Angela Merkel német kancellár ostrom alatt áll. A CDU bajor szövetségese, a CSU szigorúbb határellenőrzést akar, amiért Horst Seehofer belügyminisztert, a párt elnökét ünneplik Bécsben, Budapesten, Rómában és Varsóban. Vajon tisztában vannak-e az ottani kormányok azzal, mivel járna, ha a német politika nacionalista fordulatot venne? - kezdi költői kérdéssel cikkét Philip Stephens a Financial Times (FT) publicistája.

Seehofer motivációja nyilvánvaló. A CSU-t szorongatja a nyíltan idegengyűlölő Alternatíva Németországnak (AfD), amely az októberi tartományi választáson csúfos vereséget mérhet a bajor pártra. Két hetet adott kormánybeli főnökének, Merkelnek, hogy összehozzon egy európai szintű menekültpolitikát. Ha nem teszik neki az eredmény, akkor egyoldalúan megszigorítja a német határvédelmet.

QP | Quality Placement

Esélyek

Az esélyek nem éppen kedvezőek a kancellárnak. A közvélemény-kutatások szerint a németek nem bíznak a nevéhez fűződő nyitott határok politikájában. A négy visegrádi ország hallani sem akar arról, hogy az EU-tagállamai osztozzanak a migráció terhein úgy is, hogy szétosztják a menekülteket. Az elitellenes Öt Csillag és a radikális jobboldali Liga összefogásán alapuló olasz kormány visszafordítja a menekülthajókat az olasz partoktól. Az osztrák kormány menekültellenes Róma-Bécs-Berlin tengelyt javasol.

A populistákat egyesítik egyszerű jelmondataik. A magyar társadalom például zsugorodik és elöregszik, mert legtehetségesebb tagjai nyugaton próbálnak szerencsét, ám a budapesti kormány büszke arra, hogy pengés drótkerítéssel körülvett táborokba zárja azokat a szerencsétlen bevándorlókat, akik átjutnak a hasonló akadállyal ellátott határon.

Realitás

Eközben az a nyilvánvaló realitás, hogy egyetlen kormány sem képes ellenőrzés alatt tartani a határait. A saját egyoldalú érdekeiket követő nacionalisták gyakran ütköznek egymással. Ma már senki sem emlékszik rá, de amikor 2015 nyarán Merkel megnyitotta Németország határait, akkor Ausztriát mentesítette a bevándorlók tömegétől, akik Orbán Viktor magyar kormányfő Magyarországáról érkezve árasztották el az országot.

Az FT szakírója szerint a nacionalista felfogás alapjai félelmek és érzelmek. Ha azt hiszik, hogy működni fog az a stratégia, hogy más kezével verik a csalánt, azaz egymásra tolják a problémákat, akkor tévedni fognak - véli Stephens. A határok lezárása visszaüt. Sebastian Kurz osztrák kancellár hamarosan észreveheti, hogy Seehofer tervei (mármint, hogy a német határról visszafordítják azokat a menekülteket, akiket más EU-tagországban már regisztráltak) Ausztria nyakába varrják a bevándorlókat.

Válasz

Ugyanez a helyzet a Matteo Salvinival, Olaszország hajó-visszafordító belügyminiszterével, hiszen a menekültek nagy része Olaszországon át tart Németországba. A mediterrán bevándorlási frontországok azt szeretnék, ha az érkezőket szétosztanák az EU-tagállamok között, de ehhez aligha kapják meg a lengyel vagy a magyar nacionalisták hozzájárulását.

Az FT cikkírója szerint a humánus, korrekt és fenntartható megoldás az lehet, ha az EU egységesen lép fel: megerősíti a határait, miközben korrekt menekültügyi eljárást biztosít azoknak, akik jogosultak rá. Eközben több támogatást kell adnia a legtöbb bevándorlót küldő fekete afrikai országnak.

Alternatíva

Nem nehéz elképzelni, mi lenne ennek az alternatívája, ha Németországban a nacionalista politikai irányzat venné át a hatalmat. Az AfD nem titkolja, hogy ellenzi a déli eurótagállamok anyagi támogatását, az úgynevezett transzferuniót. Miért ne terjesztené ezt ki az EU-s támogatásokra is, amelyek legnagyobb haszonélvezői közé tartozik Lengyelország és Magyarország.

Nem kéne sokat győzködni a német adófizetőt, aki azt látja, hogy például Magyarországon nem kis részben az ő pénzéből alakítják át a piacgazdaságot uram-bátyám kapitalizmussá. A Németország az első! jelszó jegyében ezt a pénzt magukra is költhetik.

Spephens szerint nem kellene a militáns múlt feléledésétől tartani. A legtöbb német szíve szerint kevesebbet költene védelemre. Enélkül is elég erősek ahhoz, hogy a maguk útját járják és ha kell, ott van szövetségesnek Oroszország, amely szívesen cseréli energiahordozóit német technológiára. A lengyelek és más kelet-európai országok meg fizessék meg a NATO költségeit, ha tartanak az oroszoktól.

Meggyengült

Németország még messze van ettől a helyzettől. Merkel joggal tételezi fel, hogy országának legfontosabb hosszú távú érdeke kitartani a liberális internacionalizmus mellett. Ezt a meggyőződését nem igazán fogja feladni. Ugyanakkor kétségtelen, hogy meggyengült. Miután eltöltött 12 évet a hatalomban, kezd lejárni az ideje. És Seehofer a barátaival más irányt szabna a német politikának. Az FT szakírója szerint az ennek tapsoló európai populistáknak még egyszer át kellene gondolniuk, mit is szeretnének igazán.

Mindenki bírál mindenkit

Horst Seehofer egy lapinterjúban az MTI szerint kilátásba helyezte a német kormánykoalíció szétszakítását, ha Angela Merkel nem tudja napokon belül tető alá hozni a közös uniós menekültügyi rendszert. A belügyminiszter nem viselné el, ha a kancellár ez esetben nem engedné meg neki, hogy bevezesse a szigorított határellenőrzést. A CSU elnök idegességét megalapozhatják a legutóbbi közvélemény-kutatások. Ezek szerint pártja támogatottsága 40 százalék közelébe süllyedt, így elveszítheti abszolút többségét az októberi tartományi választáson. Az Alternatíva Németországot 13 százalék körül mérik.

Merkel pártjában dühödt reakciót váltott ki a CSU zsarolása. A munkavállalói érdekek képviseletére szerveződött CDU-s platform (CDA) vezetője, Christian Bäumler azt sürgette, hogy lépjenek színre a CSU-nak eddig átengedett Bajorországban azzal a céllal, hogy a párt elindulhasson a Landtag-választáson, ha a CSU felmondja a pártszövetséget A koalíció harmadik tagja, a Német Szociáldemokrata Párt (SPD) vezetősége élesen bírálta a CDU/CSU pártszövetségen belüli vitát. A szakítástól tartva a pártban foglalkoznak az előrehozott parlamenti választás lehetőségével.

A fotó forrása: Reuters