A halált jelképező kaszásnak öltözött tüntetővel az élükön vonultak utcára a Volkswagen tulajdonában lévő MAN Group teherautó- és buszgyártó vállalat munkavállalói, hogy tiltakozzanak a vállalat 9500 fős tervezett elbocsátása ellen. Ez a munkavállalók több mint negyede Németországban és Ausztriában - írja beszámolójában a Financial Times. A MAN nürnbergi üzemét érintő leépítés csak egy a német autóipar átalakulása miatt várható elbocsátásoknak, amelyek a cégek hazai és külföldi gyáraiban több tíz ezer állás elvesztésével fenyegetnek.

A németországi autóipar összesen több mint kétmillió hazai munkahelyet tart fenn és közvetlenül a GDP öt százalékát hozza. Vállalatai Bajorországban, Baden-Württembergben és Alsó-Szászországban koncentrálódnak. Ezeknek a tartományoknak a gazdasága szenvedi meg leginkább az elkezdődött változásokat. A MAN szakszervezetei hadüzenetnek tartják a cég részéről a brutális leépítést, Markus Wansch, a cég munkástanácsának elnöke katasztrófáról beszél. Nürnbergben 150 éve gyártanak motorokat és más autóalkatrészeket, a cég üzeme 4000 embernek ad munkát a 400 ezres városban.

Kapcsolódó

Hiába a támogatás

A leépítések annak ellenére megindultak, hogy a berlini kormány a koronavírus-járvány okozta válság miatt élesítette a Kurzarbeit programot, amelyben az állam átvállalja a kényszerszabadságra küldött dolgozók fizetésének nagyját. Az elmúlt hetek egymás után hozták a riasztó bejelentéseket. Az elektronikai alkatrészekkel és gumiabroncsokkal foglalkozó Continental autóipari beszállítónál 10 ezer állás van veszélyben a tavalyi 20 ezres leépítés után. A Mahle alkatrész-beszállító 7600 fős "kapacitásfeleslegről" beszél, amiből legalább 2000 Németországra esik.

A családi tulajdonban lévő Schäffler, amelynek központja 20 kilométerre van Nürnbergtől 4400 ember elbocsátását tervezi csak Németországban. A BMW sem kivétel a Bajorországot sújtó leépítések alól: bár korábban bejelentettek egy hatezres leépítést, ezt várhatóan további létszámcsökkentés követi. Mindennek hátteréről mindent elmond a MAN közleménye, amelyben megindokolják a leépítéseket. E szerint az autóipar a korai szakaszában van egy alapvető változásnak, magyarán az áttérésnek a belső égésű motorok használatáról az elektromos és hidrogén meghajtásra.

Rég nem látott krízis

Elmar Degenhart, a Continental vezérigazgatója szerint az elmúlt egy évtized gyors, nyereséges növekedése és foglalkoztatásbővülése után az ágazat a második világháború utáni legsúlyosabb válságához érkezett. A koronaválság akkora visszaesést okozott az autóeladásokban, hogy a piac várhatóan csak 2025-ben fogja elérni a 2017-es értékesítési szintet. Eközben az európai autóipar jelentősége a világ autógyártásában csökken - a mostani váláságban például Európában drasztikusan visszaestek az újautó-eladások, miközben Ázsiában viszonylag stabil maradt a piac.

Az IG Metall szakszervezet, amely Németország 800 ezer autóipari munkását képviseli azzal vádolja a cégek tulajdonosait és menedzsmentjét, hogy a válságot profitjuk maximalizálására használják. Az is igaz ugyanakkor, hogy az elmúlt években a növekvő k+f költségek miatt csökkent az autópiai vállalatok profitrátája. Bár az új, tisztább közlekedés munkahelyeket fog teremteni, előnyben lesznek azok az országok, amelyek fiatalabb, olcsóbb munkaerőt tudnak kínálni.

Megszólal a politika

Válaszul a válságra Nürnberg városvezetése felgyorsította egy új műszaki egyetem alapítását, amely évente 6500 végzőst "termelhet" az autóiparnak. Létrehoznak egy hidrogéntechnológia-fejlesztő központot is, amelyet szintén a város finanszíroz.

Markus Söder, Bajorország CSU-s miniszterelnöke, akinek esélye van arra, hogy a CDU/CSU kancellárjelöltje legyen a jövő évi parlamenti választáson, állami támogatásokat sürgetett az új - még hagyományos meghajtású - autók vásárlásának támogatására. Berlinben egyelőre nem terveznek ilyesmit. Armin Laschet, Észak-Rajna-Vesztfália miniszterelnöke, aki szintén lehet a CDU/CSU kancellárjelöltje, a Continental elbocsátását a hideg kapitalista számításon alapuló döntésnek minősítette, ami nem illik a német szociális piacgazdasági modellhez.

A német autóipar és alkalmazottainak sorsa kétségtelenül azon múlik, hogy hatásos lesz-e ez modell, amelyben a vállalatok irányításába bevonják a munkavállalók képviselőit is. Ennek egyszerre kell megküzdenie a koronaválság és a technológiai forradalom hatásával. Erős munkástanácsra van szükségünk, amely szembe tud szállni a menedzsmenttel - mondja kollégái nevében is Martin, egy 60 éves technikus, aki dízelmotorokat javít és majdnem 30 éve dolgozik MAN-nál.