Business Talks '24

Üzleti konferencia

Ne maradjon le az év
üzleti konferenciájáról!

Szerezze be
jegyét most.

Hadban áll az Európai Központi Bank (ECB) döntéshozó testülete, legalábbis ilyen és hasonló megállapításokkal reagáltak a testület szeptemberi ülésének jegyzőkönyvére az elemzők.

Az ECB beváltotta múlt hónapban a várakozásokat, reagálva az eurozóna gyenge növekedési adataira és romló kilátásaira, kamatot csökkentett, és arról is döntött, hogy újraéleszti a korábban már sikeresnek bizonyult eszközvásárlási programját.

Míg Mario Draghi épp véget érő elnökségének évei alatt az ECB egységesen tudott megszólalni, ennek mostanra vége, a jegyzőkönyv alapján az eddig is tudott ellentétek talán a vártnál is mélyebbek.

Nincs egyetértés abban, hogy az ECB növekedési prognózisa mennyire megalapozott, vitatott a lazítás pártiak között is, hogy milyen mértékben kell lépnie a jegybanknak, miközben magát az eszközvásárlást is vitatták. Minden bizonnyal a feszültségek állnak amögött, hogy Sabine Lautenschläger, a döntéshozó testület német tagja nem rég lemondott mandátumának lejárta előtt.

Nem ez az első alkalom az ECB történetében, hogy a kormányzótanácsban lettek volna a többségi sodortól eltérő hangok, de eddig még nemigen szóltak ennyire hangosan és kitartóan mint most

mondta Carsten Brzeski, az ING Németországot vizsgáló vezető közgazdásza.

Lépjenek végre a kormányok

Amiben egyetértés volt a jegyzőkönyv alapján, és ami egyben amolyan segélykiáltásként is felfogható az ECB részéről, az a felszólítás, hogy az egyes, jó helyzeteben lévő államok költségvetésük terhére lépjenek a gazdasági növekedés felélesztése érdekében.

Ez Európában leginkább Németországot jelentheti, mivel az Európai Unió legnagyobb gazdasága egy ideje rendre elkeserítő makrogazdasági számokat szolgáltat, és a kilátások is kifejezetten borúsnak tűnnek. Az optimisták szerint a német kormány már hajlik rá, hogy felhagyjon az eddigi meggyőződéses költségvetési szigorával, és jövőre élénkítő lépéseket jelent be. Mindezzel komoly löketet adhatna a gyengélkedő iparának, egyben az eurozónán belüli partnereinek.

Erre azonban semmi garancia, különösen úgy, hogy a fogyasztás változatlanul élénk Németországban, a foglalkoztatási számok alapján sem kell társadalmi hatásokkal járó gazdasági válságtól tartania egyelőre a német vezetésnek.

Kifogyott a szufla

Általános problémának tűnik, hogy a cselekedni hajlandó nagy jegybankok immár sem eszközeikkel, sem iránymutatásukkal nem tudják a kellő hatást elérni. Az ECB egy eleve nagyon laza politika végén lazított még tovább, ami nem jelent érdemi váltást. Eközben a megosztottság a kormányzótanácsban lesz Christine Lagarde hivatalba lépő új elnöknek az első feladata, enélkül bénultság várhat az ECB-re.

Hasonló megosztottság látszik, az amerikai jegybank, a Federal Reserve szavazó tagjai között, az Egyesült Államokban is az a legnagyobb baj, hogy sok piaci szereplő szerint a Jerome Powell vezette testület csak sodródik az eseményekkel ahelyett, hogy irányítaná piacot.

Inge Klaver, a Nordea közgazdásza kevésbé ítéli súlyosnak a helyzetet, lévén az ECB-ban elsősorban a részletekről folyik vita. A Nordea ennek megfelelően decemberben egy újabb csomagnyi lazító intézkedést vár.

Akár így lesz, akár nem, kérdéses, hogy milyen hatást tud elérni egy újabb, akár határozott jegybanki iránymutatás a mostani temérdek geopolitikai bizonytalansággal szemben, amelyek azzal együtt fogják vissza a növekedést, hogy amúgy a soha nem látott alacsony kamatszintekből nyugodtan lehetne fejleszteni. A remélt költségvetés elköteleződéstől azonban az egyes államok minden körülmények között vonakodnak, különösen azért, mert megszokhatták, hogy lassulás esetén a jegybankok viszik a prímet.