A Donald Trump, az Egyesült Államok leköszönő elnöke várhatóan nem fog végrehajtani egy olyan politikai manővert, amit a spanyol szakirodalomban az autogolpe szóval illetnek, és Latin-Amerikában már kipróbáltak, azaz nem fog önpuccsal hatalmon maradni. Ugyanakkor még jó ideig próbálkozhat ezzel - írja Edward Luce, a Financial Times (FT) publicistája. Az USA történelmében még nem volt olyan hatalmon lévő elnök, aki kitartott volna amellett, hogy ellopták tőle a választási győzelmet, és aligha hihető, hogy egy komolynak tekinthető demokráciában ez előfordulhat.

Ez az amiért, a kívülállóknak komolyan kell venniük az önpuccs kísértetét, amelyet valóság show-szerűen vetít eléjük az amerikai elnök. Trump hónapok óta mantrázza, hogy Joe Biden csak csalással veheti el tőle az újraválasztást - a fő kérdés immáron az, hogy ezzel mekkora kárt okoz majd a következő hónapokban az amúgy is billegő amerikai demokráciának. A válasz attól függ, hogy milyen fogadtatásra lel ez a színjátéka mások részéről.

Kapcsolódó

Logikus az illogikus

Egyelőre a választott republikánus politikusok jelentős része elfogadta azt a mesét, amit az elnök felkínált, miszerint a postai szavazatok mind arra valók, hogy elcsalják velük a szavazást. Az FT publicistája szerint ez nem igazán logikus, ugyanis legtöbbjük szenátor- vagy képviselőjelöltként ugyanazon a választáson szerepelt jól, amelyen Biden. Ha tehát vitatják a szavazás legitimitását, akkor saját eredményeik legitimitását is megkérdőjelezik.

A konzisztens viselkedés, azonban nem elvárás a politikában. Három okuk is van rá, hogy Trumppal együtt szajkózzák az ellopott választás meséjét. Az első pszichológia. Támogatni akarják az elnököt az elmúlás fokozatainak (tagadás, harag, alkudozás, depresszió, elfogadás) elviselésében. Az lehet a gondolatuk, hogy ha segítik Trumpot a vereség tagadásában, akkor könnyebben elvezethetik az elfogadásig. Ismerve azonban az elnök narcisztikus természetét, inkább csak a második fázisig juthatnak el, ami a harag.

Szét ne széledjenek

A második megfontolás Trump támogatásában az lehet, hogy együtt akarják tartani az elnök mögött felsorakozott republikánus szavazóbázist. Ahhoz, hogy a párt megtartsa szenátusi többségét, a Georgia államban január 5-ére halasztott két szenátorválasztás egyikét meg kellene nyernie. Ez a többség a feltétele, amivel a Kongresszus felsőháza hatékony ellensúlya lehet a jövendő demokrata elnöknek. Ennek a taktikának a kockázata abból fakad, hogy a választás eredményét december 14-én hirdetik ki. Ha a republikánusok ezt követően is elvitatják annak legitimitását, az dühödt ellenreakciót válthat ki a közvéleményben, amely elvárja a normális hatalomátadást és -átvételt.

A harmadik megfontolás az lehet, hogy visszatartsák a kisebbségek tagjait a szavazástól. Ez a republikánusoknak abból a félelméből fakad, hogy egy idő után olyan sokan lesznek, hogy lehetetlenné válik a republikánus elnökjelöltek megválasztása.

Összességében azonban az FT cikkírója szerint akkor sem roppan meg az amerikai politikai rendszer, ha a republikánusok január 20-áig, Biden beiktatásáig kitartanak az összeesküvés-elmélet mellett. A hadsereg tagjait abban a szellemben nevelték, hogy az alkotmányhoz legyenek hűek, ne személyekhez. Ennek szellemében Mark Milley, az egyesített vezérkar főnöke, az USA legtekintélyesebb tábornoka már világossá tette, hogy nem óhajtja senki kedvéért az utcára vezényelni a katonaságot. Trump csapatát egyszerű birtokháborítóként ki lehetne tessékelni a Fehér Házból, ha erre szükség lenne.

Lassú, de biztos méreg

Ezzel egyidejűleg azonban a demokratikus rendszert mélyebben, a legitimitását, hitelességét megkérdőjelezve mérgezhetik meg. Valójában Trump azzal kezdte az útját, amely végül 2016-ban az elnökségig vezetett, hogy 2011-ben kijelentette: Baradk Obama valójában Kenyában született, s ezért nem választhatták volna az Egyesült Államok elnökévé. A republikánusok millió elhitték ezt a születési összeesküvés-elméletet.

A demokraták közül sokat Trump elnökségét tartják illegitimnek, mivel azt hiszik, hogy a 2016-os elnökválasztási kampányban együttműködött az oroszokkal, akik hekkelésekkel és álhírek terjesztésével ásták alá akkori elnökjelöltjük, Hillary Clinton hitelességét.

A két vélekedés annyiban különbözik, hogy Obama egyértelműen az USA-ban született, míg Trump stábjának tagjainak orosz kapcsolataira bizonyítékok vannak (ha az spekuláció is, hogy az orosz manipulációnak köszönhetően nyert). A politikában azonban óriási a szerepe a hiedelmeknek. Akármit is tesz Trump az alatt a 70 nap alatt, amíg még a Fehér Házban lakhat, a republikánus vezetők azt sugallják a párt szavazóinak, hogy Biden illegitim elnöke az országnak. Ezzel kezébe adják Donald Trumpnak az eszközt, amivel a 2020-as elnökválasztás után formálhatja a Republikánus Pártot.