Az Egyesült Királyság és az EU szabadkereskedelmi tárgyalásainak meghosszabbítása nem meglepő annak tükrében, hogy Boris Johnson brit miniszterelnök minden hangzatos függetlenségi szólama mellett tudja, hogy a megállapodás nélküli brexit 2021 januárja után katasztrofális következményekkel járna a brit gazdaságra. Megszenvedné az EU is, de közel sem annyira, mint a szigetország. És ez a lényeg: nem egy súlycsoportban lévő felek egyezkednek, az egyiknek fontosabb a megállapodás, mint a másiknak, ha nem az év vége előtt, akkor valamikor jövőre - véli Gideon Rachman, a Financial Times publicistája.

Az egyezség alapvetően az EU elvárásait fogja érvényesíteni. Az unió engedhet valamit a halászat ügyében, de a szigetország és az unió gazdasági szabályozási rendszerének összehangolásában nem fog, és a londoni kormány kénytelen lesz ezt lenyelni.

A két fél közti különbséget világosan jelzik a számok. A brit export 43 százaléka kerül az uniós piacra, miközben a francia, a német és az olasz kivitelnek csak 6-6 százaléka az Egyesült Királyságba. A szigetország népessége 67 millió, az EU-é a britek nélkül 447 millió. Az egységes piacnak köszönhetően ezzel az USA-val és Kínával összemérhető gazdasági egység.

Egyenlő egyenlőtlenek

Johnson folyton az egyenlő, szuverén felek viszonyáról beszél az brit-EU kapcsolatokban, ami jogilag igaz, a gazdasági és politikai súlyt tekintve azonban nem. Ezért hátrált az unió elől a londoni vezetés az elmúlt négy évben, a függetlenségi népszavazás óta, aminek leglátványosabb eleme, hogy belementek Észak-Írország külön kezelésébe, ami biztosítja, hogy átjárható maradjon az ír-északír határ. Ennek az az ára, hogy az Ír-tengeren gyakorlatilag vámhatár lesz az Egyesült Királyságon belül Észak-Írország és Nagy-Britannia között.

A brexiterek alapvető tévedése, hogy túlértékelik országuk erejét. Azt gondolták, hogy mivel az EU-nak masszív külkereskedelmi többlete van a szigetországgal szemben, végül a piac megtartása érdekében engedni fog a kereskedelmi vitában. Arra vártak, hogy a német autógyártók majd előkerülnek a ködből, mint egy felmentő sereg, és rászorítják a berlini kormányt az engedményekre, amely aztán Brüsszelt is ráveszi arra, hogy engedjen a londoni kormány akaratának.

Csakhogy mind az EU, mind a német vállalatok úgy döntöttek, hogy inkább megvédik az egységes piacot, nem hagyják, hogy a brit cégek hazai állami segítséggel inkorrekt versenyt folytassanak az európai vállalatokkal, mint hogy ragaszkodjanak a szigetország piacához. Végül is e helyett, ha nem is könnyen, de találhatnak másikat a glóbuszon.

A brit Tiborcok panaszai

Ahogy a brexiterek illúzió elillanni látszanak, elkezdtek panaszkodni arra, hogy az EU inkorrekt módon bánik az Egyesült Királysággal. Elfelejtik a nemzetközi kapcsolatokról szóló tankönyvek egyik első leckéjét, amely szerint az az ország, amely a másokhoz fűződő viszonyában azok jóindulatára támaszkodik, nem sok jóra számíthat. A nemzeteknek elsősorban saját jól felfogott érdekeiket kell követniük.

Az FT cikkírója borzalmas fejleménynek tartja, hogy a britek gyengesége idegengyűlöletben és handabandázásban csapódik le. Az egyik brit lap idézett egy neve elhallgatását kérő minisztert, aki mintegy az öklét rázva kelet felé azt mondta: "Merkel azt akarja, hogy az országunk üvegszilánkokon csússzon-másszon." Egy nappal korábban egy másik szalagcím szerint "Ki fogjuk küldeni az őrhajókat", amivel arra utaltak, hogy az európai halászhajókat a tenger fenekére kell küldeni, ha január 1-je után engedély nélkül a brit felségvizekre tévednek.

Tele vannak a szigetország tankönyvei a két világháborús győzelemmel, ám a helyzet az, hogy a britek az USA igencsak hathatós segítségével nyertek - emlékeztet az FT cikkírója. Az Egyesült Államok Joe Bidennel, az új elnökkel az élen nem fogja segíteni a londoni kormányt az EU-val szembeni konfrontációjában. Ha nem lesz brit-EU megállapodás, akkor nem túl kedvező elszigetelődés vár az Egyesült Királyságra. Ez az, aminél jobb egy az EU elvárásai szerint megkötött egyezség.