Finnországban a foglalkoztatási ráta elmarad más északi országétól: az Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) legfrissebb jelentése szerint kissé 70 százalék alatt jár a mutató, míg Dániában, Svédországban és Norvégiában 74-77 százalék körül van. A finnek közül sokan azt gondolják, hogy a jóléti rendszerüket át kellene alakítani, de abban nincs egyetértés, hogy e reformnak milyen formát is kellene öltenie.

Az elmúlt években e vitából nőtt ki az a kísérlet is, amelyet a finn kormány 2017 januárjában indított el. E kétéves pilot program keretében 2000, véletlenszerűen kiválasztott egyén bruttó 560 eurót (feltétel nélküli alapjövedelmet - FNA) kap havonta mindenféle kötelezettség, kötöttség nélkül, miközben ezzel párhuzamosan a jövedelemadó és más juttatások rendszerét változatlanul hagyták.

QP | Quality Placement

Az ilyen típusú reformok alapdilemmáira utalva az OECD emlékeztet: Finnországban - csakúgy mint máshol - a jövedelem adóztatása és az ellátások visszavonása ugyan csökkenti azon egyéneknek adott juttatásokat, akik a járadékfizetéses rendszerből áttérnek a munka világába, ám a sok juttatás komplex módon hat, sokszor a munkanélküliség, az alulfoglalkoztatottság vagy az inaktivitás csapdájába "ejtve" őket. Ez a "bürokratikus csapda" akkor áll elő, amikor az emberek alkalmi vagy részmunkaidős, esetleg bizonytalan állást vállalnak, ekkor ugyanis fennáll annak a veszélye, hogy elvesztik a juttatást, vagy a kérelem ismételt elbírálása miatt késve kapják meg a járandóságukat. Mindez tovább mérsékli a kockázatkerülő, gyakran pénzszűkével küszködő munkakeresők számára a munkaerőpiacra való kilépést.

A jelenlegi finn rendszernek pedig még van egy olyan gyengesége is, hogy a hagyományos munkáltató-munkavállaló kapcsolatra épül, ami nem felel meg a jövő munka világának, amelyek több karrierváltást, részmunkaidős foglalkoztatást, önfoglalkoztatást vagy úgynevezett "platform" állásokat is jelenthetnek.

Két lehetséges megoldás

Az OECD a finn reformtörekvésre válaszul készített egy elemzést, melyben két forgatókönyvet vázol fel: az egyik a feltétel nélkülil alapjövedelem (FNA), a másik pedig egy, a jelenlegi juttatások szűkítését célzó program, amelynek alapjául a pár éve az Egyesült Királyságban szintén a társadalombiztosítási (tb)  rendszer egyszerűsítése miatt bevezetett Universal credit szolgál. Utóbbi jelentősen egyszerűsítette, átláthatóbbá tette a meglévő rendszert azzal, hogy hat rászorultsági alapon járó juttatást vont össze, illetve adókedvezményeket szüntetett meg, valamint a juttatás egy egyszeri (és mérsékelt) összeggel csökken, amint a munkajövedelem aránya emelkedik az egyén bevételében.

Mi az a Universal credit?

Az OECD által említett juttatási rendszer egyszerűsítését célzó Universal credit elnevezésű programot 2013-ban vezették be az Egyesült Királyságban, amellyel hat rászorultsági alapon járó juttatást és adó-visszatérítést helyettesítettek. Bár a program végrehajtása még folyamatban van - a jelenlegi tervek szerint 2022 márciusáig kellene bevezetni -, rengeteg kritika éri. Korábban az Európai Bizottság is arra figyelmeztetett, hogy az új szakpolitikák foglalkoztatásra és bevételekre gyakorolt pozitív hatását felülmúlhatja a juttatásokra rendelkezésre álló összegek csökkentése, így a szegénység - elsősorban a gyermekekkel rendelkező családoké - fokozódik. Egyelőre a brit sajtóban fellelhető cikkek alapján úgy tűnik, hogy a rendszerrel komoly bajok vannak, és a szociális biztonság megerősítését nem sikerült még elérnie a rendszernek.

E forgatókönyvek összehasonlítása az OECD szerint jelzi a munkaösztönzők, a befogadás és a költségek között felmerülő kötelező kompromisszumok problémáját. Az OECD szerint mindkét forgatókönyvet reálisan meg lehet úgy valósítani, hogy a nettó költségvetési kiadások ne emelkedjenek, néhány ösztönzésre vonatkozó probléma pedig a juttatások jobb megtervezésével nagyobb áldozatok nélkül is megoldható, a reform pedig jelentős hatással járhat.

Az FNA növelné a szegénységet

A nemzetközi szervezet elemzése szerint Universal credit-szerű reform következetesen javítja a munkavállalási hajlandóságot és csökkenti a rendszer bonyolultságát, miközben korlátozott változásokat okoz a jövedelemelosztásban és mérsékelt költségei vannak. Az FNA szintén felold néhány ösztönzési csapdát, de a költségvetés-semleges kivitelezés jelentős jövedelemadó-emeléssel járna, illetve komoly jövedelem-újraelosztást hozhat, amely viszont növeli az egyenlőtlenséget és a szegénységet.

Számszerűsítve ez azt jelenti, hogy az OECD becslése szerint az FNA bevezetése Finnországban az egyenlőtlenség mérésére használt Gini-együttható értékében körülbelül 0,4 százalékpontos emelkedést eredményezne, a szegénységi ráta 11,4-ről 14,1 százalékra ugrana, 150 ezren a szegénységi küszöb alá csúsznának, amelyből 30 ezer gyerek, 50 ezer pedig idős nyugdíjas lenne.

A Universal credit alapján végrehajtott reform esetében ezzel szemben a Gini-együttható 0,9 százalékkal esne, 90 ezer ember kikerülne a szegénységből, így a szegénységi ráta is 1,7 százalékponttal 9,7 százalékra csökkenne - állítja az OECD.

Forrás: OECD

Az OECD ezt azzal magyarázza, hogy az alapjövedelem a mindenkinek járó egységes juttatással túl egyszerű ahhoz, hogy a jelenlegi rendszerhez - vagy a Universal credithez - hasonló jövedelemelosztást érjen el, ahol a juttatás azokat célozza, akiknek a leginkább szüksége van rá.

Máshogy is lehetne

A jelenlegi finn rendszer sok gyengeségét ki lehet küszöbölni relatíve limitált változtatásokkal. Ilyen például az, hogy

  • az egyén elveszíti a munkanélküli járadékát, amennyiben a heti ledolgozott munkaórák száma bizonyos szint fölé kerül,
  • az idősebb munkavállalókra kiterjesztett munkanélküliségi biztosítás korlátizása,
  • az anyák munkavállalását korlátozó megkötések a gyermekgondozási juttatásoknál, valamint
  • az otthoni ápolási juttatásokhoz kötődő korlátozások.

A munkaképes korosztálynak járó juttatások szűkítésének összehangolása a jövedelemmel az OECD szerint nagyban javítaná a munkakeresési hajlandóságot, az átláthatóságot, miközben megőrizné a jelenlegi szociális védelmet is, így hatékonyabb megoldásnak tűnik, mint az FNA. A szervezet kutatói úgy vélik, hogy konkrét intézkedésekkel a szülők és idősebb korosztály munkavállalási hajlandóságát is fel lehetne lendíteni, de ha ehhez még hozzájön egy olyan 2020-tól bevezetendő reform is, amely a juttatásokat a valós időben rendelkezésre álló jövedelemnyilvántartáshoz kapcsolja, az egy hatékony, befogadó és előremutató rendszert eredményezne, amely alkalmazkodik a változó munkaformákhoz is.

Abból kiindulva, hogy a jövedelemelosztás minden bizonnyal tükrözi a finnek szociális preferenciáit, egyértelműnek tűnik, hogy a meglévő juttatások összevonása és egyszerűsítése jobb megoldás Finnország számára, mint az FNA - összegzett az OECD. A szervezet elemzői szerint ez a következtetés minden olyan fejlett gazdaságra igaz, amelyben már ma is létezik erős szociális háló.

Az IMF is hasonló következtetésre jutott

Az FNA-t már a Nemzetközi Valutaalap (IMF) is vizsgálta és a tavaly ősszel kiadott Pénzügyi monitor (Fiscal Monitor) című kiadványában részletesen foglalkozott. Eszerint az FNA költségei attól függnek, hogy annak mértékét hol határozzák meg. Az IMF ezt a szintet a példa kedvéért az egy főre eső mediánjövedelem 25 százalékánál határozta meg. Ennek alapján megállapította, hogy a fejlett gazdaságokban egy ilyen szintű FNA költségei a GDP 6-7 százalékára, a fejlődő és feltörekvő gazdaságokban pedig a GDP 3-4 százalékára rúgnának.

A bevezetés előtti állapothoz képest az egyenlőtlenségre gyakorolt hatása jelentős minden országban, átlagosan a Gini-együttható 5 százalékpontos esésével jár és a szegénységben is jelentős csökkenést lehet elérni. A jövedelemelosztási hatás viszont az FNA finanszírozásától függ, amely - költségvetési szempontból semleges forgatókönyvet nézve - lehet kiadáscsökkentés, adóemeléssel, illetve bizonyos támogatások kivezetésének kombinációja. A fejlett gazdaságokban viszont egy ilyen rendszer fenntartása jelentős adóemelésekkel járhat.

Ugyanakkor az IMF is arra a hívta fel a figyelmet, hogy azon országokban, ahol nincs vagy nagyon gyenge a szociális háló, ott az FNA lehet egy megfelelő opció, ha finanszírozása progresszív adóztatással vagy más fiskális reformmal megoldható. Az FNA szintén szolgálhat a szociális háló megerősítésére olyan alacsony jövedelmű fejlődő gazdaságokban, ahol a rászorultsági alapú támogatások lefedettsége és kapacitása alacsony. Az olyan országokban viszont, ahol viszonylag erős szociális háló létezik, a már meglévő bonyolult rendszer lecserélése az FNA-ra jelentős csökkenést hozna a juttatásokban, sok szegény háztartás jövedelemtől esne el, mindez pedig a szegénység növekedését eredményezheti.

Képünk forrása: Shutterstock.