A régi elméletek olyanok, mint az öreg ruhák, csak ki kell várni mikor jönnek újra divatba, és fel lehet venni őket. Az elmúlt évtizedekben az állami beavatkozás a gazdaságba, a kormányzati iparpolitika éppen annyira kiment a divatból, mint a keménykalap, ám jelenleg Pekingtől és Új Delhitől kezdve Washingtonig és Londonig a kormányok felfedezik a gazdasági önellátás stratégiai előnyeit – írja Gideon Rachman, a Financial Times publicistája. Ennek a változásnak a gyökerei a világ geopolitikai átalakulásában keresendők.

A neoliberális gazdaságirányítás, amely alapvetően a szabad piacra bízza a gazdaság szabályozását, amit kisebb jövedelemelvonásokkal ösztönöz az állam szociális kiadásainak csökkentése árán, Margaret Thatcher brit miniszterelnök és Rodnal Reagan amerikai elnök regnálása idején jelent meg a színen. Sokan azóta is visszasírják az ezt megelőző, bőkezű jóléti államokat. Ezt követően a hidegháború vége utat nyitott a globális szabad piac kialakulása előtt, ami a geopolitikai feszültség jelentéktelenné válásával párosult. A kormányok inkább a külföldi működő tőke megszerzésével akartak bizonyítani, nem területszerzésekkel.

QP | Quality Placement

A geopolitikai rivalizálás megerősödésével párhuzamosan divatba jött, hogy az államok beavatkoznak a gazdaságba. Az USA és Kína közti bizalom elvesztése nyomán mindkét fél igyekszik saját maga megteremteni stratégiai erőforrásait, akár félvezetőkről legyen szó, akár a ritka földfémekről. Ennek hiányát veszélyes sérülékenységnek, kiszolgáltatottságnak élik meg. A hazai gyártás és az ellátás biztonsága az új varázsszavak.

Fordulat Amerikában

Ahogy a nemzetközi gazdasági és ipari verseny erősödik, úgy születnek a barátságtan intézkedések. Az USA betiltotta kulcsfontosságú technológiák exportját Kínába és azon dolgozik, hogy saját területére telepítse vissza azokat az ellátási láncokat, amelyek az elmúlt 30 évben jórészt Kínába települtek. A leglátványosabb újdonság talán az, hogy közvetlen állami támogatással támasztják fel az amerikai félvezetőgyártó ipart.

Kína a maga részéről bevezette a kettős forgalmú gazdaságpolitikát, ami a hazai keresletre helyezi a hangsúlyt az export helyett és áttörést próbál elérni a modern gazdaság legfontosabb technológiái, például a mesterséges intelligencia terén. Emellett a pekingi kormány szintén szorosabbra vonta a technológiai szektor állami ellenőrzését.

Mindkét fél a másik jelentette fenyegetést okolja azért, hogy elmozdulnak a protekcionizmus felé. Washingtonban a Kongresszus előtt van az a törvény, amely azzal vádolja Kínát, hogy államilag irányított merkantilista politikát és ipari kémkedést folytat. Pekingben eközben úgy gondolják, hogy a hanyatló USA Kína felemelkedésének megakadályozása érdekében szembe fordult a globalizációval.

És az új ipari stratégia nem csupán az Egyesült Államokat és Kínát jellemzi, ha nem a világ másik két gazdasági hatalmát, Indiát és az Európai Uniót is. Narenda Modi indiai miniszterelnök meghirdette az Atmanirbhar Bharat politikáját, azaz az indiai önellátás célját, az EU pedig olyan ipari stratégiát jelentett be tavaly, amelynek célja Európa stratégiai autonómiájának megteremtése. Még a konzervatív brit kormány is szembe fordult Thatcher legendás szabad piaci politikájával.

Régi lemez, régi nóta

Az átlag választónak mindezek az érvek józanul hangzanak. A protekcionizmus, az állami beavatkozás védi a hazai munkahelyeket és fogyasztókat – gondolják. A szabad piac hívei azonban azon lamentálnak, hogy a régi idők bukott ötleteinek felmelegítése most sem fog jobb eredményt hozni, mint akkor, amikor szakítottak ezekkel. Egyikük, Swaminathan Aiyar indiai közgazdász csemegézik a történelmi tapasztalatok között. Nehru és Indira Ghandi az 1960-as és 1970-es években megpróbálkozott az önellátással, az importhelyettesítő gazdaságpolitikával, ám az eredmény siralmas volt.

Adam Posen, az amerikai Peterson Institute gazdaságkutató intézet munkatársa Amerikai önpusztító gazdasági meghátrálásáról beszél, arra hivatkozva, hogy a kijelölt iparágak vagy régiók fejlesztése általában drága bukásokkal végződik. A Kína és az USA között erősödő feszültség elkerülhetetlenül hatással van a gazdaságirányításra, ám igazuk lehet a szkeptikusoknak abban, hogy az önellátó gazdaság nem teremt több és jobban fizetett munkahelyeket. Vannak dolgok, amelyek örökre kimennek a divatból. Hogy maradjunk a cikk elején vett példánál, a keménykalapnál, nem valószínű, hogy a cilinder újra divatba jön.