiak javára élni.

Egyes politikai erők attól tartanak, hogy az unió további erősödésével érzékeny belpolitikai kérdések csúsznának ki az ellenőrzésük alól. Emellett Németország hajlandó bizonyos engedményekre Nagy-Britanniának, mert szeretné az EU-ban tartani a szigetországot. Berlin ugyanis London piaci liberális hozzáállására támaszkodva igyekszik ellensúlyozni az állami beavatkozást megengedhetőnek tartó francia és olasz politikát.

Csak semmi kockázat

A nagy EU-ellenes hangulat ugyanakkor nem jelenti azt, hogy bármelyik kormány megkockáztatna egy népszavazást az EU-tagságról. Egyik ország elitje sem akar a senki földjére kerülni a britekkel együtt - fogalmazott egy uniós diplomata. Ezt látszik igazolni az a hír, amely szerint Mark Rutte holland kormányfő a múlt héten jelezte Barrosónak: nem kívánnak csatlakozni Nagy-Britanniához. Az alapvető felelősségmegosztáson Hága és Brüsszel között nem változtatnának.

Jó példa az egyrészt-másrészt típusú megközelítésre Jyri Katainen finn miniszterelnök korábbi nyilatkozata. A finnek is úgy látják, hogy korlátozni kellene Brüsszel befolyását a költségvetési politikával és a gazdasági versenyképességet befolyásoló ügyekkel kapcsolatban. Ugyanakkor úgy látják, hogy a biztonság- és energiapolitikában szoros integrációra lenne szükség.

Németország és Hollandia is egyetért azzal a brit állásponttal, amely szerint mérsékelni kellene az úgynevezett juttatásturizmust, azaz azt, hogy a főként Kelet-Közép-Európából érkező vendégmunkások a jobb szociális ellátásért keresnek munkát Nyugat-Európában. Ugyanakkor nem értenek egyet a munkaerő szabad áramlását megkérdőjelező brit kezdeményezésekkel.