Könnyű leszólni azt a munkáspárti brit parlamenti képviselői csoportot, amely a héten kilépett a pártból, és független képviselői csoportot alakított - kezdi elemzését Robert Shrimsley, a Financial Times (FT) vezető publicistája. Döntésüket azzal indokolták, hogy balra tolódó pártjuk egyre inkább antiszemita irányt vesz és zavaros brexitpolitikájával hozzájárul ahhoz, hogy a kormánypárti konzervatívok kivezessék az Egyesült Királyságot az Európai Unióból.

A mérsékeltségük nevében lázadó képviselőkre rá lehet aggatni a címkét, hogy a korábbi centrista munkáspárti miniszterelnök, Tony Blair hívei (blairisták), színtelenek és szagtalanok, egyszerűen Jeremy Corbyn jelenlegi pártelnök ellenfelei. Nyilvános bejelentésük kétbalkezesre sikerült - az ezt közvetítő weboldal lebénult. Emellett fel lehet hozni azt is velük szemben, hogy a győztes mindent visz típusú választási rendszer kivégzi a kicsi politikai formációkat. Nem találni köztük olyan politikust, aki egyértelműen vezetőjük lehetne: Chuka Umunna túl simulékony, a többiek nem elég rugalmasak.

Esetleg talán

Még az is bizarr, hogy független csoportként határozzák meg magukat, mert ezzel nem lejölnek meg határozott politikai irányt. Összességében fellépésük nem keltette azt az érzést, hogy történelmi esemény történt. A legutóbbi munkáspárti szakítás, a szociáldemokrata párt létrehozása csak hét éven át (1981 és 1988 között) tett kísérletet a kétpólusú brit politikai rendszer megváltoztatására, ám ez az új csapat még ehhez is kevésnek látszik.

Az FT szakírója szerint mindezek ellenére az a benyomás támadhat az emberben, hogy talán lehet a dologból valami. Először is tagadhatatlanul nagy bátorság kellett ahhoz, hogy szakítsanak a pártjukkal. Fő üzenetük az, hogy Corbyn katasztrofális miniszterelnök lenne, ha a Munkáspárt hatalomra kerülne. Bírálják a Munkáspártot az elharapódzó antiszemitizmus és a brexit támogatása mellett azért is, hogy nem ítél el számos baloldali diktatúrát (például a venezuelai rendszert).

Az FT szakírója szerint hatást kell gyakorolnia a közvéleményre, hogy bennfentesek ítélik el a párt vezetését és olyan nagynak tartják a bajt, hogy egy terhessége végén járó nőt, Luciana Bergert választottak szóvivőjüknek, akit olyan rasszista támadás ért, hogy rendőrségi védelemre szorult saját pártja konferenciáján.

Tanultak a populistáktól

Taktikailag okos lépésnek látszik, hogy tanultak populista ellenfeleiktől. Erre utal, hogy azt mantrázták: a politika csődöt mondott az országban. Ez a legfontosabb érzelmi kapcsolat, amit a lázadók ki akarnak építeni a szavazókkal. Ha a modern brit politika egyre inkább az identitás alapú pártválasztásról szól, akkor az új csoport élen jár ebben. Megszólítanak mindenkit, aki úgy gondolja, hogy a régi politikai rendszer és politikai elit nem tudja megoldani az ország gondjait.

Ezért nem álltak elő szakpolitikai programokkal - az értékek és az önmeghatározás került az első helyre. A szakadárok fátyolban lépnek nyilvánosságra abban bízva, hogy az utóbbiak alapján alakuló közösség idővel majd megszüli az előbbieket is.

A Munkáspárt trolljai a közösségi portálokon persze rájuk fognak támadni, de a dühük forrása a félelem attól Corbyn radikális baloldali projektje elvesztheti a talajt a lába alól. Corbyn megengedte szövetségeseinek, hogy vadásszanak a párt mérsékelt politikusaira ahelyett, hogy kompromisszumok keresésével egyesítette volna pártját, ám most szembe kerül e döntés következményeivel.

Igazuk van, de mire elég ez?

Az FT publicistája szerint a munkáspárti kilépőknek - akik mellé három konzervatív is csatlakozott, mert úgy látja, hogy a párt túlságosan jobbra tolódott - igazuk van: a brit politika működésképtelen. A parlament egy olyan brexit (a válási megállapodás nélküli kilépés) felé vezeti az országot, amelyet katasztrófának tart. A kormány egyre inkább foglya a kormánypárt nacionalista jobbszárnyának. A legnagyobb ellenzéki párt egy radikális baloldali csoport kezében van, amely kiszorítja a mérsékelteket.

A választási rendszert, amelyben csak egyéni képviselői helyekről szavaznak az emberek, azaz nincsenek pártlisták, és a győztes mindent visz, arra szorítja a pártokat, hogy saját magukon belül játsszák le politikai harcaikat, mert csak nagy politikai erőknek van esélye a győzelemre. Ezzel együtt nem biztos, hogy a választók is támogatnák a rendszer gyökeres átalakítását. A jobb és bal felé széttartó helyzetben a közepet elfoglalhatja egy új párt vagy - mint a szociáldemokraták 35 évvel ezelőtti kísérlete idején - ennek veszélye visszahúzhatja középre a nagy pártokat.

Brexit

A brexit szempontjából a képviselők szakítása pártjukkal az első jele annak a parlamenti átrendeződésnek, amit a kilépés miatt kirobbant politikai válság okoz - vélik a Bloombergnek nyilatkozó szakértők. A lépés konkrét hatásáról megoszlanak a vélemények. A Mizuho International pénzügyi szolgáltató cég elemzői szerint ezzel marginalizálódnak a szoros EU-brit kapcsolatokat akaró parlamenti képviselők. Csak egy kétbalkezes pártalapítási kísérletet látnak a friss fejleményben.

Mások azonban úgy vélik, hogy a szakítás hatására Corbyn elmozdulhat a második brexitnépszavazás támogatása felé. A Munkáspárt retteg a szakításoktól, mert több ilyen válás is gyengítette a pártot az elmúlt évtizedekben. A pártelnök és teamje eddig jegelte a "Döntsön a nép!" igényét, ám miután pártjának támogatói követelik ezt a leghangosabban, az új helyzetben, a szakadás szélesebbé válásától tartva talán hallgatni fog rájuk.

Juncker nem hiszi

Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság (EB) elnöke nem nagyon optimista azzal kapcsolatban, hogy az Egyesült Királyság válási megállapodással hagyja el az Európai Uniót - tudósított a CNBC Juncker felszólalásáról a munkaadói és munkavállalói csoportokat tömörítő Európai Gazdasági és Szociális Bizottság tanácskozásán. Az EB elnöke azt követően jelentette ki ezt, hogy tárgyalt Theresa May brit miniszterelnökkel. A londoni parlament minden szavazásán megvan a többség valamilyen javaslat ellen a brexittel kapcsolatban, ám nincs meg a többség valami mellett - fejtegette a tanácsadó szervezet tagjainak. Juncker rombolásként jellemezte a brit kilépést, aminek borzalmas gazdasági és szociális következményei lehetnek az Egyesült Királyságban és az EU-ban is.

Eközben a londoni kormány háza tájáról azt az ígéretet szivárogtatták ki, hogy a parlamentnek lehetővé tesznek még egy érdemi voksolást a válási megállapodásról a február vége előtt - írta a Bloomberg. Ezt megelőzően több miniszter is Brüsszelben tárgyal az egyezséghez kapcsolódó közös nyilatkozat módosításáról. Azt remélik, hogy ebben el lehet érni olyan változtatást, aminek alapján Geoffrey Cox igazságügyi miniszter - aki szintén az unió fővárosában egyeztet - kijelentheti, hogy a megállapodás záradéka nem fenyeget azzal, hogy a szigetország meghatározatlan ideig ideiglenesen része lehet az EU vámuniójának. Ezzel talán elég képviselőt vehetnének rá az egyezség támogatására. Az EU már csak egy olyan brexitmegállapodásról akar szavazni, ami átment a brit parlamenten.