A szíriai forradalom kitörésének 10. évfordulója, amit az azóta is tartó polgárháború követett, nem igazán érte el a Joe Biden elnök vezette új amerikai adminisztráció ingerküszöbét - véli Bobby Ghosh, a Bloomberg Közel-Kelettel és Afrikával foglalkozó szakírója. Miközben a régió második legnagyobb humanitárius katasztrófájára, a jemeni polgárháborúra nagy figyelmet fordítanak, a legnagyobbal, a több százezer áldozatot követelő, emberek millióit menekülésre kényszerítő szíriai tragédiával alig foglalkoznak.

Antony Blinken külügyminiszter annak idején tagja volt Barack Obama elnök nemzetbiztonsági teamjének. Elismeri, hogy az akkor elkövetett hibák - például Obama nem küldött amerikai csapatokat a szíriai rezsim felszámolására, amikor az vegyi fegyvereket vetett be civilek ellen - hozzájárultak a szír társadalom lepusztulásához és szenvedéséhez. Blinkent szavai szerint élete hátralévő részében kísérteni fogja, hogy nem tettek meg mindent a tragédia elkerülése érdekében.

QP | Quality Placement

Ennek fényében halványnak látszik, hogy a 10. évfordulón az amerikai külügyminisztériumnak csak egy formális közleményre futotta, ami sokadszorra is elítélte az Aszad-rezsimet. Biden első katonai akciója február végén ugyan szíriai célpontok ellen irányult, de az ottani iráni milíciákra mért csapással valójában Teheránnak küldött barátságtalan üzenetet.

Biden soha nem fogalmazna olyan durván, mint elődje, Donald Trump, aki azt mondta, Szíriában nincs más, csak homok és halál, de semmi jele annak, hogy ne hagyná magára az ott élőket ugyanúgy, mint Trump, aki csökkentette az amerikai katonai jelenlétet a térségben. Míg Jemen és Irán ügyével elnöki különmegbízott foglalkozik, Szíriát nem tartották annyira fontosnak, hogy a ilyen tisztviselőt nevezzenek ki.

Nem jelentéktelen

Pedig Szíriának megvan a maga geopolitikai és szimbolikus jelentősége - véli a Bloomberg publicistája. Önmagában az a humanitárius tragédia, amit ott történik túl nagy ahhoz, hogy figyelmen kívül lehessen hagyni. Az USA visszahúzódásával Oroszország, Irán és Törökország nyomult be a térségbe anélkül, hogy békét tudnának teremteni.

Súlyos üzenet lenne az, ha Biden passzivitása a térségben arra utalna, hogy csak az orosz, az iráni és a török vezetőkkel folytatott meccsei egyik eszközeként tekint a szíriai helyzetre. Szimbolikus jelentősége van annak, hogy teszteli az elnök üzenetét, miszerint - szemben elődjével - külpolitikáját a demokratikus értékek és az emberi jogok védelmének rendeli alá.

Mozgalmas időszak jön

A következő időszakban az amerikai vezetés megmutathatja, hogy komolyan gondolja, amit mond. Bassár el-Aszad hamarosan elnökválasztást akar tartani, hogy legitimálja hatalmát és Moszkva júliusban újra azzal fog fenyegetőzni, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsában megvétózza a lehetőséget, hogy bárki eljuttathasson segélyeket Szíriába. Ezzel segítené, hogy csak a rezsimen át juthassanak el a támogatások az országba, ami lehetővé tenné, hogy Aszad bármelyik ellenfelét kiéheztesse. Emellett a rezsim Moszkva támogatásával nekiállhat az utolsó ellenzéki katonai ellenállási bázis, Idlib felszámolásának, újrakezdve a tavalyi ellenségeskedést Törökországgal, miközben aggasztó jelei vannak az Iszlám Állam terrorszervezet újraszerveződésének.

A Biden-adminisztrációnak válaszolnia kell e kihívásokra. Először is újjá kell építenie katonai jelenlétét, amit elődje felszámolt. Másodszor újjá kell szerveznie az USA katonai szövetségét a szíriai kurdokkal, akik segítettek legyőzni az Iszlám Államot, és akiket Trump magukra hagyott. Ez egyben azt is jelenti, hogy vállalnia kell a szemben állást Recep Tayyip Erdogan török államfővel, aki a törökországi kurd kisebb üldözését a Szíriában élőkkel folytatta.

Szövetséget építeni

A Bloomberg cikkírója szerint az USA-nak elejét kell vennie, hogy Aszad orosz és iráni támogatással legitimálja hatalmát. El kell érnie, hogy a szíriai elnökválasztás eredményét minél kevesebb ország ismerje el. Nyomást kell gyakorolnia a rá és támogatóira, hogy tartsák be a Biztonsági Tanács 2015-ös határozatát, amely szerint az ENSZ ellenőrzésével kell elnökválasztást és parlamenti választásokat tartani Szíriában.

És Bidennek ez esetben szakítani kell idegenkedésétől az úgynevezett vörös vonalakkal szemben, azaz lennie kell legalább egy olyan ügynek, amiben nem enged. Nevezetesen abban, hogy Aszadnak mennie kell! Szíria a tíz éve tartó polgárháború miatt a gazdasági összeomlás szélén áll. A rezsim orosz és iráni támogatói szintén nem állnak túl jól gazdaságilag, így nem tudják kivakarni a bajból szövetségesüket.

Az USA-nak meg kell gátolnia, hogy akár az arab világban lévő szövetségesei, akár Kína vagy más országok megtörjék a vele szembeni gazdasági blokádot. Külön megbízottra kell bízni a szíriai válság kezelését, így kerülheti el a Biden-adminisztráció elődei bűnnel felérő hibáit, amit a szíriai emberekkel szemben elkövettek.