A lap címlapján látható "Tiltakozó" egy kihaltnak hitt embertípust testesít meg. A Time szerkesztői rámutatnak arra, hogy a hatvanas évek szociális forrongásai, a hetvenes évek háborúellenes megmozdulásai, majd a nyolcvanas évek kelet-európai rendszerváltásait megelőző tömegdemonstrációk után két évtizedig úgy tűnt, az utcai tiltakozás a XX. század történetének része marad. A nagyvárosi folklór történetébe száműzött jelenség azután sokkszerűen kelt új életre 2011-ben, ráadásul úgy, hogy a tüntetések kiváltó okai és céljai mit sem változtak az elmúlt húsz évben.

Megdöbbentők a hasonlóságok a világ távoli pontjain kirobbant megmozdulások között. A tiltakozások résztvevői között túlsúlyban vannak a fiatal, középosztálybeli, képzett emberek. Az utcai demonstrációk a létező kormánypárti vagy ellenzéki politikai erőktől függetlenül szerveződnek és a tiltakozók mindenütt úgy látják, hogy országuk gazdasági-politikai rendszere diszfunkcionálisan működik, korrupt, csak színleli a demokráciát, a gazdagokat és befolyásosakat támogatja és elzárja az utat az igazi változások elől.