Business Talks '24

Üzleti konferencia

Ne maradjon le az év
üzleti konferenciájáról!

Szerezze be
jegyét most.

Lengyelország két dúsgazdag üzletembere szerződést írt alá az ország első atomerőművének megépítéséről, amit 2027-re akarnak befejezni, biztos jeleként annak, hogy fogalmuk sincs arról mibe vágták a fejszéjüket, vagy ha van, akkor PR-fogás az egész - derül ki a Notes from Poland cikkéből. Az utóbbira utal, hogy egyikük, Michal Solowow, akinek vagyonát 15,5 milliárd zlotyra (1193,5 milliárd forint) becsülik, az aláírás ürügyén a klímaváltozás borzalmait ecsetelte, amire szerinte a legjobb gyógyszer a nukleáris energia.

Solowow és partnere Zygmunt Solorz, aki a becslések szerint 13.6 milliárd zlotys vagyonnal rendelkezik, egy modulárisan felépíthető (SMR) erőművet akar összeütni hat év alatt, 1200-1800 megawatt kapacitással. (A paksi atomerőmű áramtermelési képessége 2000 megawatt.) Solowow 2019 októberében már előállt egy hasonló tervvel, amely szerint az amerikai GE Hitachi Nuclear Energy kicsi reaktorát telepítették volna a Synthos vegyipari vállalat mellé Oswiecimben, Lengyelország déli részén.

Az üzletemberek valószínűleg nagyon agyafúrtnak tarják magukat, ugyanis a most Patnówban akarják felépíteni atomerőművüket, a ZE PAK telephelyén, amely több széntüzelésű erőművet is üzemeltet. Így nem kell kiépíteni az áramhálózathoz a csatlakozást vagy talán úgy gondolják, hogy új turbinákat sem kell telepíteni, csak nem a szénnel hevítik majd a vizet, hanem atommal. A helyszín egyébként a Wroclaw, Lodz és Czestochowa városok háromszögében található.

Hókusz-pókusz

A befektetők azzal kábítják a lengyel nagyérdeműt, hogy aranyos kis 300 megawattos blokkokat telepítenek egymás mellé libasorban, amelyek - természetesen - a legmodernebb és legbiztonságosabb amerikai technológiát képviselik. Ugyanakkor még a lengyel hírportál is megjegyzi, hogy az SMR típusú reaktorok jelenleg nincsenek sehol a világon kereskedelmi forgalomban. Ennek egyszerű oka van: alig van olyan SMR projekt, amely elért volna a működőképességi és biztonsági teszt végéig. A befektetők ráadásul azt hangsúlyozzák, hogy a tervük független a kormány atomerőmű-építési elképzeléseitől, amelyek szerint 6-9 gigawattnyi kapacitás hoznának létre és az első reaktort már 2033-ban be is röffentenék.

Van ezzel a tervvel azonban néhány probléma. Az egyik az,  hogy Lengyelországban egyelőre nincsenek atomerőművek, és nincs is hagyománya, gyökere ennek a technológiának. MErt igaz ugyan, hogy a lengyel kormány atomerőmű építési tervekkel állt elő, és hogy ezügyben elköteleződni látszanak Amerika mellett (és egyértleműen: az oroszok ellen [erről az egész problémáról korábban itt írtunk], de eözben az országban egyáltalán nincs atomenergipari szakkképzés, egytem, kutatómunka, így szakember és tapasztalat sem. A beszállítókról vagy a Nemzetközi Atomeneriga Ügynökséggel való különleges kapcsolatról külön szót szólni sem érdemes - ebben sincs semmilyen tapasztalata Lengyelországnak, és ezt nem lehet egyik évről a másikra kiépíteni.

Az sem mellékes, hogy atomerőművet a világon mindenhol állami tulajdonban, illetve szigorú állami (és nemzetközi) felügyelet alatt lehet csak üzemeltetni, így nehezen képzelhető el, hogy a lengyel milliárdosoknak ez függetlenként sikerülne. De az általuk megadott teljesítménymérettel, illetve az ár-érték aránnyal is gond van, mivel Solowowék elképzelése nem számol azzal a nukleáris iparban általános alaptétellel, hogy minél kisebb teljesítmányű erőművet épít valalki, az fajlagosan annál drágább áramtermelést tesz csak lehetővé - éppne ezért építenek manapság a kínaiak és az oroszok 1000-1200 MW teljesítményű blokkokat.
Ugyanakkor a kis moduláris reatorok gyártásához valószínűleg az a Bill Gates, illetve az általa támogatott TerraPower jár a legközelebb, aki-amely az 50-es években kísérletezett sóolvadékos technológiát leporolva próbálkozik áttöréssel, miközben e technológiának vejárója a melléktermékként keletkező plutónium - ami a hadászati érzékenysége okán aligha lesz egyhamar civil piaci termékként felhasználható és beszerezhető. Szóval a lengyel milliárdosok valószínűleg már azelőtt kicsúsztak a megszabott határidejükből és az atomprojektjükből, mielőtt az egészbe ténylegesen belefoghattak volna.