A brit parlamentnek el kell halasztania a brexitet! Ezzel a követeléssel indította a hetet a Bloomberg és a Financial Times (FT) szerkesztősége is. Az utóbbi kicentizett érveléssel támasztotta alá álláspontját, amelynek kiindulópontja, hogy immáron nem egyszerű belpolitikai válsággal állunk szemben az Egyesült Királyságban, miután a törvényhozás nem fogadja el a kormány brexitmegállapodását, hanem a demokrácia süllyedt állandó válságba.

Theresa May miniszterelnök elvesztette ellenőrzését a brexit előkészítésének folyamata felett - folytatódik az FT elemzése. Befolyása gyengül, kormányának miniszterei nyíltan szembe fordulnak vele. Ezzel egyidejűleg, a parlament sem volt képes kezébe venni a 2016-os függetlenségi népszavazás többségi döntésének, azaz a brexitnek a levezénylését. Az FT szerint két pozitívum történt: a törvényhozás március közepén elvetette a súlyos következményekkel járó megállapodás nélküli válás lehetőségét és utat nyitott az EU-s kilépés elhalasztása előtt.

Itt a lehetőség

Ez lehetővé teszi a parlamentnek, hogy elkezdje kihúzni a kátyúból az ország szekerét. Az FT szerkesztősége szerint a képviselőknek mindenekelőtt harmadszor is el kell utasítaniuk a kormány EU-val kötött válási megállapodását, ha a miniszterelnök március 20-án újra beterjeszti azt a T. Ház elé. A rossz egyezséget kétszer már óriási többséggel elvetették, abszurd lenne, ha az elmúlt 45 év brit törvénykezésének legfontosabb jogszabályát ennek ellenére mégis elfogadnák.

Nyilvánvaló, hogy ez csak a képviselők tehetetlen dühének és a kormány zsarolásának az eredménye lenne. Ráadásul ezt követően elkezdődne a brexitmegállapodásból fakadó bizonytalanság: a szigetország kívül lenne az EU-n miközben az első két évben semmit sem változna a hozzá fűződő viszonya, az azt követő időszak pedig teljesen ködbe burkolózna.

Ezért Theresa Maynek, az Európai Tanács e heti csúcsértekezletén kérnie kellene a kilépés dátumának eltolását a jelenlegi időpontról, március 29-ről jó hosszú időre, hogy Nagy-Britannia időt nyerjen brexitstratégiájának újragondolására. Ezt annak ellenére meg kellene tennie, hogy a halasztás veszélyeket rejt magában - vélik az FT szerkesztői.

Ideális forgatókönyv

Az egyik ilyen veszély, hogy a keményvonalas brexiterek arra akarnák kihasználni az időt, hogy elfogadtassák "menedzselt" megállapodás nélküli kilépési koncepciójukat. Ez nem más, mint a kizuhanás fogyaszthatóvá tételére tett kísérlet a részükről. Emellett megpróbálhatnák leváltani Mayt, miközben vélhetően nem szolgálná a válság megoldását, ha egy brexitert ültetnének a helyére.

Ha a miniszterelnök talpon marad, akkor az FT szakírói szerint megpróbálhatná végre nemzeti projektként kezelni a kilépés ügyét ahelyett, hogy a Konzervatív Párt belügyeként tekint rá. Az ellenzéki Munkáspárt lemondhatna arról, hogy saját érdekében igyekszik kihasználni a zűrzavart. A parlament arra használhatná a megnyert időt, hogy lépésről lépésre kidolgozzon egy olyan kilépési forgatókönyvet, amelyhez megvan a többség.

A fő feladat

Ez persze naivan hangzik - ismerik el az FT cikkírói -, és jó eséllyel nincs olyan brexitváltozat, amelynek többséget lehet szerezni. Ebben az esetben szükség lehet az előrehozott választások vagy egy újabb függetlenségi népszavazás kiírására. A képviselők első számú feladata azonban az, hogy érvényt szerezzenek a szavazók 2016-os akaratának, ami nem volt más, mint a rendezett kilépés az EU-ból az ez ellen voksoló 48 százalék akaratának tiszteletben tartásával. Ha megfelelnek ennek a kihívásnak, megőrizhetik a brit demokrácia presztízsét is.

Nem működik az ördögi terv?

Theresa May az elmúlt napokban azzal foglalkozott, hogy megijessze a brexiter parlamenti képviselőket annak a lehetőségnek a lebegtetésével, hogy legalább egy évvel késhet az EU-s kilépés, s ezért a szigetországnak részt kell vennie a májusi európai parlamenti választáson. Abban bízott, hogy ezt annyira el akarják kerülni, hogy inkább elfogadják a kormány brexitjavaslatát egy következő parlamenti szavazáson. Úgy tűnik, ez a terv (sem) jött be - derült ki a Bloomberg összefoglalójából.

Boris Johnson korábbi külügyminiszter, a legismertebb brexiter éles hangú cikkben utasította el ezt a lehetőséget. Az európai parlamenti választások nem riasztják el a brexitereket, mert az gondolják, hogy ugyanúgy meglovagolhatják az emberek frusztrációját - amit most még a válás kétbalkezes kezelése is fokoz -, mint két és fél éve. A radikális keményvonalasok karrierjük eddigi részét mérsékelt a fővonalhoz igazodó társaik elleni politikai harccal töltötték - lehet, hogy úgy megszokták ezt az életformát, hogy jobban kedvelik, mint ha győznének, elérnék a céljukat.