Miután létrejött a megállapodás a függetlenné vált Egyesült Királyság és az Európai Unió kapcsolatairól, a következő időszak kérdése már az, mi lesz a brit unióval? A brexiterek Global Britant ígértek a népnek a néhai gyarmatbirodalom legsikeresebb időszakára emlékeztető nosztalgia jegyében, ám a helyzet az, hogy az ország olyan vizekre hajózott, amelyek szikláin darabokra törhet - véli Philip Stephens, a Financial Times publicistája.

A britek kilépéséről döntő 2016. júniusi népszavazás után voltak olyan pillanatok, amikor úgy tűnt, hogy az elképzelhetetlenek tartott fordulat után az Európai Unión keletkeznek repedések, hogy más tagállamok is megfontolhatják a távozást az unióból. Végül azonban a brexit megerősítette Európa kohézióját. A brit politika évszázadokon át játszotta a kontinentális államokkal az oszd meg és uralkodj politikáját, ám ezúttal Európa egységes maradt, Boris Johnson brit miniszterelnökkel egyetlen európai állam kormányfője sem tárgyalt külön az EU és a szigetország jövőbeni kapcsolatairól, csak az EU-s tisztviselőkkel ülhetett egy asztalhoz.

QP | Quality Placement

Otthon sem unionista

Johnson az FT publicistája szerint valójában saját hazájában sem unionista, inkább angol, mint brit. Ezt támasztja alá a skótokról alkotott véleménye, akik szerinte balosak, túlságosan függenek az államtól és csak költik az angol adófizetők pénzét. A korábbi kormányok alatt végbement decentralizációt, amely egyebek mellett önálló parlamentet adott az északíreknek, a skótoknak és a walesieknek (devolution) katasztrófának tartja. Az EU-val folytatott tárgyalásokba nem vonták be a tagországok vezetőit, az EU-tól visszakapott hatalmon nem osztoztak, az mind a brit parlamentre szállt.

A koronavírus-járvány megmutatta a különbséget a londoni kormány és feje, illetve az edinburgh-i kormány élén álló Nocola Sturgeon, a Skót Nemzeti Párt (SNP) elnöke között. Az előbbi jobboldali populizmusával, szakpolitikai ügyetlenkedésével szemben az utóbbi tárgyalásra kész, centrista vonalat visz, és bár a járvánnyal neki is meggyűlt a baja, képes volt rá, hogy kompetens vezetőnek mutassa magát.

Észak-Írország és Skócia

A különleges státus, amelyet immáron Észak-Írország élvez az Egyesült Királyságon belül, elindította a tartományt az egyesülés felé az Ír Köztársasággal. Az ír-északír határ átjárhatósága érdekében Észak-Írország az európai egységes piac része maradt, ami gazdaságilag elválasztja Nagy-Britanniától és még jobban összeolvasztja Írországgal. Ugyanakkor a vallási megosztottság nehezíti az elkerülhetetlent, így Skócia függetlenné válása az első nagy ügy brexit következményei között.

A skótok 62 százaléka az EU-ban maradás mellett voksolt 2016-ban és most azzal választással kerültek szembe, hogy országuk inkább az Európai Unió része maradjon - mármint visszatérjen-e oda - vagy az Angliával, Walesszel és Észak-Írországgal alkotott államközösségé. A legfrissebb közvélemény-kutatások szerint Johnson személye miatt is megerősödött a függetlenséget pártolók tábora. Egy SNP-politikus szerint a birt miniszterelnök taszító ereje plusz öt százalékpontot hozna egy népszavazáson a skót függetlenség híveinek.

Nem elkerülhetetlen

A következő fordulópont 2021 májusa lesz, amikor Skóciában parlamenti választásokat tartanak. Várakozások szerint ezen az SNP a függetlenség ígéretével kaszálhat. Bár Johnson élve a brit kormány törvényes jogával bizonyára meg fogja tagadni a népszavazás kiírását, ezzel csak tüzelni fogja a skótokat, akik úgy érzik, hogy legalább annyi joguk van erről dönteni a brexit után, mint az angoloknak volt 2016-ban az EU-s kilépésről.

Az FT cikkírója szerint nem elkerülhetetlen Skócia kiválása a brit unióból, mert számos nyomós, elsősorban gazdasági érv szól a maradás mellett és a függetlenség elnyerése után legalább tíz nehéz év következne. Emellett az óvatosabb skótok számítanak arra, hogy nem marad örökké kormányon jelenlegi brexiter tory vezetés a szigetországban. A szakadás elkerüléséhez azonban két feltételnek kellene teljesülnie.

Az első a könnyebben megoldható. Az Egyesült Királyság élén nem Boris Johnsonnak kellene állnia, hanem olyan miniszterelnöknek, aki kész arra, hogy megossza a központi kormány hatalmát az angol, a északír, a skót és walesi helyi hatalommal. A második nem könnyű. Alkotmányos ajánlatot kellene tenni Skóciának - és a Észak-Írországnak, illetve Walesnek - egy föderális unió kialakítására. Egy valami nem maradhat fenn: a brit unió országainak jelenlegi kapcsolata, az eddigi státus quo.