A Federal Reserve döntéshozónak nem csupán a kopogós tényekkel, gazdasági mutatókkal, a makacs számokkal kell megküzdeniük e heti kamatdöntő ülésük előtt, hanem elődeik kísértetével is - derült ki a CNBC cikkéből. A Wall Street-i elemzők attól tartanak, hogy az amerikai jegybank rossz ütemben próbálja meg normalizálni monetáris politikáját, azaz vagy túl korán, vagy túl későn kezdi szigorítani a hitelfeltételeket.

Sok szakértő úgy véli, hogy nagyobb a kockázata a túl korai, mint a túl késői kamatemelésnek. Más szóval annak, hogy megismétlődik az 1937-es forgatókönyv, amikor a Fed idő előtt növelte a hitelköltségeket, amivel felerősítette, elnyújtotta az 1929-es pénzügyi összeomlást követő nagy gazdasági depressziót - fejtegette ügyfeleinek küldött elemzésében Michael Arone, a State Street Global Advisors tanácsadó cég igazgatója és vezető befektetési stratégája.

Hessegessék el a kísértetet!

Arone ugyanakkor nem tartozik ezek közé a szakértők közé, amit már jelentésének címében is jelez. Eszerint a Federal Reserve-nek el kellene hessegetnie magától 1937 kísértetét. A Fed döntéshozó testülete a héten ülésezik, és néhány hónappal ezelőtt még mindenki azt jósolta, hogy júniusban fogja először megemelni a bank alapkamatát. A vártnál halványabb gazdasági növekedés azonban halogatásra ösztönzi a Fedet. A kereskedők az elmúlt időszakban már legkorábban decemberre áraztak be némi szigorítást a hitelfeltételekben.

A szakértő egyetért azzal, hogy a jegybanknak egyelőre nem kellene növelnie a kamatot, ugyanakkor úgy véli, nagyobb a kockázata a túl késői, mint a túl korai emelésnek. Minél tovább halogatják a fordulatot, annál durvábban kell majd keményíteniük a monetáris feltételeket, és ennek megfelelően annál jobban megrángatják majd a piacokat is.

1937 helyett 1999

Azért tartanak sokan a nyolcvan évvel ezelőtti események megismétlődésétől, mert úgy vélik, hogy a Fed elsősorban a laza monetáris politikából fakadó piaci buborékok felfúvódását akarja elkerülni. Ezért rálép a fékre még mielőtt a gazdaság kellően begyorsult volna. A könnyítés 2008 végén indult, amikor a Lehman Brothers szeptemberi csődjét követően kiszáradtak a hitelpiacok. Az USA gazdaságának recessziója, azonban 2009-ben véget ért, a Fed alapkamata viszont ma is nulla.

Arone szerint azért nem lehet 2015-öt 1937-hez hasonlítani, mert akkor a fogyasztói árak estek, a munkanélküliség pedig nőtt. Ma ez éppen ellenkezően alakul. Szerinte jobb összehasonlítást kínál 1999-, amikor a Fed későn a dotcom-buborék felfúvódásának közepén lépett a fékre. Az infláció már gyorsulóban volt, amikor meglépték az első kamatemelést, ezért gyorsabban kellett szigorítaniuk. Kilenc hónap alatt öt negyed százalékpontos emelés követte egymást, mielőtt a tőzsdei buborék kipukkadt.

Van ok az idegeskedésre

Miközben mindenki bízik benne, hogy az ilyen durva piaci rángások elkerülhetők, van ok az idegeskedésre. A legfőbb bizonytalansági tényező, hogy a Fed történetében még soha nem fordult elő az elmúlt években tapasztalathoz hasonló monetáris politika. Volt már alacsonyan a kamat, de nem annyira és nem olyan sokáig, mint most, miközben a pénzellátás bővítését szolgáló kötvényvásárlások eredményeként soha nem látott nagyságú, 4,5 ezer milliárd dollárnyi értékpapír halmozódott fel a jegybank könyveiben. Eközben a Fed kötvényvásárlásaival a tőzsdére terelt befektetők üzletei 220 százalékkal hajtották fel az értékpapírpiacok értékét.

Végül is nagy az esélye annak, hogy az elmúlt hét-nyolc évből kivezető út kátyús lesz. Ugyanakkor remélhetően nem lesz olyan rázós, mint amilyen számos más irányváltás idején volt a múltban. A helyzet jobb most, mint 1937-ben - véli Michael Hartnett, a Bank of America Merrill Lynch vezető piaci stratégája.

A befektetők inkább galamb, mint héja viselkedést várnak a Fedtől. Arra számítanak, hogy a jegybank továbbra is kézben tartja az inflációt, ami javítja a Fed hitelességét. Bíznak a gazdasági kilábalásban, amit erősít a lakáspiac és a hitelezés élénkülése, illetve a kis- és középvállalkozások aktvitásának javulása.

Döcögés lesz

Hartnett úgy látja, hogy amíg az amerikai gazdaság nem erősödik meg eléggé ahhoz, hogy a Fed biztonságosan emelhesse a kamatot, addig marad a gyenge hozamokat és a hullámzó tőzsdei kereskedést eredményező, bizonytalan, kiváró piaci környezet. Azok a cégek lesznek a legnagyobb bajban, amelyek az olcsó hitelekre alapozták növekedésüket. A szakértő azt ajánlja ügyfeleinek, hogy figyeljék a bankrészvényeket. Ha azok az emelkedő kamatkörnyezet ellenére nőnek - azaz hitelezés és ezzel a gazdaság bővülése folytatódik -, akkor a Fed jól döntött, ha nem akkor elszúrta.

Valaminek mindazonáltal történnie kell: a helyzet gyökeresen megváltozott a nullakamat-politika kezdete óta. A háztartások nettó vagyona a 2010-es 62,5 ezer milliárd dollárról 2015-re 84,9 ezer milliárdra nőtt. A munkanélküliségi ráta 10 százalékról 5,5 százalékra csökkent, igaz, ebben szerepet játszik az alacsonyabb foglalkoztatási ráta. A bedőlő fogyasztói hitelek aránya a 2009-es 5,5 százalékról egy százalék alá csökkent.

A GDP növekedése ugyan várhatóan nem éri el a remélt három százalékot, ám a helyzet ezen a téren is sokkal jobb, mint 6-7 éve, amikor a Fed átment válságkezelő üzemmódba. Arone elismeri, hogy a nagy monetáris enyhítés segített a recesszió leküzdésében. Az amerikai gazdaság azonban már nincs vészhelyzetben és nem fenyegetik olyan kockázatok, mint 1937-ben. Miért kellene ilyen körülmények között fenntartani a rendkívüli monetáris politikát? - teszi fel a szónoki kérdést.

QP | Quality Placement