Mohamed Oun, az Abdul Hamid Dbeibeh miniszter vezette líbiai kormány olajminisztere a Khalifa Haftar hadúr irányítása alatt álló milíciát vádolta azzal, hogy lezárta az ország olajmezőinek egy részét, ami az ország olajexportjának drámai csökkenéséhez vezetett – írja a Financial Times. Ezt megelőzően tiltakozók blokád alá vették az olajlétesítményeket, hogy nyomást gyakoroljanak Dbeibeh lemondása érdekében.

Az ország napi 1,3 millió hordós olajkitermeléséből több mint 550 ezer hordó esett ki, ami a világ teljes olajkitermelésének 0,5 százaléka. Oun szerint a blokád nem működhetett volna a létesítményeket őrzők részvétele nélkül. A videófelvételeken látszik, hogy a tiltakozók nincsenek elegen ahhoz, hogy leállítsák a szállításokat és a biztonsági emberek nem engedték be őket az olajlétesítmények területére.

Az újabb olajpiaci zavar éppen akkor jelentkezik, amikor az EU tagállamai igyekeznek visszafogni orosz olajimportjukat és a világon több helyen akadályozzák az orosz olajtankerek kikötését. Szakértők már az orosz-ukrán háború előtt is arra figyelmeztettek, hogy az olajipari fejlesztések elmaradása miatt, aminek az elmúlt évek alacsony olajára volt a hátterében, szűkös lehet a fekete arany kínálata a világpiacon, miközben a pandémiát követően fellendülő világgazdaság kereslete nő.

Az OPEC tagországai, köztük Líbia is azt ígérte, hogy kitermelésük növelésével előteremtik a hiányzó kínálatot, ám ez egyelőre nem jött össze. A Brent árfolyama a háború kitörése után hordónként 140 dollárra ugrott, ami 14 éves csúcs volt. Azóta ugyan valamelyest csökkent az ár, ám a szakértők arra számítanak, hogy az orosz olajkivitelt tovább korlátozó újabb szankciók nyomán újra drágább lehet a fekete arany.

Elmérgesedő rivalizálás

A líbiai helyzet sem biztató, a blokád arra utal, hogy mélyül a konfliktus, az ország két kormánya mögött álló frakciók között. Haftar az egyik korábbi kormány volt belügyminiszterét, Fathi Bashaghát támogatja, akit az ország keleti részét reprezentáló parlament választott meg márciusban. Ezt megelőzően az ENSZ hátszelével 2021 decemberében akartak egy az egész országra kiterjedő elnökválasztást tartani, ám összevesztek azon, hogy ki indulhat és ki nem, így ez a szavazás elmaradt.

Dbeibeh, akit 2021-en egy az ENSZ támogatását élvező politikai folyamatban neveztek ki kormányfőnek azzal, hogy a decemberi választásokig marad hatalomban, nem akarja átadni a hatalmat Bashaghának, így most két miniszterelnöke van Líbiának. Kormányaik egyebek mellett az ország olajbevételeiért is harcolnak, már csak azért is, mert ebből tudnak osztogatni az embereknek, hogy megszerezzék a támogatásukat – derül ki Tim Eaton, a londoni Chatham House kutatóintézet Libia-szakértőjének szavaiból.

Az olajmezők körüli konfliktust az robbantotta ki, hogy a Dbeibeh-kormány igyekezett rávenni a Nemzeti Olajvállalatot, hogy utaljon át nyolcmilliárd dollárt a tripoli jegybankba. A pénz segített volna megszilárdítani a hatalmát. Eaton emlékeztet arra, hogy a 2011-es arab tavasz idején kitört líbiai forradalom óta eltelt évtizedben gyakran ejtették túszul az ország olaj-infrastruktúráját a politikai frakciók csatározásaik során.