Business Talks '24

Üzleti konferencia

Ne maradjon le az év
üzleti konferenciájáról!

Szerezze be
jegyét most.

Vagy Boris Johnson miniszerelnök brexitje vagy Jeremy Corbyn munkáspárti vezér kormányfővé emelése, és ezzel legfeljebb a brino (brexit in name only), azaz a névleges függetlenség. Úgy tűnik, szerencsétlen briteknek nem marad más választási lehetőségük, mint ez az alternatíva, amelyre a szinte biztosra vezető előrehozott parlamenti választáson szavazhatnak majd a következő hónapokban - véli Robert Shrimsley, a Financial Times (FT) publicistája.

Ahogy az Egyesült Királyság halad a brexit-szerencsejáték következő fordulópontja felé, el lehet feledkezni az egyrészt-másrészt, illetve ha-akkor típusú mondatokról. Ehelyett feldobnak egy érmét, amely vagy egyik, vagy másik oldalára esik: fej vagy írás, nincs más kimenetele a dobásnak. Az FT szakírója úgy véli, itt az ideje, hogy mindenki tudomásul vegye a reális lehetőségeket, amelyek kimerülnek ebben a választásban: brexit vagy Corbyn.

Sakkozik az EU

Az EU minden bizonnyal vissza fogja utasítani Johnson október elején elővezetett brexittervét - miután azt eleve úgy fogalmazták meg, hogy Brüsszel ne fogadja el -, így a miniszterelnök nem tehet mást, mint hogy kéri az uniót az október 31-ei brexithatáridő elhalasztására. Előtte persze eljátssza a hattyú halálát, azaz demonstrálni fogja a brexiter szavazóknak, hogy ő mindent megtett az október 31-ei kilépésért, de az átkozott parlament - amely a kormányt a halasztásra kötelező törvényt fogadott el - és a még átkozottabb EU - amely nem fogadta el válási javaslatát - rákényszerítette a határidő eltolására.

Az uniós számítása egyszerűen leírható. Ha a következő hónapokban tartandó brit parlamenti választáson Johnson a Konzervatív Párt élén veszít, akkor jön a jelenlegi ellenzék, amelynek legnagyobb ereje, a Munkáspárt újabb népszavazást akar egy újabb válási megállapodási javaslatról, aminek tartalma közelebb lesz ahhoz, amit az EU jónak lát, azaz a szigetország szoros kötődéséhez a kontinenshez. Ha a toryk megtartják a hatalmat, akkor az unió még mindig belemehet Johnson javaslatának elfogadásába, ami a kisebb rossz lenne ahhoz képest, hogy az Egyesült Királyság megállapodás nélküli kizuhan az EU-ból (kemény brexit).

A brexiterek esélyei

A brit brexiterek és maradáspártiak ezt követően egy olyan meccset vívhatnak, amelyben egyikük egyértelműen veszít, másikuk nyer. Johnson jó helyzetből indulhat, mert a közvélemény-kutatások szerint vezeti a politikusok népszerűségi listáit. Van azonban két gondja. Az egyik, hogy miután felvette az elvadult brexiter szerepét, felhergelte, és ezzel aktivizálja maga ellen a maradáspárti szavazókat. A másik a brit függetlenség elvakult híve, Nigel Farage Brexit Pártja. Ez egy hatásos kampánnyal sok kőkemény brexiter szavazót csábíthat el a toryktól, akiket az átlagszavazó túlságosan óvatoskodónak, Brüsszellel egyezkedőnek láthat, miközben a Brexit Párt "nem ismer kegyelmet": gondolkodás nélkül léptetné ki az országot az EU-ból.

Johnson kénytelen lesz kőkemény brexitkampányt folytatni, hogy elejét vegye a Brexit Párt megerősödésének, mert a brit választási rendszer 100 százalékban a győztes mindent visz elvére alapul, így abban a választási körzetben, ahol két hasonló programmal kampányoló párt között megoszlanak a szavazatok, ez az ellenfelet segíti, főként, ha annak választói egyfelé szavaznak.

Farage tisztában van ezzel, pártja mégis azt állítja: magasról tesz erre a kockázatra. Ha győz az ellenzék, legfeljebb újabb népszavazás lesz - sag schon. Az FT cikkírója szerint ezzel melléfognak, mert ha lesz referendum, annak szavazólapján nem fog szerepelni a kemény brexit, az alternatíva a függetlenség plusz EU-s vámuniós tagság, illetve az EU-ban maradás lesz. A brexiterek megpróbálhatják bojkottálni ezt a szavazást, ám a realitás az, hogy ha Johnson veszít a következő választáson, ugrik az igazi brexit.

A maradáspártiak lehetőségei

Az EU-tagságot pártoló szavazók örülnének a választásnak, amely esélyt ad akaratuk kifejezésére, bár sokan közülük nem szeretnék, hogy az 1970-es évek baloldali gondolkodására jellemző felfogású Corbyn üljön a brit miniszterelnök székébe. Ezért Skóciában, ahol a szavazók többsége a 2016-os függetlenségi referendumon EU-párti volt, előretörhet a Skót Nemzeti Párt, Angliában pedig a Liberális Demokraták, akik azt akarják, hogy az Egyesült Királyság vonja vissza kilépési kérelmét az unióból. Így ha a Munkáspárt szerzi meg a parlamenti többséget, várhatóan koalícióra kényszerül.

A skótok már jelezték, hogy a brexittel szemben hajlandóak Corbynt támogatni, és követhetik őket walesi nacionalista társaik, illetve a zöldek. A Liberális Demokraták elnöke, Jo Swinson egyelőre kizárja ezt, de ha a munkáspárti vezér regnálásával szemben a kemény brexit az alternatíva, akkor végül kénytelen lesz belemenni az összefogásba vele, végül is így legalább lenne egy újabb brexitnépszavazás, ami pártja régi követelése.

A maradáspártiaknak azt is tudomásul kell venniük, hogy a Liberális Demokraták, akik csont nélkül képviselik akaratukat, maximum 50-70 képviselői helyet tudnak megszerezni a 650 fős brit parlamentben, amivel legfeljebb királycsinálók lehetnek. Ha csak a közvélemény-kutatások nem jelzik majd előre a párt óriási előretörését, akkor a Liberális Demokraták szavazói kénytelenek a Munkáspárt és Corbyn mellé tenni az X-et, hogy ne osszák meg a maradás- vagy legalább brinopárti szavazótábort.