A Sugár- és Nukleáris Biztonsági Hatóság (STUK) közleményben tudatta, hogy kiadta a kritikussági és kis teljesítményű vizsgálati engedélyt a Teollisuuden Voima Oyj-nek (TVO), s így a finn atomenergia hivatal zöldre állította a jelzést az Olkiluoto 3 (OL3) nukleáris reaktor beindítása előtt. Az engedély szerint a STUK meggyőződött arról, hogy az atomreaktorral kapcsolatos kritikussági és kisteljesítményű vizsgálatok előfeltételei - beleértve a módosítások utáni ismételt tesztelést is - teljesülnek, és az első tárgyi felmérés előtt elvégzett üzembe helyezési vizsgálatok alapján az erőmű a tervek szerint működik.

Essi Vanhanen, a STUK projektmenedzsere az Yle Newsnak azt mondta ezzel kapcsolatban, hogy az üzembe helyezési folyamat „tanulást jelentett minden érintett fél számára”. Volt abból elég már eddig is, hiszen az OL3-at eredetileg 2009-ben kellett volna bekapcsolni.

Az állatorvosi ló

Olkiluoto az ország nyugati részén, egy Eurajoki nevet viselő városkától mintegy 20 kilométerre lévő sziget. A '70-es évek végén kapcsolták be itt az első reaktort, 1982-ben pedig a második blokk is üzembe állt, mindkettő BWR-típusú, és a különböző módosítások és fejlesztések után jelenleg, egyenként 880 MW teljesítményre képesek. A legutóbbi upgrade csomagot akkor telepítették a két reaktorra, amikor további 20 évre megkapták az üzemidő-hosszabbítási engedélyeiket (2018), illetve kiderült, hogy a 3. blokk építési határidejei és költségvetése is elszáll.

Pedig az OL3 nagy reményekkel indult...

Érdekes módon, az ezredfordulón az orosz energiaimporttól függetlenedés jegyében politikai támogatást kapott projekt. Utóbbit ugyanúgy abszolválta, ahogy az Magyarországon is történt: a parlament szavazott és döntött - az állampolgárai megkérdezése (népszavazás kiírása) nélkül.

Mindez azért érdekes, mert egyrészt az oroszoktól való függetlenséget Finnország azóta feladta: orosz beruházóval indulna el a Hanhikivi 1 - feltéve, ha végre megkaphatná a létesítési engedélyét. Másrészt azonban egészen más energetika viszonyok vannak ma, mint voltak az ezredfordulón, és ennek éppen a finn energetika az egyik mintaadója: az elmúlt években olyan jelentős ugrást produkáltak a megújulók (elsősorban a szélenergia), hogy Finnország energiamixében mára többségbe kerültek a zöldenergiák.

Az megint más kérdés, hogy a finn kormányzat beállt abba a sorba, amely az EU-ban a nukleáris erőművek "zöldként" elismeréséért lobbizik - miközben a finnek jelentős része abban bízik, hogy az egész nukleáris erőműves tervezetek maguktól elhasalnak.

Idealisták újratöltve

Igen tanulságos most újraolvasni azt a 2007 szeptemberében megjelent, hivatalos finn sajtóközleményt, melyben a budapesti finn nagykövetség akkor az OL3 leendő dicsőségét zengte. A projekt akkor még csak két éves csúszásban volt, de a francia Areva és a német Siemens konzorciumának kivitelezésében elstartolt projekt már magára ragasztotta “a világ legnagyobb erőműve” címkét.  Azóta nincs már Areva, és a Siemens is rég kiszállt a nukleáris iparból, miközben “a festői nyugat-finnországi tengerparti félszigeten” továbbra is építés alatt áll az OL3. Ha elindul, több mint 1600 MW teljesítmény leadására lesz képes. Utóbbi adat most is igaz még.

Andris Piebalgs, az Európai Unió akkori energiaügyi biztosa 2007 nyarán meglátogatta az építkezést, és a finn hírügynökségnek gyakorlatilag így dicsérte meg a projektet: 

itt lesz a világ első harmadik generációs atomerőműve, ráadásul itt épül a világ első, véglegesre tervezett atomhulladék-temetője - hát, hajrá!

Az Areva által 2003-ban kötött szerződés alapján 2004-ben 3,2 milliárd euróban fixálták a várható költségeket, az építkezés pedig 2005-ben megkezdődött. Amikor azonban az EU-biztos a helyszínen járt, a STUK már elmarasztalta a beruházót, és a következő bő 10 évben a hatóság rendre ugyanoda jutott vissza: jelentős számú minőségi problémát és hiányosságot, a tervtől való eltérést mutatott ki, és rendre a hibák kijavítására, a munkálatok újbóli elvégzésére kötelezte az építőket. 

Amikor a finn nagykövetség a közleményét kiadta, úgy számoltak, hogy az OL3 2011-ben, mindössze két év csúszással elkészülhet. Nem így lett, az Areva gyakorlatilag csődbe ment, a TVO pedig úgy került a képbe, hogy a korábbi finn kormányfő, Paavo Lipponen a vállalat tanácsadója lett. 

Nem voltak felkészülve

Amikor 2010-ben a STUK először összegezte, miért csúszik el az eredeti elképzeléseihez képest a projekt, a hivatal akkori főigazgatója, Jukka Laaksonen ezeket az okokat nevezte meg

  • Az 1970-es és 1980-as években ugyan sok atomerőmű épült Európában, ám ezt követően hosszú ideig nem, és az interregnum alatt a tapasztalt szakemberek kikoptak, nyugdíjba mentek az iparágból.
  • A francia Arevának nem volt releváns tapasztalata a komplett atomerőmű-építésben, mivel ott csak részfeladatokat végzett az EDF-nek, így amikor az alvállalkozók leléptek, az újonnan érkezőket az Arevának kellett (volna) betanítani a nukleáris ipar követelményeihez, ami nem igazán sikerült.
  • A TVO kulcspozícióban lévő embereinek nem volt nagy építési projekt vezetésében kellő tapasztalata.
  • Az eredetileg 4 évre tervezett beruházás túl ambíciózus volt, ráadásul a terv egy még soha nem épített reaktortípusra szólt, ami eleve bizonytalanná tette a kimenetelt.
  • Amikor az építési engedélyt az Areva megkapta (2005), egyáltalán nem volt felkészült, hiányzott a részletes terv is, és a franciák azt sem tudták, hogy valójában 2 évük megy majd el ennek elvégzésére.
  • Az Arevát váratlanul érte, hogy a STUK az első perctől kezdve minden szerkezetet, alkatrészt, gyártási információt ellenőrzött, ahogyan az elvégzett munkák minőségét is. 
  • Az OL3 új reaktortechnológiát alkalmazna, ami túl nagy kihívások elé állította a beruházót (sok új alkatrészt át kellett tervezni, többször, többféle módon legyártani, hogy a megfelelő minőségben kerüljön beépítésre). Egyes gyártási technológiákat korábban nem is alkalmaztak; például a reaktor nyomástartó edényében a hegesztés kifejezetten sok problémát idézett elő. 

11 milliárd eurós építkezés

2007-ben még az volt a nukleáris erőműépítési projektbe lépéssel kacérkodó finn energiavállalatok terve, hogy az OL3 után még legalább két atomerőművi blokkot beindítanak 2020-ig. Egyet 2016-ban, egyet pedig 2018-ban. Ebből nem lett semmi, az OL4 tervét 2015-ben egyszerűen elvetették.

Legutóbb majdnem éppen egy éve írtunk az OL3-ról, amikor kiderült, hogy még az utolsó pillanatban is el lehet szúrni a számtalanszor módosított határidő betarthatóságát. A TVO akkor azzal magyarázta a csúszást, hogy az a lassú rendszertesztelés számlájára írható, illetve: a "pótalkatrész-szállításokban feltárt hiányosságok miatt következtek be". Akkor úgy számoltak, hogy 2021-ben azért már végre befejeződik a vesszőfutásuk. Végül is majdnem így lett. 

A beruházás kicsit többe kerül majd az új finn atomerőmű-kaland, mint a tavaly hivatalosan kalkulált 8,5 milliárd euró. A teljes költséget számolva a finn források inkább a mintegy 11 milliárd eurós számlavégösszeget valószínűsítik. Így, bár a mekkai szállodakomplexum mögött nagy a tolongás (a sorban ott van a brit Hinkley Point C atomerőmű építési projektje is), valószínűleg az OL3 válik az emberiség történelemének második legdrágább épületévé.

Most már jöhet a start?

A TVO idén márciusban kezdte meg - a hatóság szigorú felügyelete mellett - az Olkiluoto 3 üzemanyag-betöltését. A STUK a tervektől a kiadandó utasításokig mindent kontrollált, figyelemmel kísérte az üzembehelyezési próbák menetét, a problémamegoldásokat, az átalakítási terveket, valamint elvégezte a szükséges ellenőrzéseket is; így jutottak el mostanra idáig.

Az ötödik finn reaktort várhatóan 2022 februárjától kezdik el terhelni, és júniusban fogja megkezdeni a teljes kapacitású üzemelést. S bár addig még sok tételnek teljesülnie kell - a reaktor kritikussá tétele előtt a STUK még egy sor vizsgálatot kért és számos engedélyt ki kell még adnia (például ahhoz, hogy a TVO fokozatosan növelhesse a reaktor teljesítményét 5 százalékra, 30 százalékra, majd 60 százalékra) - már sem a TVO, sem a nukleáris hatóság nem számít komoly problémákra.