A Kína, Oroszország és az Egyesült Államok megbízottaiból álló trojka a napokban elvileg arról tárgyal, hogy megállítsa Afganisztánban azt a folyamatot, ami az anarchia eluralkodásához vezet. A trojka orosz kezdeményezésre Pakisztánnal kiterjesztett trojkává vált ugyan, de ez csak arra volt jó, hogy kiderüljön, ezeknek a „béketárgyalásoknak” az eredménye valójában lefutott, miután Moszkva és Peking támogatja Pakisztánt abban, hogy nem bánják, ha szélsőséges iszlamista tálibok visszakerülnek a hatalomba – írja C. Faja Mohan politológus professzor az Indian Expressben megjelent cikkében.

Az iszlám szélsőséges csoportot öt év regnálás után az USA afganisztáni katonai akciója ütötte ki a hatalomból 2001-ben, és most azért van esélyük visszaszerezni az ország irányítását, mert Joe Biden elnök az amerikai csapatok szinte pánikszerű kivonásáról döntött az országból. Látva ezt a perspektívát az USA-ban és azon kívül sokan rá akarják bírni az elnököt döntése megváltoztatására. Köztük német katonai vezetők hívják fel a figyelmet arra, hogy a NATO erőltetett ütemű kivonulása szélsőséges iszlamista rezsim kialakulásához vezethet Afganisztánban – írta az euronews.com.

Ennek egyik jele, hogy elesett a 340 ezres Konduz városa, ahol 17 éven át NATO-támaszpont volt, most viszont a tálibok parádéznak a hátra hagyott nyugati fegyverekkel. Az USA-barát kormány fogadkozik, hogy képes megállítani a tálibok előrenyomulását, de hadsereg létszáma apad, mert a fiatalok nem akarják kockáztatni az életüket egy reménytelen ügyért (azért, hogy Afganisztán békésen működő demokratikus állam legyen).

A múlt árnyai

Hogy meghallgatásra találnak-e ezek az amerikai elnökhöz intézett kérések, annak hamarosan ki kell derülnie, ám ez vélhetően nem változtatja meg azt az alapvevő geopolitikai helyzetet, hogy Afganisztán a világ mostoha nemzete. Egy soha véget nem érő nagy játszma helyszíne a mindenkori nagyhatalmak és regionális hatalmak között, és nem véletlenül nevezik a birodalmak sírkertjének arra utalva, hogy minden nagyhatalom kilátástalan háborúba bonyolódik, ha beteszi a lábát Afganisztánba. Az elmúlt évtizedek során az Arab-öböl állami változatos szerepet játszottak Afganisztán történelmében, amelyben az Indian Express cikkírója visszafelé halad.

Jelenleg Katar emelkedik ki ezek közül, amely 2011 óta formálisan is vendégül látja a tálibok delegációját az úgynevezett béketárgyaláson a kabuli kormánnyal. Egy évtized után világos, hogy tálibok csak az időt húzzák az alkalomra várva, hogy visszatérjenek a hatalomba. Ezt Katar és Törökország támogatja abban a szellemben, hogy a Közel-Keleten és a környezetében megerősödjön a politikai iszlám.

Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek azonban ebben arra irányuló kísérletet látnak, hogy aláássák kormányaik hatalmát. Ezzel ellenfeleik részben azt használnák ki, hogy korábbi aktív Afganisztán körüli szereplésük után visszahúzódtak. Korábban, az afganisztáni szovjet invázió kezdete, 1979 után ez a két ország Pakisztánnal együtt aktív szerepet játszott az afgánok támogatásában a szovjet hadsereg ellen. Miután győztek, Rijád és az Emírségek a politikai megbékélést ösztönözte volna a tálibok és a mérsékelt afgánok között, de az előbbieket nem lehetett rávenni arra, hogy modern világ civilizált szabályai szerint viselkedjenek.

Cikkek és cakkok

A szovjet beavatkozást megelőzően az amerikai támogatást élvező iráni sahnak voltak tervei Afganisztánnal. Még az olajboom előtt létre akart hozni egy iráni-afgán-pakisztáni uniót, hogy eljátssza Dél-Ázsia domináns hatalmának szerepét. Ebben Teherán járt volna az élen a térség olyan központjaként, amely vezeti a gazdasági modernizációt. Ez azonban végül ahhoz a kommunista puccshoz vezetett 1978-ban, amely azután magával hozta a szovjet bevonulást.

Iránban ezt követően a forradalom felfordulása, az iszlám köztársaság megalakulása, majd a nyolc éven át tartó iraki-iráni háború következett, ám az 1990-es években Teherán Oroszországgal és Indiával együtt támogatta az tálibokkal szemben álló afgán koalíciót. Ezt követte, hogy a 9/11-es tragédia okozóit üldözve az USA megjelent a színen 2001-ben. Irán támogatta az amerikaiakat a tálibokkal szemben, ám miután az akkori amerikai vezetés a „gonosz tengelyébe” helyezte az országot végleg szembe fordult vele.

Nem lesz változás

A politológus professzor szerint összességében illúzió azt várni, hogy a világ nagyhatalmai egy előre meghatározott cél felé tudják terelni a regionális szereplőket valamiféle afganisztáni rendezés érdekében. Az amerikai kivonulás és az, hogy Moszkva és Peking elfogadja a tálibok hatalomra kerülését, a reakciók sorát fogja elindítani a többi környező ország részéről, amit trojka nem tud kontrollálni. Túl sok független játékos sertepertél Afganisztán körül. India és Irán például máris felpörgette konzultációit, Szaúd-Arábia és az Emírségek sem marad örökké passzív és India vélhetően hosszabb távon figyelembe fogja venni az Arab-öböl térségét dél-ázsiai regionális biztonsági számításaiban.