Business Talks '24

Üzleti konferencia

Ne maradjon le az év
üzleti konferenciájáról!

Szerezze be
jegyét most.

Jobb későn, mint soha, egy hónappal a németországi parlamenti választások előtt még van lehetőség arra, hogy a CDU/CSU pártszövetség lecserélje frontemberét – véli Andreas Kluth, a Bloomberg publicistája. Armin Laschet, a CDU elnöke, a testvérpártok kancellárjelöltje beláthatná, hogy jobban járnának, ha hátralépve átadna a helyét a CSU elnökének, Bajorország miniszterelnökének. Markus Södernek (képünkön). A közvélemény-kutatásokból egyértelműen kiderül, hogy sem a konzervatív tábor, sem a német választóközönség túlnyomó többsége nem akarja, hogy ő legyen Németország következő kancellárja.

A testvérpártok áprilisban döntötték el, kit indítsanak. Söder bejelentkezett, ám Laschetet, Észak-Rajna-Vesztfália miniszterelnökét nem sokkal korábban választotta meg elnökének a CDU, és pártelit, amely jóval nagyobb létszámú tagság élén áll, mint a CSU vezetősége, ragaszkodott ahhoz, hogy őt indítja kancellerjelöltként. Ha azóta jól teljesített volna, akkor mintegy utólag igazolta volna, hogy jó választás volt, annak ellenére, hogy pártvezetői tapasztalata szerényebb, mint Söderé.

Nem ez történt. Langyosan és kétértelműen beszél a kampányban, lebukott, amikor egy árvízi bejáráson nevetgélt a háttérben, összességében kiderült, hogy habkönnyű játékos a nehéz súlyú politikusoknak fenntartott kancellárjelölti versenyben. A németek nem rájuk, hanem a pártjaikra szavaznak, ám Laschet gyengesége már átragadt a konzervatív pártszövetségre is. Július elején még 30 százalék közelében mérték a CDU/CSU-t, ami az említett szörnyű hiba nyomán augusztus közepére 25 százalék alá csökkent. Ez alig több mint a Zöldeké, miközben a szociáldemokrata SPD 15 százalékról 20 százalék közelébe emelkedett hat hét alatt.

Szerencse és pech

Pedig Laschetet egy jókora szerencse is segítette. Legnagyobb ellenfele, Annelana Baerbock, a Zöldek kancellárjelöltje, aki jól rajtolt a nyár elején, és egy ideig úgy tűnt, pártja a vezetésével még nyerhet is, eljátszotta a sikerét. Plágiumbotrányba keveredett és rossz kiszólásai voltak, így az Zöldek május óta több mint öt százalékpontot veszítettek népszerűségi mutatójukból. Peche viszont a CDU elnökének, hogy az SPD a centrista Olaf Scholz pénzügyminisztert indította ahelyett, hogy régi vágású baloldali pártelnökpárosa valamelyik tagját választotta volna. Scholzot politikus droidnak tartják, de ez a német választókat nem szokta zavarni.

A meccs most úgy áll, hogy 1957 óta először három párt koalíciójára lehet szükség Németország kormányzásához. A CDU/CSU ellenzékbe kényszerülhet, ugyanis ha kis különbséggel nyeri meg a választást, akkor ellenfeleinek éppen akkora esélye lesz nélküle összehozni a szükséges többséget, mint vele. Az SPD összeállhat a Zöldekkel és a radikális baloldali Baloldallal – ami kevéssé valószínű –, vagy a liberális FDP-vel Scholz vezetésével, s így a konzervatívok nélküli kormánykoalíció jöhet létre.

Beszédes számok

Eközben a legfrissebb közvélemény-kutatás azt mutatja, hogy bár Söder nem kancellárjelölt, a szavazók nagy többsége támogatná, ha megjelenne a színen. A CDU/CSU választói körében Laschet kancellárjelöltségét a megkérdezett 24 százaléka támogatja, miközben Söderét 50 százalékuk. A CDU támogatóinak 80, az összes választó majdnem 70 százaléka úgy véli, hogy a CDU/CSU népszerűsége Laschet gyenge szereplése miatt esett vissza. Még a CDU híveinek 60 százaléka is úgy véli, hogy vissza kellene lépnie Söder javára.

Ennek tükrében nem meglepő, hogy a konzervatív elit körében egyre többen szorgalmazzák ezt a lépést. Ebben persze nem igazán elvi okok játszanak közre, hanem az az egyszerű számítás, hogy a CDU/CSU akár 54 parlamenti képviselői helyet is veszíthet a 2017-es felálláshoz képest, ha a dolgok így mennek tovább. Söder a Bloomberg publicistája szerint machiavellista politikus, sosem titkolta kancellári ambícióit, úgyhogy élne a lehetőséggel, hogy huszáros hajrára vezesse a CDU/CSU hitüket vesztett csapatait.

A visszalépésre maga Angela Merkel adott példát 2002-ben. Bár 2000 óta a CDU elnöke volt, visszalépett Edmund Stoiber, a CSU akkori elnöke javára az akkori választásokon. Stoiber vesztett a hivatalban lévő kancellárral, a szociáldemokrata Gerhard Schröderrel szemben, majd 2005-ben jött Merkel, látott, győzött és 16 éve áll az ország élén.