Tíz évvel a fukusimai és harmincöt évvel a csernobili atomerőmű-baleset után az Energiaklub szakpolitikai intézet áttekintette az atomenergia elmúlt 70 éves történetét és mai helyzetét - írta sajtóközleményében a szervezet.

A szakértőik két új tanulmányt állítottak össze a témában: az egyik az atomenergia működési anomáliáit mutatja be, a másik a radioaktív hulladékok környezeti hatásaival foglalkozik.

QP | Quality Placement

A két dokumentumot az Energiaklub az alábbiakban foglalta össze:

  • Az atomenergia a globális végső energiafogyasztás alig 2 százalékát fedezi, a világ országainak 84 százalékában nem része az energiamixnek. Jelentősége a fejlett gazdaságokban rohamosan szorul vissza, a még működő kapacitások felszámolása történik. Kapacitásbővülés jellemzően a fejlődő térség azon országaiban figyelhető meg, ahol a rendszer nem demokratikusan működik.
  • Az atomenergia 70 éves útja 17 különösen súlyos balesettel szegélyezett. Az ezekre visszavezethető biztonsági elvárások folyamatosan szigorodnak, ami drámai mértékű árnövekedést eredményezett az elmúlt három évtizedben. Ez a tény és a konkurens megújuló energián alapuló technológiák árzuhanása azt eredményezi, hogy új atomerőművek piaci alapon többé nem építhetők.
  • Az atomerőművekben a gőzturbinák működéséhez szükséges hőt biztosító fűtőelemek nem nagyok, ám a teljes életciklusban keletkező hulladékmennyiség hatalmas.
  • A radioaktív hulladékok egy kikerülhetetlen minőségi jellemzője, a rendkívül alattomos és sokszázezer éves időtávban jelentkező ionizáló tulajdonság. Ennek köszönhetően a hulladékok folyamatos felügyeletet, őrzést; a lerakók pedig rendszeres karbantartást és monitorozást igényelnek. Mindezek költségei felmérhetetlenek, ezért hiányoznak az atomáram árának kalkulációiból, ezeket a mai fogyasztó nem fizeti meg.
  • A kiégett fűtőelemek elhelyezése - 70 évvel a technológia megjelenését követően - még sehol nem megoldott.
  • Radioaktív hulladékok nem csak a normális üzemeltetés során, de atomerőművi létesítményeket ért katonai támadások és balesetek következtében is keletkeznek.
  • Az atomenergetika működése nem átlátható, a paksi atomerőmű bővítése sem az - az utóbbi évtizedre adatigénylési perek, az adatok kiadásának megtagadása és titkosítása volt jellemző, ezzel elvéve a lehetőséget a szélesebb körben vett tudományos közösségtől és a társadalomtól a megalapozott véleményalkotást illetően, illetve kizárva őket a döntéshozatali folyamatokból.
  • Az atomenergia az eddigi üzemeltetési tapasztalatok alapján tehát nem olcsó, nem biztonságos és a legkevésbé sem tiszta.