Boris Johnson brit miniszterelnök ahelyett, hogy megpróbálná véglegesen elfogadtatni brexitmegállapodását a parlamenttel, szünetelteti a törvény tárgyalását és kezdeményezte, hogy december 12-én tartsanak előrehozott választást az Egyesült Királyságban. A válási egyezség megkapta a törvényhozás elvi támogatását méghozzá 30 fős többséggel, az ellenzéki Munkáspárt hozzájárult ahhoz, hogy néhány hét alatt lebonyolítsák a részletes vitát, és döntsenek a kilépésről.

Igaz, hogy ezzel elesett a kormányfő eddigi fő ígérete, miszerint október 31-éig mindenképpen kiviszi az országot az EU-ból, de megnyílt a lehetősége, hogy - ha néhány héttel később is, de - végre megtörténjen a brexit. Miért nem erre indult, miért kezdeményezte ehelyett rendkívüli választást? A magyarázat, mint Johnson esetén eddig mindig, a kormányfő hátsó gondolataiban keresendő - véli Robert Shrimsley, a Financial Times (FT) belpolitikai publicistája.

Kapcsolódó

Csinos kis csapda

A miniszterelnök augusztusi hivatalba lépése óta másról sem beszélt, mint hogy tartani fogja az októberi végi brexithatáridőt, ám ezt nem tudta teljesíteni, így olyan helyzetet akar teremteni, ami egyértelműen eltereli róla a felelősséget. A december 12-ére javasolt választások kiírása kitűnő eszköznek látszik erre, mert csapdába csalhatja az ellenzéki pártokat. Ha megszavazzák a választást - ehhez kétharmados támogatás kell, így 125 ellenzéki voksra is szükség van -, akkor a parlament feloszlása előtt lesz még idő a brexittörvény vitájának lebonyolítására és elfogadtatására. Johnson győztes hadvezérként állhat a szavazók elé.

Ha nem támogatja az ellenzék a választás kiírását, akkor továbbra sem viszi a parlament elé a brexittörvényt és minden nap többször elmondja a kamerákba, hogy a megtört, tehetetlen parlament nem képes elfogadni a jogszabályt, nem tudja végrehajtani a brexitet, miközben az ellenzék megfutamodik a választás elől. Ezzel bebetonozhatja azt az imázst, hogy nem ő a felelős a brexit elmaradásáért.

Egyelőre nem jött be

Úgy tűnik, hogy a trükk nem jön be. A parlament feloszlatásáról szóló törvényt október 28-án viszik be a törvényhozás elé, egy napra rá szavazhatnak róla, így az ellenzéknek csütörtöktől számítva - amikor Johnson előállt a javaslatával - négy napja van meggondolni mit tegyen. Ennél kevesebb is elég volt, hogy felismerjék: nem szavazhatják meg az előrehozott választásokat. Válaszul a kormány megpróbálhatja még párszor megszavaztatni ezt, ami első látásra jó ötletnek tűnik, hiszen demonstrálja a parlament töketlenségét. Jobban belegondolva azonban nehéz lesz megmagyarázni a szavazóknak, hogy ha nem megy a választás, akkor miért nem folytatják a brexittörvény vitáját?

Irracionális magyarázat

Erre is van azonban magyarázat, ám ezt már a brexiten túl kell keresnünk - véli az FT publicistája. Johnson és a mögötte álló tory tanácsadók azt mérlegeik, hogyan tudják a legkisebb kockázattal hatalmon tartani a Konzervatív Pártot. A decemberi választás valójában könnyen ellehetetlenítheti a brexitet. Ha nem sikerülne a pártnak abszolút többséget szereznie, akkor a kormánynak az új parlamentben is egyezkednie kellene más politikai erőkkel, hogy döntéseket hozzon a brexit ügyében. Ez könnyen újabb népszavazáshoz vezethet, mert ezt az árat szabhatják a támogatásukért. Ezen az lesz az egyik kérdés, hogy támogat-e a szavazó egy addigra elfogadott EU-s brexitmegállapodást, a másik pedig az, hogy nem akarja-e mégis az EU-ban tartani az országot.

Szakértők szerint hiába vezetik a konzervatívok a brit népszerűségi listákat, a decemberi szavazás meglepetést hozhat. Sok mandátumot veszíthetnek a toryk Észak-Írországban, amelynek lakóit szembe fordítja velük, hogy Johnson brexitegyezsége szerint vámhatár választaná el országukat Skóciától, Walestőlt és Angliától. Skóciában is elmehet jó bár körzet, mert lakóinak többsége EU-párti, továbbá számos ingadozó választókerületet elbukhatnak, amelynek lakói nem akarják annyira a brexitet, hogy bevállalják érte az életszínvonaluk - akár átmeneti - romlását is. (A Munkáspárt olyan brexittel kampányolna, amely elkerülné a gazdasági megrázkódtatásokat.)

A másik serpenyő

A mérleg másik serpenyőjében az a lehetőség van, hogy folytatják a brexittörvény vitáját. Ez azzal a kockázattal jár, hogy a parlament számos módosítást elfogad vele kapcsolatban - például bent maradna az Egyesült Királyság az EU vámuniójában -, ami felhígítaná a brexitet a kőkemény brexiter szavazók szemében. Ezért az brit függetlenség mániákus híve, Nigel Farage vezette Brexit Párt sikeresen támadhatná a torykat azzal, hogy aki igazi szakítást akar az EU-val, az szavazzon ráuk.

Johnson és tanácsadói azzal is számolhattak, hogy ha még a brexit előtt kierőszakolja az előrehozott választásokat, akkor az EU-párti szavazók megosztottak lesznek, mert egyik részük a Liberális Demokratákra, másik részük a Munkáspártra adja a voksát. A brexit után, miután elveszett az EU-ban maradás lehetősége, nem sok értelme lenne a mindent az EU-ban maradásra feltevő Liberális Demokratákra szavazni a Munkáspárt helyett. Így kevésbé osztaná meg a két párt a szavazókat.

Összefonódás

A kormány mögött álló tory agytröszt ezeket a kockázatokat mérlegelve úgy találhatta, hogy a Konzervatív Párt hatalmon maradását az veszélyezteti a legkevésbé, ha még a brexit előtt az urnákhoz járulnak az emberek. Ezért kezdeményezett Johnson karácsony előtt tartandó előrehozott választásokat - foglalja össze véleményét az FT cikkírója. A brexit ügyének története eddig is szorosan összefonódott a toryk házon belüli vitáival, azzal, hogy a függetlenség iránti erősebb vagy gyengébb vágyuk milyen mélyen osztja meg őket, és hova vezet ez a megosztottság. A brexitnek és a párt jövőjének végső forgatókönyve is azon állhat vagy bukhat, hogyan alakul a párt választási szerencséje.