A világgazdaság legnagyobb gondja, hogy egy aggregált kínálati sokk okozta zuhanásból próbál kilábalni, ami párosul a jegybankok laza monetáris politikájával és a kormányok költekezésével. A kiáramló óriási összegek nem egyszerűen az infláció megugrásához vezethetnek, hanem a termelés költségeinek növekedése miatt a gazdaság stagnálásával párosulhatnak, ami az 1970-es évekből ismert stagfláció visszatérését jelentené.

Azt is két kínálati sokk, a termelési költségeket hirtelen megnövelő 1973-as olajárrobbanás, illetve párja, az 1979-es újabb drágulás vezette fel – írja a Guardian lapban megjelent, eredetileg a Project Sydicate keretében publikált cikkében Nouriel Roubini amerikai közgazdász professzor, aki azzal szerzett hírnevet magának, hogy halálpontosan megjósolta a világ pénzügyi rendszerének 2008-as összeomlását.

QP | Quality Placement

Most nem az olaj árának elszállása, hanem más tényezők okozhatják a termelési költségek megugrását, azaz a kínálat sokkszerű, negatív változását. Idetartoznak a globalizációra válaszul bevezetett protekcionista intézkedések, a pandémia miatt szétzilált beszállító láncokban kialakuló szűk keresztmetszetek, azaz az alkatrészhiány, az USA-Kína kereskedelmi háború vámintézkedései, illetve a globális beszállítói láncok bizonytalanná válása, ami a tőkét az alacsony termelési költségű Kínából a drágábban termelő régiókba hajtja.

Csúnya vége lehet

További aggasztó tényező a fejlett és a feltörekvő országok lakosságának idősödése, ami párosul a bevándorlás fékezésével. Ez azzal jár, hogy miközben az idősek költenek a megtakarításaikból, kevesebb, azaz drágább lesz a munkaerő. Végül van egy politikai összetevője is a rémes forgatókönyvnek, amit a gazdagok és szegények közötti szakadék növekedése válthat ki. Előretörhetnek a populista politikusok, akik hatalomra kerülve kedvezhetnek a kék galléros munkásoknak és a szakszervezeteknek, továbbá oligarchagazdaságot építhetnek. Az előbbi megint csak a munkaerő költéségének növelésével, az utóbbi az oligopóliumok, az oligopol árak kialakulásával járulhat hozzá a kínálati sokkhoz.

Ellene szól ennek a stagflációs forgatókönyvnek, hogy a technológiai fejlődés, a mesterséges intelligencia erősödése, a robotok terjedése ellene hat a munkaerő-kereslet növekedésének. Emelkedhet a nyugdíjkorhatár, ami növeli a munkaerő-kínálatot és a távmunka korában nem feltétele a fizikai bevándorlás a munkaerő importálásának (például egy indiai programozó otthon ülve is dolgozhat bárkinek a világon). Lehet, hogy a jövedelemkülönbségek csökkenése az infláció erősítése helyett csak a deflációs nyomást gyengíti.

A történet vége mégis az lehet, hogy ha tíz év szünet után visszatér az infláció, akkor a gazdasági modernizáció időszakát a makrogazdasági bizonytalanság korszaka követheti. Véget érhet az államkötvények tartós kereslete, ami megnövelheti a hozamukat, megdrágítva és ezzel fenntarthatatlanná téve az államadósságokat. A pénzpiacok megrogyhatnak, és visszatérhet az 1970-es évek adósságcsapdájának kilátástalansága.