Az Egyesült Államok félidős kongresszusi választását minden elemző úgy értékeli, hogy elmaradt a kormányzó Demoktara Párt jelöltjeinek várt látványos veresége, ami az erősen megosztott amerikai közéletben felér egy győzelemmel - írja Edward Luce, a Financial Times USA-val foglalkozó szakírója. A magas infláció és ezen belül a drága benzin ellenére csak egy átlagos félidős szavazást láthattak a közélet iránt érdeklődők, amelyen szokás szerint kicsit kikapnak a kormányon lévők.

Bill Clinton és Barack Obama, a demokraták két korábbi elnöke ennél jóval nagyobb gyufákba szaladtak bele a maguk idején a félidős választásokon. Külön kérdés, hogy az amerikai közvélemény-kutatók miért sültek fel ismét előrejelzéseikkel, beleértve ebbe a felméréseket összesítő internetes site-okat is. Talán az egyoldalú jobboldali felmérések bolondították meg a modelljeiket.

A brit üzleti lap publicistája szerint három tanulság vonható le a választási eredményből, függetlenül attól hogy hogyan alakulnak pontosan, mandátumról mandátumra a pártok közti erőviszonyok. Az első természetesen a volt elnökkel, a republikánus ellenzék vezérével, Donald Trumppal kapcsolatos.

Gyengébb, mint amilyennek látszik

A választás arra utal, hogy Trump gyengébb, mint amekkora támogatottságot a közvélemény-kutatások szerint fel tud mutatni. A szavazás lezárása előtt röviddel adott egy rá jellemző nyilatkozatot. E szerint úgy véli, hogy ha a Republikánus Párt megnyeri a választást, akkor ezért őt fogják dicsérni. Ha nem, akkor semmiért sem hibáztathatják.

Valójában azt történt, hogy azok a republikánus jelöltek szerepeltek a legrosszabbul, akik a leghatározottabban kiálltak mellette, illetve a volt elnök mellettük. A "jóváhagyásával" induló sikeres jelöltek előválasztási győzelmük után jelezték, hogy nem értenek egyet Trump legextrémebb nézeteivel.

A rivális

A volt elnöknek azonban az a legkényelmetlenebb, hogy Florida republikánus kormányzóját Ron DeSantistast nagy fölénnyel választották újra, ugyanis elindulhat vele szemben a párt elnökjelöltségéért a 2024-es elnökválasztás előtt. Nem véletlen, hogy szokásához híven elkezdte ekézni riválisát, aki a liberális tanárszakszervezetekkel szembeni kijelentéseivel és laza covidpolitikájával szerzett népszerűséget a republikánusok támogatói körében.

Azt találta mondani, hogy tud olyasmiket DeSantisról, amik nem hízelgőek rá nézve. Valójában többet tud róla, mint bárki más, kivéve - talán - a feleségét. Biden elnökként remélhet némi hasznot abból, ha a trumpizmus atyja és egyre türelmetlenebb örököse elkezdi egymást ekézni.

Rácáfolt a várakozásokra

A választás második tanulsága, hogy Biden nem először rácáfolt a vele kapcsolatos szerény várakozásokra. (A demokraták 2019-2020-as elnökjelölt-választó előválasztásán sokáig úgy tűnt, hogy a futottak még játékosok között végez, végül néhány hét alatt feltámadt és nyert - a szerk.)

Elnökként az volt róla az általános vélekedés, hogy gyengén teljesít, a kampányban pedig öreges. Az előbbit nehéz alátámasztani, mert Clintonnál egyértelműen jobb a törvényhozási teljesítménye, Obamáéval pedig vetekszik. Ami a kampányolást illeti sose volt nagy szónok hosszú politikai karrierje során, ám ez nem akadályozta meg abban, hogy sikeres legyen.

Patthelyzet lesz

Mindez nem változtat azon, hogy ha a Kongresszus legalább egyik házában az ellenzék lesz többségben, akkor megakadályozhatják az elnök minden törvényjavaslatának elfogadását, s ezzel törvénnyé válását. Ez a harmadik tanulság. A három plusz egyedik pedig az, hogy akármennyire próbálnak is majd betartani Bidennek a republikánusok - például a kongresszusi vizsgálatok sorának kezdeményezésével - mindez csupán a patthelyzetről szóló színjáték lesz.

Magyar szempontból az a legfontosabb, hogy az USA külpolitikájának irányítása továbbra is az elnök kezében marad. Ennek elsősorban az USA szövetségesi örülhetnek, akik vele együtt támogatják Ukrajna harcát az elborult orosz medvével szemben. Az ukránok nyertek két évet arra, hogy megtalálják a kiutat a háborúból, ami persze nem csak rajtuk múlik, mert ahogy az az amerikai politikában lenni szokott, a 2024-es elnökválasztás után új időszámítás kezdődik.