Úgy tűnik, némi tisztogatás vette kezdetét a kubai elitben. Ha nem is olyan súlyú ügyek indultak, mint a hruscsovi desztálinizálás vagy a kínai négyek bandája elleni hadjárat, Raul Castro elég erősnek érezte magát ahhoz, hogy parkoló pályára tegye bátyja, Fidel néhány kedvenc káderét. Az egymillió tagot számláló Kubai Kommunista Párt néhány ezer jó elvtársának nemrégiben levetítették azt a felvételt, amelyen Raul még márciusban számos intézkedést jelent be. A mozizásra nem vihettek magukkal papírt és tollat, a mosdóba nem mehettek ki, arról nem is beszélve, hogy a sajtó a vetítőtermek epszilon sugarú környezetébe sem léphetett be. Csak hát a kiszivárogtatás nem pusztán magyar szokás, így a résztvevők közül néhányan fecsegtek a látottakról, mondandójuk pedig hogy, hogy nem eljutott a Financial Timeshoz is. Több mint valószínű persze, hogy ezzel Raul vagy a tanácsadói is számoltak. A regnáló elnök, aki 2008 februárjában vette át az irányítást rákban szenvedő testvérétől, kirúgta a Fideltől megörökölt kormány két kulcsfiguráját. Az egyik Carlos Lage elnökhelyettes, akiről eddig úgy tudta a pártszékházak folyosói híradója, hogy elnök lesz belőle, a másik Felipe Pérez Roque külügyminiszter, akit Lage után tartottak számon a párthierachiában. Az exalelnök immáron otthonában elmélkedhet azon, hol tért le a lenini útról, Roque pedig egy elektronikai gyárban építi a szocializmust. A belső vetítés résztvevői kissé összezavarodtak a látottaktól, amelyek azt sejtetik, hogy Raul példát akart statuálni, meg akarta mutatni, hogy nem tűri a pártfegyelem legkisebb megsértését. A lojalitás legkisebb megingása állásvesztéssel járhat, a külföldiekkel való kokettálásról már nem is beszélve. A felvételek tanúsága szerint Raul nyíltan szemben ment Fidellel, amikor a kijelentette, hogy a 31 tagú államtanács, bátyja politikai végrehajtó testülete gyakorlatilag semmire sem jó.