Vlagyimir Putyin orosz elnök nem tekint egyenlő félként az Európai Unióra: elsősorban az európai hadsereg hiánya miatt valójában nem érez erőt, mindeközben Jeremy Shapiro, az Európai Külkapcsolatok Tanácsának kutatási igazgatója is máshová helyezi a hangsúlyt.

Az EU nem csupán haderejében, de minden egyéb területen is nagyban le van maradva az USA-tól, pedig a 2008-as gazdasági világválság előtt a mutatók még az európai félnek kedveztek.

Kapcsolódó

Shapiro szerint több időszerű oka is akad annak, hogy miért nem tudnak a kontinens legjelentősebb államai vezető szerepet vállalni az Ukrajna sorsa körüli tárgyalásokban. Az Egyesült Királyság ugyan élen járt a fegyverek küldésében, de Boris Johnson kormánya egy covid miatti belpolitikai botrányból igyekszik kilábalni. Franciaországban Emmanuel Macron kormánya a választásokkal van elfoglalva, a frissen alakult német Olaf Scholz-féle vezetés pedig még túlságosan megosztott. Különösen érthető ez utóbbi, hiszen egész Európának, de különösképpen Németországnak nagyon fontos az orosz gáz.

Shapiro azonban korábban az Egyesült Államok kormányának dolgozott mint Európára és Eurázsiára specializálódott különleges tanácsadó. Véleménye szerint a fenti okok többségében csak kellemetlen véletlenek, vagy tünetei az igazi problémának, amit ő abban lát, hogy az utóbbi 10-15 évben a transzatlanti felek egyenlősödése helyett, az USA nagyon maga mögött hagyta az EU-t.

Minden téren dominál az USA

Elég pusztán a két térség GDP-jére néznünk, ha egy nagyon egyértelmű számot akarunk látni: az Egyesült Államok bruttó nemzeti összterméke 2008-ban 14,7 ezermilliárd dollár volt, míg Európa országaié ennél valamivel nagyobb, 16,2 ezermilliárd dollár. A válság előtti arányok teljesen felborultak 2020-ra, az USA közel 21 ezermilliárdra növelte GDP-jét, míg az európai államok nem hogy nem növelték, még veszítettek is belőle. Az EU és a már kivált Egyesült Királyság összesen 15,7 ezermilliárd dollárt termeltek tavalyelőtt.

Ugyan a GDP közel sem minden, az USA előnye sok más területen is megmutatkozik. 2019 áprilisában például a dollárvásárlás és - eladás a világ pénzváltásainak 88 százalékában volt jelen, ami egy 20 éve stabilan tartott arány. Ezzel szemben az euró mindössze az ilyen tranzakciók 32 százalékában volt ott, elmaradva a 2010-es 40 százalék körüli tetőtől.

Shapiro szerint ez alapján nem tűnik meglepőnek, hogy a világ pénzváltásra szánt valuta tartalékainak aránya 60-21 százalék a dollár javára, ám ha megnézzük a hivatkozott statisztikát, láthatjuk, hogy ebben a dollár is tipikusan egyre gyengébben teljesít. Ettől függetlenül, kétségtelen, hogy a dollár magasan az első helyen áll, ami lehetővé teszi az USA-nak, hogy szinte önkényesen szankcionálhassa a világ bármelyik államát.

Amerika előnye a techcégek terén is könnyen tetten érhető. Ugyan az EU még viszonylag tudatosan igyekszik kontrollálni a nagyobb vállalatok adatgyűjtését, alternatívát nem tudtak felépíteni. Az Alphabet (Google), Amazon, Apple, Meta (Facebook), és a Microsoft abszolút dominálják az európai piacot. Utóbbi például múlt héten költötte el Magyarország GDP-jének harmadát egy játékstúdióra, ami jól demonstrálja mennyire fajsúlyos ez a szektor.

Természetesen a helyzet katonai költések terén is az USA felé billenti a mérleget. Míg a 2008-2020-as periódus alatt, az USA éves büdzséje majdnem elérte a 800 milliárd dollárt, addig Shapiro számításai alapján, az EU-é 300 milliárd dollár alá csökkent. Ha ehhez hozzávesszük, hogy az államok hétszer többet költenek új védelmi technológiákra, és az uniós államok fegyverkezésre szánt pénzei egyáltalán nem koordináltak, könnyű belátni, hogy a helyzet rosszabb, mint a számok indikálják.

A hiba az EU készülékében van

Az EU vezetőségéhez hasonlóan Shapiro is a liszaboni szerződésben látta a fantáziát, ami a külpolitikai döntéseken túl, sok más teljes egyetértést igénylő területet is, minősített többségi szavazáshoz kötött. Véleménye szerint azonban a gazdasági válság Észak- és Dél-Európát, míg a menekült krízis Kelet- és Nyugat-Európát osztotta meg, így a könnyítések ellenére, az EU-nak ma még nehezebb egységes választ adnia, mint a liszaboni szerződés 2009-es ratifikálása előtt. Az akkori tervezet nyomán létrehozott Európai Külügyi Szolgálat, és jelenleg a Joseph Borrel által elfoglalt külügyi és biztonságpolitikai főképviselői pozíció, nem bizonyul elégségesnek az államok közti érdekkülönbségek áthidalásához.

Shapiro értékelése szerint az unió országai egyre inkább rászorulnak Washington közbenjárására, ugyanakkor az is adott, hogy Kína fenyegetése mellett az USA kevésbé engedheti meg magának, hogy Európa sorsát igyekezzen egyengetni. A jelenlegi amerikai elnök Joe Biden igyekszik helyet biztosítani a tárgyalóasztaloknál, de nem kizárt, hogy az államok következő ciklusában ismét egy "Amerika mindenekelőtt" elvet követő politikus fog helyzetbe kerülni.

Egyelőre a Kreml igazolva látszik abban, hogy elsősorban Washingtonnal tárgyal a konfliktus kapcsán, és az elemző is biztosnak látja, hogy ezen a csatornán állhat vagy bukhat Ukrajna sorsa. Az még kérdéses, hogy a négy-oldalú normandiai formátum feltámasztása milyen kézzelfogható eredményeket hozhat az úniós országoknaknak, de Shapiro szerint az USA-nak is érdeke egy erős EU, hiszen csak akkor működhet hatékonyan a transzatlanti felek közötti munkamegosztás.