Bár a nyugati titkosszolgálatok figyelmeztettek arra, hogy Oroszország háborút indíthat Ukrajna ellen az ukrán-orosz határon felvonultatott orosz haderő alapján, ám végül mindenkit váratlanul ért, amikor február 24-én bekövetkezett az invázió. A szakértők többsége hónapokon át magyarázta, miért nem fogja Vlagyimir Putyin orosz államfő kiadni a támadási parancsot, ám Jan Kofron, a Charles University Faculty of Social Sciences nemzetközi kapcsolatokkal foglalkozó tanára megjósolta, hogy háború lesz. A Radio Prahának adott interjúban adott további előrejelzést a várható fejleményekről.

A következőképpen gondolkodtam: Vlagyimir Putyin előállt egy csokor követeléssel Ukrajnával szemben: azzal, hogy az maradjon semleges ország, adja fel NATO-csatlakozási tervét és ismerjék el a két dombaszi bábállam függetlenségét. Nyilvánvaló volt, hogy az orosz államfő nem fogja megkapni, amit akart, sem ukrán kollégájától, Volodimir Zelenszkijtől, sem a nyugati kormányoktól. Így ebből a nézőpontból nem maradt más lehetősége, mint hogy háborúval érje el a céljait.

Az ideológiai indoklásnak, mármint, hogy az oroszok és az ukránok valójában egy nép, illetve az ukrán állam létrejötte a történelem hibája, zsákutcája, valójában nincs nagy jelentősége. Az említett követelések enélkül is éltek volna. Ugyanez a helyzet azzal, hogy Putyin vissza akarja-e állítani a volt Szovjetuniót vagy sem: ezeket a minimális célokat Szovjetunióval kapcsolatos álmaitól függetlenül a háborúval van esélye elérni. A kérdés most az, hogy az ukrán haderő meddig képes ellenállni az orosz túlerőnek.

Átverték magukat az oroszok

A cseh kutató azt mondja, eleve azzal számolt, hogy az ukrán hadsereg legkevesebb két-három hétig maximum nagyjából hat hétig tud összehangoltan védekezni, azaz a klasszikus értelemben vett katonai tevékenységet folytatni az ellensége nyomása alatt. Így a háború kitörése után kialakult helyzet nem lepte meg, amit meglepőnek talált az az, hogy az oroszok vélhetően azt hitték, hogy egy villámháborúval néhány nap alatt le tudják gázolni az ukránokat. Ezt már-már nevetségesnek tarja, amit azzal magyaráz, hogy az orosz vezetés bedőlt a saját hibrid háborús taktikájának, nevezetesen elhitte a saját hazugságait.

Úgy gondolták, hogy az ukránok üdvözölni fogják őket és nem lesznek hajlandóak és képesek harcolni. Azzal, hogy alábecsülték az ellenfelüket, egy viszonylag drága háborúra kényszerültek, amelyben a saját alakulataik katonái nem igazán akarnak harcolni. A nagy tévedés magyarázata nem meglepő: az egy személyi vezetés, ami Oroszországban van, nem jól működik.

Nincs visszajelzés az orosz vezetésnek

A cseh tudós szerint, a felső vezetés nincs tisztában a hadsereg valós helyzetével, mert nem érkezik visszajelzés erről az alsóbb szinteken lévő tisztektől. A magáról túl sokat gondoló autokratát egyre inkább hozzá nem értő emberek veszik körül. Emellett – ez szintén az ilyen típusú rendszerek sajátja – néhány éve létrehoztak egy párhuzamos katonai egységet, a 400 ezer fős Roszgvargyiját, amely vélhetően párhuzamosan működik közre a „speciális katonai műveletekben”, összehangolatlanul a hadsereggel. Eközben a hadseregen belül is gondok lehetnek a koordinációval.

Nem meglepő, hogy ebben a környezetben, amikor senki sem tudja, hogy pontosan hogyan is áll a státusza, és az előrejutás lehetősége erőteljesen függ a vezér, jelen esetben Vlagyimir Putyin akaratától, senki sem ad őszinte visszajelzéseket. Nem árulja el, mi a véleménye a tervekről, nem adja ki az információit beleértve ebbe a hírszerzési információkat is, ha azok rossz fényt vethetnek rá. Ez párosul azzal, hogy a megkettőzött haderő megkettőzött kompetenciái az egyértelmű irányítás felszámolásával káoszt okoznak.

Hova akartak eljutni az oroszok?

A szakértő eredetileg azt várta, hogy az orosz hadsereg meg akarja dönteni az ukrán rezsimet és igyekezni fog elfoglalni Ukrajna keleti, a Dnyeperig terjedő részét. Ez következik az említett célokból: ezt a részt akarja így vagy úgy leválasztani az országról, a fél ország elfoglalásával kikényszeríthette volna Ukrajna lényegében semleges státuszát és elérhette volna, hogy lemondjon a fegyverkezésről. Egy ennél kisebb megszállás kevés, egy ennél nagyobb túlságosak költséges lett volna e célok eléréséhez.

Elkövettek azonban néhány súlyos hibát, és kérdés, milyen gyorsan tudnak az új helyzethez alkalmazkodni, miközben az orosz hadsereg nem a rugalmasságáról híres. Eközben az ukránok is véthetnek néhány nagy hibát. Az orosz hatához közeli, többségében orosz ajkúak lakta Harkivnál jól teljesítettek, délen viszont felkészületlenek voltak. Az oroszok hat óra alatt elérték a Dnyepert, majd átkeltek rajta és a déli fronton az ukrán hadseregnek a bekerítés vagy a visszavonulás maradt az alternatívája.

Az orosz hátország is megroggyanhat

Az elkezdődött tűzszüneti tárgyalásokkal kapcsolatban az ad reményre okot, hogy nem csupán az ukránok futhatnak ki az időből, ahogy fogy az élelmiszer és katonai muníció, hanem az orosz hátország is megroggyanhat. A kutató szerint az orosz vezetést meglepte, hogy a nyugati országok az energiahordozók szállításával kapcsolatos tranzakciókat leszámítva teljesen kizárták az országot a SWIFT pénzügyi átutalási rendszerből. A katonák mellett az orosz lakosságnak sem tetszik a háború, amit a hatalom igyekszik elrejteni az emberek elől, ám egy ekkora összecsapást nem lehet csak úgy eltitkolni.

A rezsim eljuthat oda, hogy azt kell mondani az embereknek: most áldozatot kell hozniuk Oroszország anyácskáért, be kell vezetni a háborús gazdaságot, ami rossz esetben jegyrendszer, fejkvóták bevezetésével is jár. A szakértő abban bízik, hogy az orosz vezetés hamarosan érzékelni fogja ennek veszélyét, és arra a következtetésre jut, hogy nincs túl sok ideje befejezni a „speciális katonai műveleteket”, elérni a céljait, így legalább részben változtat az utóbbiakon.

Így végül összejöhet egy olyan békejavaslat, amit az ukrán vezetés is elfogadhat. Ezzel kapcsolatban az a veszély fenyeget, hogy a háború kezdetének orosz elbizakodottságához hasonlóan, Zelenszkij elnök válik túl magabiztossá. Reálisnak kellene maradnia: délen katasztrofális az ukránok katonai helyzete és orosz kézre került az ország jelentős részét árammal ellátó atomerőmű. Van néhány aduja, legfőképpen az, hogy ha Moszkva vele állapodik meg, akkor az ország külföldön is elismert kormányával köt alkut, amit elfogad a nemzetközi közösség. Ha ezeket okosan játssza ki, akkor összejöhet valamilyen megállapodás, ami véget vethet a háborúnak. A kérdés az, hogy nem szalad-e el vele a ló.

Az Ukrajnával kapcsolatos fejleményeket ezen a linken követheti.