Soros György magyar származású amerikai üzletember a davosi világgazdasági fórumon adott tévéinterjújában válaszolt arra a kérdésre, miért vásárolt alapja óriási olasz kötvénycsomagot. A riport a Reutersen látható. Az első kérdésre, miszerint miért is döntött így, "elhárította" a lépés felelősségét, mondván: már nem vesz részt aktívan az alap protfóliójának kezelésében.

Ezt azonban azonnal kiegészítette egy további mondattal: ha ő döntött volna az ügyben, akkor kétmilliárd dollárnál sokkal nagyobb összeget fektetett volna a dél-európai ország állampapírjaiba. A magyarázat egyszerű: nagyon nagy kockázat vállalása, nagyon nagy haszonnal kecsegtet.

QP | Quality Placement

Deflációs nyomás plusz magas hozam

Soros magyarázata szerint Olaszország esetén egy olyan gazdasági környeztet látunk, amelyben jó eséllyel defláció elé nézhetünk. Eközben a tízéves kötvények hozama meghaladja a nagyon magas hat százalékot. Ez egy fantasztikus hozam - lelkendezett a guru, amely azonban nem marad mindig ezen a szinten, ha megnyugszanak a piaci kedélyek, akkor csökkenni fog, és akkor lehet kaszálni.

Ez egy spekuláció - tette hozzá Soros -, ám egy nagyon vonzó spekulációs lehetőség. Ugyanakkor nagyon veszélyes is, mert ha rosszul mennek Európában a dolgok, akkor robbanhatnak a hozamok, akár 10 százalék fölé ugorhatnak. Ebben az eseten az esésre alapozó spekulánsok elbukják a pénzük jelentős részét.

Csavaros pénzpiacok

Az üzletember szerint 4-5 százalékos hozamnál jó hosszú távú befektetés olasz állampapírokat vásárolni. 6-7 százaléknál már spekulatív ügyletről van szó. Ugyanakkor az, hogy látszólag a józan ész ellenére mégis vannak vevők - mint például a Qauntum Fund -, az ékes bizonyítéka annak, hogy a pénzpiacok sokszor nem úgy működnek, ahogy azt várnánk.

Az olasz bankok nem kockáztatnak

Arra a kérdésre, hogy ezek szerint Soros György kizárja Olaszország államcsődjét, azt felelte: el lehet kerülni ezt a forgatókönyvet. Ha nem sikerül, az Európa (az eurózóna) végét jelenti és jelentős negatív hatásai lennének a világ más részein is.

Másrészt ebből látható, hogy az olasz bankok sajátos módon semmit sem kockáztatnak azzal, ha magas hozamok mellett saját országuk állampapírjait vásárolják. Vagy esnek a hozamok, és akkor bejön az előbb elmondott számítás, vagy fizetésképtelenné válik az állam, de akkor ha spekuláltak, ha nem, így is, úgy is csődbe mennek maguk is.