A legfrissebb, szerdai közvélemény-kutatási adatok szerint első helyen áll a holland pártok népszerűségi listáján a Szocialista Párt (SP), amely a hetvenes évek maoista mozgalmaiból nőtt ki, és az elmúlt évtizedekben nem rúgott labdába a holland politikában. A 35 százalékos támogatottságot élvező SP-t 33 százalékkal követik a liberálisok, illetve 19 százalékkal a mérsékelt baloldali Munkáspárt. A negyedik 16 százalékkal a radikális (bevándorlóellenes) jobboldali PVV, majd 14-14 százalékkal a kereszténydemokraták és a szociálliberális D66 következik.

Korábban mocskos kommunistának bélyegeztek bennünket az emberek, ám most odajönnek hozzánk, és azt mondják, hogy jókat mondunk - mondta a Financial Timesnak a holland politikai paletta bal szélén álló SP egyik aktivistája. A változás részben az elmúlt másfél év egymást követő megszorításaira vezethető vissza, amivel torkig vannak a holland szavazók is. Ha az SP nyer a szeptember 12-ei választásokon az a felforgathatja az európai politikai viszonyokat is, ugyanis jelenleg Németország mellett Hollandia a megszorításokra alapuló válságkezelés fő szószólója, ami az ellenkezőjére fordulhat.

Elég volt a sanyargatásból

Az SP neokeynesiánus, azaz a növekedést állami beavatkozással ösztönző gazdaságpolitikával kezelné az eurózóna válságát. Elképzelései egyre népszerűbbek a hollandok körében, akik úgy látják, hogy az eddig módszerek csak a gazdasági recesszió visszatéréséhez vezettek. Élénkítésre van szükség - fogalmaznak egyszerűn, miközben a liberálisok áfaemelést, az egészségügyi kiadásokat csökkentését és a munkavállalók elbocsátásának megkönnyítését ajánlják a holland gazdaság versenyképességének növelése érdekében.

A vállalatok nem azért nem vesznek fel újabb embereket, mert nem tudják könnyebben kirúgni őket, ha úgy látják jónak, hanem azért, mert gyenge a fogyasztói bizalom, azaz alacsony a kereslet a termékeire - érvelnek a tévévitákban. Ugyanakkor nem ez a legfőbb oka népszerűségüknek, hanem az, hogy elutasítanak minden európai segélycsomagot.

Elég volt Európából

A holland adósságok elsőrendű besorolását is veszélyezteti az ország részvétele a déli szomszédok támogatásában. A hagyományosan euroszkeptikus SP a görögöknek nyújtott támogatás ellen szavazott a parlamentben és ugyanezt tette a spanyol bankok rendbe tételére felkínált uniós forrással. Ellenzi az európai fiskális unió létrehozását, illetve az európai stabilitási alap (ESM) felállítását, továbbá elutasítja ez európai bankuniót és a közös eurózónás kötvények kibocsátását.

Röviden nem akar további holland pénzt fektetni az Európa-projektbe, sőt azt ajánlja az ország lakosságának, hogy lépjenek ki az európai monetáris unióból. Ráadásul ezt hitelesen teheti, mivel 1999-ben ellenezte Hollandia csatalakozását az eurót használó országok közösségéhez.

Fizessenek a hitelezők

Az SP európai válságkezelési receptje bizonyára tetszik a hollandoknak. Ütemezzék át az adós országok tartozásait és hatalmazzák fel az Európai Központi Bankot államkötvényeik vásárlására! - ajánlják. Az előbbi, ugye, azt jelenti, hogy a hitelezők bukják el pénzük jó részét, az utóbbi pedig már elvileg nem érintené Hollandiát, ha tényleg kilépne az eurózónából.

Emile Roemer, a párt elnöke az utóbbi időben kissé finomította Brüsszel-ellenes kirohanásait, hogy elfogadható kormányfőjelöltnek mutassa magát. Ennek ellenére a múlt héten a Financieele Dagblad gazdasági lapnak azt nyilatkozta, hogy ha az Európai Bizottság megbírságolná Hollandiát, mert nem teljesíti költségvetési deficitcélját, akkor egy szocialista kormány egyszerűen nem fizetné ki a bírságot.

Csak a testemen keresztül

Kicsengessünk egy nevetséges büntetést csak azért, mert a hiány átlépte a GDP három százalékát? Csak a testemen keresztül! - fogalmazott. Később azzal finomította kijelentését, hogy persze nem akarják nyíltan megkérdőjelezni az Európai Bizottság mandátumát az EU szabályainak betartatására.

Az SP a tradicionális balközép politikai erő, a Munkáspárt gyengüléséből profitál, amely támogatta a kormányzó liberálisokat az eurózóna mentőakcióiban és halvány ellenállást tanúsított a hazai kemény intézkedésekkel szemben. Ha azonban nem tud abszolút többséget szerezni a választásokon, akkor aligha lesz képes a koalícióalkotásra. Eltelhet négy hónap, amíg ezzel próbálkozik, majd a második helyezett, a liberálisok következhetnek ugyanennyi ideig. Aztán újabb választások jöhetnek, azaz elhúzódó hatalmi vákuum alakulhat ki Hollandiában.