Eljött végül ez a pillanat is: a brexit 2021. január 1-jén de facto is megtörténik. A 2016-os függetlenségi népszavazás óta, amelyen a britek többsége az uniós kilépésről döntött a brit társadalom gyűlölködően megosztottá vált, a politikusok egymás és az EU felé rázzák az öklüket, a szigetország nemzetközi kapcsolatai a szövetségeseivel megromlottak, Nagy-Britannia és Észak-Írország a szakítás határán van, a skótok többsége fel akarja mondani a 300 éves brit uniót. Vajon mindezért cserébe mit kapnak az emberek? - teszi fel a kérdést Philip Stephens, a Financial Times (FT) publicistája.

Boris Johnson miniszterelnök és a többi brexiter nem győzi ismételni a britek jutalmát: visszakapják országuk teljes szuverenitását. A különbség az EU-val kötött kereskedelmi megállapodással vagy anélkül történő elválás között csak annyi, hogy a gazdasági kár kisebb vagy nagyobb lesz, ám ez voltaképpen nem is számít. Johnson annak idején azt mondta: fenébe az üzlettel, a brexit arról szól, hogy az Egyesült Királyság visszanyeri az ellenőrzést a határai, a pénzügyei és a jogalkotása felett.

QP | Quality Placement

Fejre állt tárgyalás

A brexitereknek annyiban igazuk van, hogy nem sok különbség van egy gyengécske megállapodás és a megállapodás hiánya között. Így is, úgy is fel kell venni 50 ezer vagy még több vámtisztviselőt, akik aktatologatása belép az eddig adminisztrációmentes kereskedelembe. Az EU-val folytatott tárgyalások a világtörténelem első olyan szabadkereskedelmi tárgyalásai voltak, amelyek nem a határok, a vámok leépítéséről szóltak, hanem éppen azok felépítéséről.

A brit állampolgárok elvesztik a jogot, hogy a határokon a csont nélküli átkelést biztosító EU-s folyosókat használják. A szolgáltató ágazat alkalmazottai elvesztik képesítésük automatikus elismerését a kontinens országaiban. A független szakértők egyetértenek abban, hogy a szigetország gazdaságának be kell érnie gyengébb növekedéssel, az embereknek halványabb életszínvonallal. A fiatalok kimaradnak az EU oktatási csereprogramjaiból. A kormány nem számíthat a titkosszolgálati információk zökkenőmentes cseréjére. Cserébe a britek új útlevelet kapnak, amivel lassabban fognak átjutni a repülőtéri ellenőrzésen, mint eddig.

Nesze semmi fogd meg jól

A brexiterek tragikus tévedése, hogy összekeverik a befolyást a szuverenitással - véli az FT publicistája. Az utóbbi csábítónak hangzik, ám egy olyan világban, amelyben minden ország biztonsága és gazdasági prosperitása erősen függ másokétól, az elszakadás nem jelenti a befolyás növekedését. A népszavazás idején sokszor kérdezték a brexitereket, mikor hozott olyan döntést az EU, amely homlok egyenest szembe ment a brit kormány akaratával, mivel korlátozta az ország szabadságát, leszámítva azokat a gazdasági szabályokat, amelyek a brit vállalatok előnyére is váltak? Sosem volt válasz ezekre a kérdésekre.

A brexiterek ma sem kínálnak semmit a társadalomnak. Az ígért kereskedelmi egyezményeket más országokkal lényegében ugyanolyan feltételekkel lehet megkötni, mint amilyenekkel az EU szerződött ezekkel az államokkal. A környezetvédelmi, biztonsági, munkaügyi szabályozás eltérítése az uniós regulától semmitmondó, mert azok a cégek, amelyek kereskedni akarnak a kontinenssel, nem fogják feladni ezeket. A brit halászok talán kisajátíthatják a szigetország felségvizeit, ám amit fogtak, annak jó részét Európában kéne eladniuk. Ha menekültek érkeznének csónakokon, akkor visszafordításukhoz a franciáknak fogadniuk kéne őket.

Az FT cikkírója szerint a brexit nemzeti tragédia, ami egy szörnyű tévedésre és egy illúzióra épül. Az Egyesült Királyság visszaszerezte szuverenitását, ám ezzel nem növekszik, hanem csökken a befolyása a saját sorsa alakítására. A brit társadalom a valós haszon helyett csak a dicső múlt iránti nosztalgiát, egy illúziót kap cserébe a függetlenségéért.