Pénteken benyújtotta lemondását George W. Bush elnöknek Paul O'Neill amerikai pénzügyminiszter. A lemondólevél nem tartalmaz indoklást, a rövid szövegben O'Neill csupán köszönetet mond a lehetőségért, hogy a nehéz időkben pénzügyminiszterként szolgálhatott, valamint további sikereket kíván Bushnak. A hírrel szinte egy időben a Fehér Házban azt is bejelentették, hogy szintén távozik tisztségéből Lawrence Lindsay, az elnök gazdasági főtanácsadója, aki a közlés szerint a jövőben a kormányon kívül óhajt tevékenykedni. Michele Davis, a pénzügyminisztérium szóvivője elmondta, hogy 2001 januári kinevezése előtt O'Neill - aki korábban az Alcoa Inc. alumíniumipari óriásvállalat vezérigazgatójaként dolgozott - már nyugdíjba akart vonulni, s azt tervezte, hogy Pittsburghben az egészség- és az oktatásügy javításának szentelje energiáját. Washingtoni forrásokból a Reuters úgy értesült, hogy Bush elnök elhatározta gazdasági csapatának átalakítását, és a most 67 éves O'Neill a Fehér Ház kérésére nyújtotta be lemondását, akárcsak Lindsey. O'Neill régi barátja az idősebb Bushnak, az USA volt elnökének, s jó személyes és szakmai kapcsolatban állt Alan Greenspan-nel, a Fed elnökével. Lemondása néhány héten belül lép hatályba, az utódot az elnök nevezi ki a szenátus jóváhagyásával. O'Neill lemondása nem volt teljesen váratlan, hivatali ideje alatt ugyanis többször magára haragította a piacokat, a törvényhozást és külföldi politikusokat, részint szókimondó stílusával és nyers megnyilvánulásaival, részint ügyetlen húzásaival. Alig két hónapja volt pénzügyminiszter, amikor sikerült lenyomnia a dollár árfolyamát azzal a kijelentésével, hogy az USA már nem követi az erős dollár politikáját, azután azt találta mondani az adócsökkentési csomagról - amelyet egyébként ő vert át a tízhónapos határidő helyett hét hónap alatt a törvényhozáson -, hogy az nem fogja olyan mértékben élénkíteni a gazdaságot, mint azt a Fehér Ház reméli. A Wall Street-i kereskedőkre többször tett sértő megjegyzéseket, egyszer például közölte, hogy ő maga néhány hét alatt meg tudná tanulni munkájukat. Az argentin és a brazil válság idején ellentmondásosan szerepelt, először leszögezte, hogy az USA nem fog többé bajba jutott országokat támogatni, majd kiállt a Nemzetközi Valutaalap mentőcsomagja mellett. Hívei szerint O'Neill helyzetértékelési gyakran pontosak voltak, például az USA Kuba-politikáját illetően, vagy amikor megkérdőjelezte az acélvámok kivetésének értelmét. További erénye, hogy szorgalmazta a kormányzati munka hatékonyságát, mondván, a minisztériumok és a hivatalok éppúgy értéket kell hogy termeljenek az adófizetők, mint ahogy a vállalatok a fogyasztók részére. Anyagi gondjai mindenesetre nem lesznek a lemondás után, tavalyi becslése szerint vagyona akár a 250 millió dollárt is meghaladhatja.