Az Egyesült Királyság kormánya felelőtlenül félremenedzselte az ország kilépési folyamatát az Európai Unióból, ami szeptember második felében látványos fordulattal vált nyilvánvalóvá - vélik a Bloomberg szerkesztői. A londoni kormány egyik minisztere a törvényhozás előtt nyíltan arról beszélt, hogy az ország vezetői meg akarják szegni a nemzetközi jogot, nevezetesen felül akarják írni a Boris Johnson előző kormánya által tavaly ősszel megkötött uniós válási megállapodást. Nem nagyon, éppen hogy csak egy kicsit. A brit vezetés talán azt gondolta, így tudja kimozdítani a holtpontról a felek megrekedt kereskedelmi tárgyalásait.

Látható, hogy Borisz Johnson miniszterelnök immáron nem elégedett saját korábbi egyezségével, amit tavaly novemberben még nagy sikerként tálalt országa népének. A kormány arról beszél, hogy vannak elvarratlan szálak, félreérthető részek a szerződésben és az egyezségnek vannak nem szándékolt következményei, miután Észak-Írországra vonatkozóan a mindenkori brit vezetés nem hozhat az EU nélkül szuverén döntéseket. Ezt egy olyan törvénnyel orvosolnák, ami egy icipicit felrúgja a nemzetközi szerződésnek minősülő tavalyi egyezséget.

Kapcsolódó

Két lehetőség

A gond az, hogy jobb esetben mindezt azért csinálják, mert a Johnson-kormány blöfföl, azt a látszatot akarja kelteni, hogy megőrült, azaz bármire készen áll, hogy érvényesítse az akaratát, és az EU, amely mindenáron fenn akarja tartani az ír-északír határ nyitottságát, megrettenve ettől beadja a derekát, és enged a kereskedelmi tárgyalások vitatott pontjaiban. Rosszabb esetben az a cél, hogy provokálják az EU-t, olyan helyzetbe hozzák, hogy ne tehessen mást, mint hogy feláll a tárgyalóasztaltól, s ezzel felelőssé lehet tenni az év végén bekövetkező kemény brexit minden káros gazdasági következményéért.

A helyzet az, hogy senki sem tudja, mi van Johnson, a kormánya és a tanácsadói fejében. Az ügy, amiről szó van valójában az első pillanatban nyilvánvaló volt. A brexiterek nem gondolhatták komolyan, hogy az országuk elnyeri a teljes függetlenséget, miközben Írország és Észak-Írország között - két eltérő vámrezsimet üzemeltető ország között - nem lesz vámhatár. Márpedig ha nem szabad az árjárás, akkor bukik a több mint húsz éve megkötött nagypénteki egyezmény, amely békét teremtett az Ír-szigeten.

Johnson a kezdetektől flörtölt a megállapodás nélküli, azaz a kemény brexit lehetőségével, ami semmit sem old meg a feladványból: sem a jó kereskedelmi kapcsolatok fenntartását az EU-val, sem a határ nyitvatartását.

Ki a felelős?

A Bloomberg szerkesztői szerint a fő felelősség Johnsoné. A kemény brexit nem jó az Egyesült Királyságnak, mert abszurd, hogy az ország a legnagyobb kereskedelmi partnerével a lehető legrosszabb feltételekkel folytassa gazdasági kapcsolatait. Emellett taktikailag ostobaság, mert az EU-s partnerek el akarják kerülni ezt a legrosszabb forgatókönyvet, ezért meg lehetne egyezni velük.

Az EU sem mentes a felelősségtől, mert tárgyalói túlzásba vitték a keménykedést. Például szükségtelen "önként vállalt" korlátozásokat kényszerítenének rá a londoni vezetésre, olyan szabályokat, amelyek betartását más országoktól, amelyekkel az EU-nak szabadkereskedelmi megállapodása van, nem várnak el. Emellett elvárnák az EU-s jog követését olyan ügyekben, amelyeket független békéltető mechanizmusokkal lehetne rendezni.

Mielőtt késő lenne, vissza kellene állítani a felek baráti viszonyát, és mindkét oldalnak azt kellene a legfontosabbnak tartania, hogy megőrizzék jó kapcsolatukat. Ezzel csökkenthetnék a brexit okozta közvetlen károkat, és megpróbálhatnák kihozni a lehető legtöbbet új kapcsolatukból. A Bloomberg szerkesztői szerint ha a brit miniszterelnök folytatja jelenlegi politikáját, akkor nagyon hamar kiderülhet, hogy az az örömteli brexit, amit a népnek ígért, inkább keserű szakítás, amit vergődés követ.