Ahogy a Föld északi féltekéjén enyhül a járvány, és az itt lévő országokban egyre jobban feloldják a koronavírus-járvány miatt bevezetett korlátozásokat, úgy merül fel a kérdés, vajon mennyire rozsdásodtak be a munkahelyükre visszatérő emberek szociális viselkedési készségei? - írja Andreas Kluth, a Bloomberg publicistája. Bepókhálósodtak-e a barátságok? Működnek-e a jól bevált klikkek? Összeszűkült-e azok köre, akikkel ki-ki jól kijött a munkahelyén, és tágult-e azoké, akiket nem bírt?

A publicista úgy gondolta, tudományos perspektívából kellene választ keresni ezekre a kérdésekre, ezért megkérdezte Robin Dunbar brit antropológust és evolúciós pszichológust, aki évtizedek óta kutatja az ember szociális viselkedését. Óriási feltűnést aratott azzal a még 1992-ben közzétett állításával, miszerint az élőlényeknél összefüggés van agykérgük nagysága és szociális csoportosulásuk között. Magyarán: minél nagyobb az agyuk, annál nagyobb közösségekben élnek.

Ez logikusnak tűnik, hiszen ahhoz, hogy valaki egy nagy csoportban kommunikálni, érvényesülni, élni tudjon, jó értelmi képességekre van szükség. Le kell tudnia vennie a társai viselkedéséből, hogy kik kedvelik és kik utálják, kikkel tud biztonságban együtt aludni, kik irigykednek vagy féltékenyek rá, ki az aki barátból ellenfél vagy fordítva, ellenfélből barát lehet, és folytathatnánk a sort. Ennek ellenére ezt a teóriát „Machiavellista intelligencia hipotézisként” emlegetik az olasz politikatudósra utalva, aki azt tanította, hogy aki támogat, azt segítsd, aki ellened van, azt állítsd félre.

Különböző csoportok

Dunbar elméletének van néhány a visszailleszkedés szempontjából is érdekes eleme. Az egyik az, hogy egy-egy ember maximum öt másikkal tud bensőséges kapcsolatot fenntartani. További negyvennel tud egy bandában lenni – ilyenek voltak az őskorban a vadászó csapatok, vagy ilyen egy szakasznyi katona, vagy egy munkahelyi team. Az ennél nagyobb közösségek a „törzsek”, amelyek létszáma ezrekben mérhető, ám az áttekinthető emberi közösség átlagos létszáma nagyjából 150.

A Bloomberg publicistája megdöbbentőnek tartja, milyen stabil ez a „Dunbar-szám”. Ugyanúgy igaz volt a vadászó-gyűjtögető közösségre, a középkori falvak népességére, mint a mai online gaming közösségekre, illetve a karácsonyi ajándékozási listákra és a vallási gyülekezetekre. Amikor egy emberi közösség átlépi ezt a létszámot, szükség van elkülönült irányításra, bürokráciára, hogy kezelje a nagyobb tömeget.

Jött a közösségi háló

A közösségi média megszületésével felmerült a kérdés, hogy meghaladható-e „Dunbar-szám” törvénye. A Bloomberg cikkírója szerint nem. A Facebook és társai nem változtattak azon, hogy az emberek hány társukkal tudnak többé-kevésbé intenzív kapcsolatban lenni, mert úgy tűnik, ez biológiailag kódolt bennük. Ez azonban csak megerősíti, hogy az a fajta elszigeteltség, amelyet a távmunka magával hozott, pusztítóan hat az emberek lelkére.

A Bonobó törpecsimpánzfaj egyedeinek állandó erotikus stimulációra van szükségük ahhoz, hogy fenntartsák csoportjaik kohézióját és harmóniáját. Más főemlősöknél, például a csimpánzoknál kevésbé merevek a szabályok, de szociális kapcsolatok nélkül széthullanak a közösségeik. Nekik ugyan nem állnak rendelkezésükre internetes videó-összeköttetések, ám ezek nem teljesen pótolják a személyes kapcsolatot. Például hiába látjuk a beszélgetőtárs szemét, nem tudjuk, mire koncentrál, egyszerre csak egyvalaki beszélhet, nincs fizikai kapcsolat (ölelés, paskolás) a felek között.

Csak lassítja

Összességében Dunbar szerint az online videókapcsolatok csak lassítják a személyes viszonyok gyengülésének folyamatát. Nem akadályozhatják meg, hogy például egy barátság ismeretséggé híguljon. A közelebbi, családi, szoros baráti kapcsolatokat vélhetően nem érinti a társasági kapcsolatok fellazulása, ám a tágabb kapcsolatok esetén a tudós szerint lesz némi bizonytalanság mindenkiben, hogy vajon a másikkal kialakított viszonya ugyanolyan-e még mint régen. És lehet, hogy nem.

Mindez azonban nem gond, a hatás csak átmeneti, és a viszonyok újraépítése csak némi szó szerint vagy nem szó szerint értendő „újratárgyalást” igényel. Érdekes változások történhetnek a következő hónapokban, ahogy az emberek visszatérnek a munkahelyeikre, az iskolába vagy akár a tágabb lakókörnyezetükbe. Helyre állhat az a 150 főt számláló közösség, amelyet át tudunk tekinteni, végül is, ez szerencsére kódolva van az agyunkban.

Hetven százalékra esett teljesítmény

Meglepő módon ugyanazt az ellenállást tapasztalhatjuk most, a munkahelyi visszatérés idején, mint amikor a home office-ra kellett átállnunk - derül ki a Get Work Trend Kft. személyzeti tanácsadó cég felméréséből. Egy évvel ezelőtt, áprilisban arról győzködtük az irodistákat, hogy nem ördögtől való dolog a home office, mindössze agyban kell átállni, most ugyanígy győzködjük őket az irodai visszatérésre. A magyarázat az lehet, hogy a távmunkában kialakult egy új napirend, melyben mind a feladatok ellátása, mind a magánélet menedzselhető.

Az irodai dolgozók esetében a home office munkavégzést hosszabb távon, intézményes szinten nem lehet, vagy igen nehéz fenntartani, ugyanis bár a dolgozók leterheltebbnek érzik magukat az otthoni munkavégzés során, valójában a legtöbb esetben a korábbi munkamennyiségnek csak az 50-70 százalékát végzik el. Az ok valószínűleg a munka és a magánélet összemosódása, ami különösen jellemző a gyermekes családok esetében.