Van olyan a politikában, amikor egyszerűen csak el kell kezdeni harcolni annak ellenére, hogy az ember nem tudja, hogyan nyerhet, mert egyedül a mozgásban lévő folyamatok adnak esélyt a kitűzött politikai cél elérésére. Ez a felfogást idézi Robert Shrimsley, a Financial Times brit belpolitikával foglalkozó szakírója látva, milyen manőverbe kezdtek a skót nacionalisták. A Skót Nemzeti Párt (SNP) sok-sok éve azzal kampányol, hogy kiharcolja Skócia kiválását a brit unióból, ám az elmúlt két évben a koronavírus-járvány alatt „leült az ügy”, ahogy mondani szokták.

Nicola Sturgeon, az SNP elnöke egyben skót első miniszter azzal kecsegteti a függetlenség híveit, hogy kiharcolja Londonban, hogy az ügyben már 2023-ban referendumot írjanak ki. Ennek szellemében elkezdett megjelentetni egy tanulmánysorozatot, amelyben választ akar adni minden olyan kérdésre (a gazdasági problémák, a font mint közös valuta ügye stb.), amit Skócia függetlenné válása felvetne.

Satuban az kormány és az aktivisták között

A referendum legfőbb politikai akadálya, hogy a londoni kormány írathatja ki, ám a kabinet Boris Johnson miniszterelnökkel az élen úgy véli, hogy ilyesmire egy generáció életében egyszer kerülhet sor, és 2014-ben volt egy függetlenségi népszavazás (amit 55,3-44,7 százalékra elvesztettek a függetlenséget akarók). Az Egyesült Királyságot kormányzó toryk szerint a következő kört valamikor a 2030-as években lehet megtartani.

Így Sturgeon satuba került a kormány, illetve pártja ifjú, lelkes aktivistái között, akik máris megnyitnák a szavazófülkéket. Arra hivatkoznak, hogy a 2016-os brit függetlenségi népszavazáson, amelyen a brexit győzött, Skócia népének többsége az EU-ban maradásra szavazott, amivel jelezte, hogy más úton akar járni a jövőben, mint Anglia és Wales.

Az első miniszter két dolgot tehet: kiírathat egy nem hivatalos, illegális népszavazást, amit nem akar, mert az ezzel keltett jogbizonytalanság lehetetlenné tenné, hogy a független Skócia belépjen az EU-ba. A másik, hogy nyomást gyakorol Londonra, hátha egyszer csak belemennek a referendumba.

Véleménynyilvánító népszavazás

Az SNP vezetője azt állítja, hogy talált egy harmadik utat a referendum legális megtartására, bár azt nem árulja el, mire is gondol pontosan. Elvileg lehet, hogy egy véleménynyilvánító, azaz nem ügydöntő népszavazást javasolna. Vélheti úgy, hogy mindenképpen jól járhat. Ugyanis vagy megtartanák ezt a szavazást, amelyen erős támogatást kapna a függetlenség ügye, ami jó tárgyalási pozíciót biztosítana Londonnal szemben, vagy ezt is akadályoznák, amivel bizonyíthatná, hogy a brit kormány nem hagyja, hogy skótok meghatározzák a sorsukat.

A gond az, hogy egy ilyen népszavazást a brit unióban maradás hívei könnyen bojkottálhatnának, hiteltelenné téve az eredményét. Nem véletlen, hogy a véleménynyilvánító népszavazás ügye eddig nem sok lelkesedést keltett a skóciai közéletben. A unionisták szerint ha Sturgeon ezt akarja, akkor csak blöfföl, mert tudja, hogy a bíróságon valaki megtámadná kiírásának jogszerűségét, és a pert úgyis elvesztené. Az óvatos első miniszter ugyanis tudja, hogy húznia kell az időt, mert jelenleg nincs többség a függetlenség ügye mellett.

Félnek a következményektől

A skótok többsége ugyanis tart a kiszakadás következményeitől. Egyik okuk erre, hogy látják, milyen gondokat okoz a brexit az Egyesült Királyságnak, a másik, hogy nem tudják mivel járna, ha hirtelen valós határ alakulna ki Skócia és Anglia között, feltéve, hogy országuk visszatérne az EU-ba, a harmadik, hogy a megélhetési gondok és a romló közszolgáltatások most jobban izgatják az embereket, mint a függetlenség kérdése. Ezért egyetértenek a brit unionistákkal, akik azt a szöveget nyomják, hogy nem időszerű a referendum.

Sturgeon ezért kezdett bele egy előkészítő stratégia végrehajtásába. Azzal igyekszik erősíteni a függetlenség támogatottságát, hogy ad valamilyen választ a kétségekre. Az első tanulmányban gondosan összeválogatott országok példáján (Belgium, Írország, az észak-európai országok) bizonyítani igyekszik,hogy a kis országok is lehetnek gazdaságilag sikeresek. Kissé sántít, hogy a például választott országok magasabb adókból magasabb szociális kiadásokat finanszíroznak, mint az Egyesült Királyság, de sebaj. A további kiadványok például arra adnak választ, hogyan kezelnék a valutaproblémát, nevezetesen az áttérést a font használatáról az euróra.

Az elbizakodottság veszélye

A brit unionisták nagy kísértést érezhetnek, hogy a közömbösség mocsarába fojtsák az első miniszter manőverét. A halogatás bejött, a referendum kiírásának kulcsa London kezében van, miért mennének bele Sturgeon játékába azzal, hogy elkezdenek vitatkozni vele, behúzva a politikai napirend középpontjába a skót függetlenség ügyét.

Ez azonban az elbizakodottság kockázatával jár, magyarán a kitérés a vita elől hibának bizonyulhat. Két év covidkorlátozásai után, amelyek félretolták az ügyet, a függetlenségről folyó diskurzus mindenképpen újraéled. Ha nem válaszolnak Sturgeon érveire, akkor azok úgy mehetnek át a köztudatba, hogy helytállóak, azaz például az első tanulmány esetén az észak-európai vagy az ír sztori minden további nélkül lehet a skótok előtt álló jövő példája.

Bár a függetlenség támogatottsága jelenleg viszonylag alacsony, hosszabb távon soha nem megy a 45 százalék körüli arány alá. A brit üzleti lap publicistája szerint a skót függetlenség ügyének idő dimenzióját ugyan nem látjuk, a skót első miniszternek sikerült felvázolnia az ezért folyó meccs új fordulójának körvonalait.