Az Egyesült Királyság és az Európai Unió december 24-ere összeállt kereskedelmi megállapodásainak részletei között még lehetnek meglepetések, ám azt már most el lehet mondani, hogy a 2016. júniusi függetlenségi népszavazás óta eltelt négy év fél év káosza, traumája és szégyenletes brit belpolitikai felfordulása után végre van egy kézzel fogható dokumentum arról, hogyan is fog valójában kinézni a brexit. Jó, hogy összejött az egyezség, mert az alternatíva, a kemény brexit csúnyán megviselte volna a szigetországot - kezdi a tárgyalások csatája után kirajzolódó tájkép felfestését Robert Shrimsley, a Financial Times (FT) belpolitikai szakírója.

Bár a semminél biztosan több ez az egyezség, az is elmondható róla, hogy egy világszinten kereskedő nemzetnek jobbat kellett volna kialkudnia annál a minimumnál, amit a brexiterek ideológiai ellenállása miatt elért. (Például része maradhatott volna a szigetország az európai vámuniónak - a szerk.) Messze nem az a könnyű megállapodás jött össze, amit a brexit hívei a 2016-os népszavazáson ígértek a népnek, amely szerint a független Egyesült Királyság simán egyezségre juthat az EU-val, mert a két félnek egyformán szüksége van egymásra.

QP | Quality Placement

A feldolgozóipar cégei elkerülték, hogy a kontinensre exportálandó termékeikre vámot vessenek ki, de több lesz az adminisztrációjuk. A szolgáltató szektor, a brit gazdaság gerince rosszabb helyzetbe kerül, mint volt. A brit függetlenség ára egy olyan szabadkereskedelmi egyezmény, amely a történelemben először bővítés helyett szűkítette a szabad kereskedelmet a szerződő felek között.

A következő hetek

A következő hetek Boris Johnson miniszterelnök tárgyalási képességeinek magasztalásáról szólnak majd, mondván: kiváló egyezséget ért el az EU-val, ám valójában a brit félnek minden egyes engedménymorzsáért vért kellett izzadnia, miközben Brüsszel fikarcnyival sem adott többet, mint amire eredetileg gondolt. Kudarcot vallott az a kísérlet, hogy a londoni kormány feje egymás mellett, egymástól függetlenül tárgyaljon az uniós országok vezetőivel, hogy bepróbálkozzon az oszd meg és uralkodj elvének érvényesítésével. (Ja, kérem, nem a 17-19. században élünk - a szerk.) Az EU egységes maradt, amit akár figyelmeztető jelnek is tekinthetnek a brit politikusok a jövőre nézve.

Johnson tudja, hogy a kemény brexiterek majd azzal vádolják, hogy az egyezménnyel elárulta a függetlenség ügyét. Nigel Farage a Brexit párt vezetője ugyan első reakciójában nem ment el eddig, de hosszabb távon bizonyítania kell, hogy van helye a brit belpolitikában, így borítékolható, hogy amikor majd nem mennek simán a dolgok, akkor ő és mások is előállnak azzal, hogy a bajok oka a "nem igazi brexit".

Az átlagos konzervatív politikusok tudják, hogy meg kellett kötni a kompromisszumot az Egyesült Királyság messze legnagyobb kereskedelmi partnerével, és hogy szükség volt kormány sikerére ezen a téren. Ezért vélhetően hajlani fognak arra, hogy kitartsanak a miniszterelnök mellett.

Gyengébb ország

Hosszabb távon azonban az FT publicistája szerint az Egyesült Királyság meggyengül. Először is a szigetország önmagában kisebb súlyú játékos a nemzetközi politikában. Másodszor uniója nagy veszélybe került, miután Észak-Írország, amely az ír-északír határ szabad átjárhatósága érdekében az európai egységes piac része marad, egyre inkább Írországhoz igazodik majd, Skóciában pedig várhatóan felerősödik a nacionalisták követelése a (2014 utáni) második függetlenségi népszavazás megtartására, ami után a skótok visszatérhetnek az EU-ba. A kormányfő legfőbb reménye az lehet, hogy a brexit hátrányai legalább egy ideig legalább a koronavírus-pandémia árnyékában maradnak.

Miután magához tér az ünneplésből, Johsnonnak szembe kell néznie azzal, hogy politikusi pályafutása hozzá van láncolva a brexithez. Ha ezt sikeresnek látják a választók, akkor támogatni fogják, ha nem, akkor ajtót mutatnak neki. Egyelőre még adós azzal a gazdasági vízióval, ami megmutatná, mire volt jó ez az egész nemzeti szuverenitásosdi. Az FT cikkírója szerint az EU-tól elválasztott, az unió előnyeit nem élvező szigetországnak agilisabb, hatékonyabb vezetésre lenne szüksége ahhoz, hogy előcsalogasson valamit a függetlenség előnyeiből, mint amit a Johnson-kormány mutat.

A brit-EU kapcsolatokban még nem mondták ki az utolsó szót. Az elmúlt négy és fél év zűrzavarának lezárásával és azzal, hogy sikerül elkerülni a legrosszabbat, a kemény brexitet csupán egy állomásához érkezett a felek új viszonyrendszerének alakulása. Az FT cikkírója úgy látja, hogy a brexit története elérkezett a kezdetének végéhez.