Csaknem 30 év telt el azóta, hogy Francis Fukuyama japán történész közzétette legendás tanulmányát a történelem végéről. Ebben azt állította, hogy kommunista világrendszer összeomlása után a liberális demokrácia versenytárs nélkül az egyetlen működőképes politikai rendszer maradt a világon. Az elmúlt évek fejleményei mintha rácáfolnának erre - írja a The Economist, a világ egyik legbefolyásosabb hetilapja internetes oldalán.

Donald Trump amerikai elnök teszteli a világ vezető demokráciájának ellenálló-képességét a folyamatos hazudozással és az egyszemélyi döntéshozatallal szemben, Hszi Csin-ping kínai elnök a végtelenségig meghosszabbíttatta mandátumát. Recep Tayyip Erdogan török elnök több mint 200 ezer honfitársát távolította el a közéletből. Vlagyimir Putyin orosz elnöknek mostanában hoz nagy propagandasikert a focivébé.

QP | Quality Placement

A lap európai kiadásának címlapján egy képre montírozta Orbán Viktort, Magyarország miniszterelnökét, Putyint és Erdogant és Rodrigo Duterte Fülöp-szigeteki elnököt.

Fotó: The Economist

Statisztika

A számok a demokrácia ijesztő visszaszorulását mutatják a 2008-as pénzügyi összeomlás óta. Az Economist Intelligence Unit 89 ország esetén érzékelte a demokrácia erózióját 2017-ben és csak 27-nél talált javulást. Egyes felmérések szerint az amerikai fiatalok kevesebb, mint harmada tartja az élete nélkülözhetetlen részének, hogy demokráciában éljen. A lap szerkesztői a Venezuelától Magyarországig eddig szerzett tapasztalatok alapján a leépülés négy fokozatát különböztetik meg.

Fázisok

A fiatal demokráciák bukása azzal kezdődik, hogy a hatalomban lévő liberális elitek kormányzása, válaszai a válságokra csalódást okoznak a népnek. A magyarokon például átgyalogolt előbb a pénzügyi válság 2008 ősze után, majd több száz ezer menekült és bevándorló 2015-ben. Törökországban a muszlim többség érezte úgy, hogy a világi elitek háttérbe szorítják.

A második fázis az erős ember megjelenése, aki gyógyírt kínál a bajokra. Putyin a Nyugat oroszellenes összeesküvését, Nicolas Maduro venezuelai elnök az USA-t, Orbán Viktor Soros Györgyöt tette felelőssé országa bajaiért. Ezt követően visszaszorítják a szabad sajtót, a pártatlan igazságszolgáltatást, azaz a demokrácia liberális elemeit, mondván: ezek a nép ellenségei.

A harmadik lépcső az illiberális demokrácia megjelenése, amely kilúgozza rendszeréből az egyéni szabadságjogokat és a jog uralmát, ám az erős ember még mindig úgy tehet, mintha demokrácia lenne, mert szabadnak látszó választásokon nyer felhatalmazást országa vezetésére. Végül a negyedik fázisban a demokrácia maradéka is elhal: a szavazásokat elcsalják, az ellenzéket börtönbe vetik, az alkotmányt átszabják.

Ellenpéldák

Az Economist szerkesztői szerint a folyamat nem elkerülhetetlen és nem visszafordíthatatlan. Indiában 70 éve üzemel a demokratikus rendszer, az Afrika közepén lévő Botswanában 50 éve. Malajziában éppen mostanában szavazták ki a hatalomból az évtizedek óta egyedül kormányzó pártot. Fél éve Dél-Afrika erős embere volt kénytelen távozni a hatalomból. Törökországban az ellenzéknek van esélye nyerni a júniusi parlamenti választásokon.

Érdekes, hogy nem pontosan megjósolható, mely demokráciák kerülnek veszélybe. Lengyelországban senki sem gondolt volna erre a 2015 őszi választások előtt. A gazdaság jól muzsikált, közel-keleti vagy afrikai bevándorlót nem láttak, dőlt az országba az EU-támogatás. Úgy tűnik, hogy bajok hiányát részben pótolhatja, hogy az erős emberek eltanulják egymástól a demokratikus intézményrendszer felszámolásának módszertanát.

Tanulságok

Az Economist szerint az egyik tanulság, hogy a Nyugat túlságosan a választások alapján ítéli meg az egyes országok politikai rendszerét. Legalább ilyen fontos a hangos újságírók és a független bírók támogatása - ők adják ugyanis a demokráciák első védvonalát. A donoroknak és a civil szervezeteknek sokkal több támogatást kell adniuk a szabad sajtó és a jog uralmának védelméhez, vállalva, hogy az autokraták külföldi behatolásról fognak beszélni.

Az illiberális rendszerek bukásáért azonban nem a hirtelen elkötelezett liberálissá válók szavazók tehetik a legtöbbet, hanem maguk az erős emberek, akik megalkuvása és kapzsisága miatt végül betelhet a pohár a szavazóknál.

Végül érdemes megjegyezni, hogy az érett demokráciák példája számít. Trumpot visszatartják az USA demokratikus rendszerének fékjei és ellensúlyai. Ugyanakkor az, ahogy lenézi a demokratikus normákat, hazudik és diktátorokkal barátkozik, káros. Az Economist cikkírói úgy vélik, hogy a demokrácia haláláról szóló írások, amelyekkel mostanában tele a sajtó, túlzások, ám a kormányzás legkevésbé rossz rendszere bajban van és védelemre szorul.

A fotó forrása: Pixabay