A lap szerint a két ország képviselői az elmúlt hónapokban titokban többször is folytattak tárgyalásokat erről a lehetőségről, de azok még nem vezettek áttöréshez. Egyelőre nem világos, hogy Abdalláh bin Abdel-Azíz király január 23-án bekövetkezett halála következtében megváltoztak-e a szaúdi tervek.

A nyilvánosság előtt mindenesetre mindkét fél kerüli az olajárakról való egyezkedés látszatát. Szergej Lavrov orosz külügyminiszter, miután novemberben Moszkvában fogadta szaúdi kollégáját, Szaúd al-Fajszál herceget, azt hangoztatta, hogy a világpolitika nem játszhat szerepet az árképzésben.

A lap által megszólaltatott szakértők nem tartják valószínűnek, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnök kihátrálna Aszad mögül, akit a szélsőséges iszlám elleni küzdelem egyik fontos tényezőjének tart. A szíriai rezsim mellett továbbra is kitartana fő támogatója - és Szaúd-Arábia fő regionális ellenlábasa - Irán, amely szintén profitálna az olajárak emelkedéséből. Igaz, elemzők szerint a szíriai hadsereg orosz katonai segély nélkül működésképtelen lenne.

Az orosz gazdaságnak a 100 dolláros, a szaúdinak pedig annál is magasabb olajár fedezné a költségvetési kiadásait (az árszint jelenleg 55 dollár közelében van). Csakhogy az arab monarchiának 733 milliárd dolláros tartaléka van, és sokáig fájdalommentesen képes elviselni az árzuhanást, Oroszországnak viszont az alacsony olajár súlyos gondokat okoz.

A The New York Times szerint az Egyesült Államok vegyes érzelmekkel viszonyul a fejleményekhez. Washington ugyanis örömmel támogatna minden olyan kezdeményezést, amely az Aszad mögötti orosz támogatás megszüntetésére irányul, de az olajárak emelkedése káros hatást gyakorolna gazdaságának több szegmensére.