Orbán - egy ember számos arccal. Ezzel címmel jelentetett meg cikket az egyetlen angol nyelvű Kelet-Európával foglalkozó médiacsoport, a bne IntelliNews havi magazinja. A cikk egy ismert ellentmondással indít. Orbán Viktor liberális diákvezérként a szovjet csapatok kivonulását követelte Nagy Imre és mártírtársai 1989-es újratemetésen, amivel megdobogtatta sok magyar szívét. Ugyanakkor megszegett egy megállapodást.

Rajk László, aki akkora az ellenzék ismert személyiségévé vált, elmondta a cikk szerzőjének, Kester Eddynek, a Financial Times régiós szakírójának, hogy az ellenzéki erők megegyeztek abban, hogy nem használják fel napi politikai üzenetek megfogalmazására az eseményt. Orbán ezt felrúgva élt a pódium adta lehetőséggel, hogy feltegye magát a magyar politikai élet színpadára.

Cikk-cakk

Negyed századdal később a volt egyház- és elitellenes ifjú politikus jól öltözött, egyházbarát, önmagát konzervatívnak minősítő, középkorú szereplőként van jelen ezen a színpadon. Még bírálói is elismerik, az 52 éves Orbán karizmatikus, nagy meggyőző erejű politikus. Eddy erre hozza példaként, hogyan vette le a lábáról Manfred Webert, az Európai Néppárt (EPP) elnökét.

A Fidesz elfogadott tagja az EPP-nek, ám Orbán még ezen a párton belül is kicsapta a biztosítékot tavasszal, amikor meglebegtette a halálbüntetés bevezetésének lehetőségét. Wéber számon kérte ezt a magyar vezetőn, mire az simán meggyőzte arról, hogy csupán félreértésről van szó, soha nem kérdőjelezné meg egy európai alapértéket (a halálbüntetés tilalmát).

Igen, ez ő

Vajon ez az Orbán ugyanaz az ember-e, aki számos alkalommal intézett kirohanásokat az EU-val szemben, egyszer még azt is megengedve magának, hogy Moszkva befolyásához hasonlítsa az unió Brüsszeli központjának szerepét? - teszi fel a szónoki kérdést a bne cikkének szerzője.

Szelényi Zsuzsanna, az Együtt képviselője, aki 1990-ben még a Fidesz képviselőjeként került a parlamentbe, nem lát ellenmondást ebben. Szerinte volt párttársa igazi populista, aki azt mondja, amiről úgy látja, hogy éppen a legjobban szolgálja az érdekeit. Semmiben sem hisz egy percig sem.

Szelényi példaként hozza fel a Fidesz átállását a jobboldalra a kilencvenes évek elején. A párt alapítói 1988-ban úgy látták, hogy a népies-urbánus, jobb-bal megosztottság a magyar politika legfőbb rákfenéje, amit a múlt szemétdombjára akartak dobni. Orbán azonban elsősorban a hatalmat akarta, s ha ezt a jobbra fordulás szolgálta, hát ezt is megtette. A képviselőnő szerint a Fidesz ma is folyamatos mozgásban van, belső és külső politikai viszonyait tekintve egyaránt.

Hős vagy mázlista?

Támogatói szemében azon Orbán Viktor egy nép hős, aki megvédi a hagyományos keresztény és magyar értékeket. A születésnapjára összeverődött demonstráció egyik résztvevője az ATV-ben azt mondta, csak örül annak, hogy olyan sokan irigykednek Orbánra, hiszen ez is a nagyságát bizonyítja. Teljes megjelenése, minden gesztusa egy igazi államférfiről árulkodik. Mindig a nemzet érdekeit képviseli.

A híveket ugyan zsebre teszi a kormány nemzeti ideológiájával és az elmúlt időszakban elért 3,5 százalékos gazdasági növekedéssel, a bírálok szerint azonban az utóbbi az EU-támogatások gyorsított felhasználásának és a gőzerővel termelő autógyártók exportjának köszönhető. Az utóbbiak még a Fidesz 2010-es győzelme előtt telepedtek meg Magyarországon.

Nem látszik konzervatívnak

Még a Orbán támogatói is elismerik, hogy a kormány elhíresült unortodox gazdaságpolitikája aligha nevezhető konzervatívnak. Állami kézbe vettek számos bankot, közüzemet és néhány feldolgozóipari céget, miután a kötelező magánnyugdíjpénztárak vagyonának elkonfiskálásával egyszerűen állami vagyonná alakították a pénztártagok magánszámláin gyűlő nyugdíjmegtakarításokat. Molnár Péter, szintén Fidesz-alapító, ám ma már Orbán bírálója, ugyancsak tiltakozik a konzervatív jelző ellen.

A miniszterelnök és követői tudatosan kreatív jogi trükkökkel helyettesítik a jogszerű eljárásokat. A demokratikus intézmények leépítését már az 1998-2002-es kormányzás idején elkezdték, amikor a parlamenti heti ülésezése helyett bevezették a háromhetes ciklust, mondván: a képviselőknek több időt kell tölteniük választóik körében.

A helyzet azonban az - jut el cikke végéhez Eddy -, hogy a Fidesz támogatottsága a 2014-es választást követő hanyatlás ellenére még mindig 37 százalékos a biztos pártválasztók körében. Egyetlen párt sincs még közelében sem ennek. Ezért Molnárnak és Orbán Viktor többi kritikusának még nagyon sokat kell várnia arra, hogy a magyar társadalom többsége is ossza a magyar kormányfőről alkotott véleményüket.