Azok a fejlett országok, amelyeket a legjobban érintett a koronavírus-járvány, hosszú távú gazdasági hátrányokat szenvedhetnek el a képzett munkaerő migrációjának visszaesése miatt. Ez ugyanis jóval a pandémia vége után is akadályozni fogja munkaképes korú lakosságuk szinten tartását - idézte a Financial Times az erre figyelmeztető szakembereket. A járvány véget vetett a migráció egy évtizeden át tartó folyamatos növekedésének - derül ki az OECD adataiból. Kevés ország adott még meg 2020-as adatokat, de amit ismerünk, az drámai változást jelez.

Éves összehasonlításban 2020-ban 30-tól 80 százalékig terjedő csökkenés tapasztalható a bevándorlásban. A magasabb adatot Ausztráliába és Új-Zélandon jegyezték fel, amelyek szinte teljesen lezárták a határaikat - mondta Jean-Christophe Dumont, a párizsi migrációkutató intézet vezetője. Miután a legtöbb ország idén is zárva tartja még határait, a bevándorlás 2021-ben is messze lesz a "normálistól", hasonlóan alakulhat, mint 2020-ban, ha nem javul gyorsan a járványhelyzet - mondja a szakértő.

Vesztesek és vesztesek

A helyzet legnagyobb vesztesei a bevándorlók, akik nem tudnak munkához jutni, családjaik szétválasztva maradnak, az egyetemi hallgatók kurzusok elhalasztására kényszerülnek, a menekültek táborokban rekednek. Ugyanakkor azok az országok is rosszul járnak, amelyek munkaerő-utánpótlásukban támaszkodnak a bevándorlókra, a vendég diákokra és külföldről érkezők részvételére az elöregedő népességük miatt visszaeső állami bevételek pótlásában.

Ausztrália és Új-Zéland GDP-növekedése például az elmúlt években főként a népesség bővülésének volt köszönhető, ami a bevándorlásból származott. Ha a migráció 2024-re vissza is tér a pandémia előtti szintre, a munkaképes korú lakosság kettő, illetve 2,8 százalékkal lesz kisebb középtávon az IMF becslése szerint, ami 1,2 és 1,7 százalékos lehetséges GDP-növekedéstől fosztja meg a két országot.

A sikeres járványkezelés hátulütőjeként Ausztrália például az elmaradó bevándorlás miatt nem lesz képes visszatérni a válság előtti gazdasági növekedési pályájára. A népesség bővülése több mint száz éve nem látott tempóra lassul. Az ausztrál nemzeti bank várakozása szerint 2020-2021-ben akkora lesz, mint 1916-ban, amikor rengeteg ausztrál útnak indult harcolni az első világháborúba.

A nettó bevándorlás nélkül a pandémia előtt a német lakosság természetes fogyása évi 150 ezer, az olaszé 200 ezer körül alakult. A járvány - kiegészülve az alacsonyabb bevándorlással, a magasabb halálozással és a kevesebb születéssel - ahhoz vezetett, hogy Németország lakossága 2020-ban, egy évtized óta először zsugorodott.

Munkanélküliség

Miközben Kanada, amely hosszú távú politika alapján akarna növelni népességét, megemelte bevándorlási céljait - korábban egymillió új lakossal számoltak 2020 és 2022 között, míg látva a visszaesést a következő három évben 400-400 ezer új tartós tartózkodási engedélyt akarnak kiadni -, a világ legtöbb országában nem jelent közvetlen gondot a bevándorlás visszaesése. A járvánnyal járó gazdasági válság miatt ugyanis megugrott a munkanélküliség. Kivétel az egészségügy és az agrárszektor, amelyek most is várják az érkezőket.

A migráció a határok megnyitásával nyilván új erőre kap, ám a közgazdászok nem várják, hogy gyorsan visszatérne a pandémia előtti szintjére. Egyes kormányok megtanulhatták, mekkora a jelentősége még az alacsony képzettségű bevándorlóknak is, miután országuk egészségügyi, közlekedési és élelmiszer-előállítási szektora megszenvedi a hiányukat.

Tovább a gazdasági válság felgyorsítja az automatizációt és a nyugdíjas korú emberek bevonását a munkaerőpiacra. A képzettek foglalkoztatásában a távmunka virágzása hoz változást, például azzal, hogy semmi akadálya annak, hogy valaki egy távoli országból végezzen el feladatokat munkaadójának.