Az ILO az Európai Unió munkaerőpiacáról szóló helyzetjelentésében arra hívja fel a figyelmet, hogy a megszorító intézkedések nem adtak választ a válság alapvető okaira, és nem csökkentették a munkanélküliséget. Sőt, a nemzetközi szervezet szerint a foglalkoztatási helyzet tovább romlott a fiskális konszolidációt szorgalamazó intézkedések bevezetését követően. A 2010-11-ben bekövetkezett megtorpanás után a munkanélküliség tovább emelkedett és semmi jele a javulásnak - figyelmeztet az ILO. Csak az elmúlt hat hónapban az EU-ban egymillió ember vesztette el a munkáját. Csak öt uniós tagállam volt (Ausztria, Németország, Magyarország, Luxemburg és Málta), ahol az ILO szerint a válság előtti szinten volt a foglalkoztatási ráta, de például Cipruson, Görögországban, Portugáliában és Spanyolországban több mint 3 százalékponttal esett a foglalkoztatási rára az elmúlt két évben. (A magyarországi képet árnyalja, hogy a foglalkoztatási rátát egyrészt a külföldön munkát vállaló honfitársaink, másrészt a közfoglalkoztatás is javítja. A szerk.)

Európában több mint 10 millióval lett több munkanélküli, mint a válság kitörésekor, és a leginkább a fiatalokat és az alacsony végzettségüeket érinti ez a kedvezőtlen trend. Az ILO arra is figyelmeztet a nemzetközi szervezet, hogy a hosszú távú munkanélküliség sok európai országban strukturális porblémává kezd válni: 19 államban a munkanélküliek több mint 40 százaléka már tartósan - 12 hónapja, vagy még ennél is hosszabb ideje - nem talál munkát. A romló foglalkoztatási helyzet azt is jelenti, hogy a társadalmi feszültségek miatti kockázat már 12 százalékponttal magasabb, mint a válság kirobbanásakor - mutat rá az ILO közleménye.

A nemzetközi szervezet hétfőn Oslóban kezdődő, 9. európai regionális találkozójára megfogalmazott javaslatok szerint, ha a jelenlegi gyakorlatot egy foglalkoztatás-központú stratégia váltaná fel, az makroökonómiai és foglalkoztatási célokat is szolgálhatna.

Mit kellene tenni?

A szervezet szerint először olyan intézkedésekre van szükség, amelyek a válság hátterében rejlő, főleg a pénzügyi szektorban jelentkező strukturális kérdéseket kezelik, mert ezek annak ellenére megoldatlanok, hogy a válság epicentrumában álltak. Ezek a strukturális problémák az okai annak, hogy a kis- és középvállalatok nem jutnak hozzá kellő mértékben a termelés és a munkahelyteremtés alapvető feltételét jelentő bankhitelekhez.

Másodszor, szembe kell szállni a bérek és a foglalkoztatás csökkentésére irányuló nyomásgyakorlással, ami negatívan befolyásolja a termelő jellegű beruházásokat és az Európai Unión belüli kereskedelmet. Erre pozitív példaként Svédországot említi a nezmeztközi szervezet - a skandináv ország az 1990-es évek pénzügyi válságában tett sikeres lépései az ILO szerint hatékonynak és megvalósíthatónak bizonyultak.

Harmadszor, szükség van olyan rendkívüli intézkedésekre, mint az ifjúsági foglalkoztatási garanciarendszerek (Ilyen intézkedést jelentett be nemrég az Európai Bizottság is, amelynek megvalósításában most a tagállamoknak kellene lépniük - a szerk.)

Az ILO - mint már korábban többször megtette - most is kiemeli: a munkáltatók, munkavállalók és kormányok közötti társadalmi párbeszédet kell fő eszközként alkalmazni az intézkedések megtervezése során, a foglalkoztatás ösztönző reformok iránti szükséges támogatás megszerzése és annak érdekében, hogy ezek a reformok az állampolgárok valódi igényeire irányuljanak.