Business Talks '24

Üzleti konferencia

Ne maradjon le az év
üzleti konferenciájáról!

Szerezze be
jegyét most.

Az Európai Unió élelmiszerpiacát érdemben befolyásoló döntések várnak jövőre az uniós döntéshozókra. Svédország veszi át januártól a következő fél évre az unió soros elnökségét, a napirendi pontok közt pedig fajsúlyos döntések szerepelnek.

Szabadkereskedelem Ukrajnával

Az unió jelenleg úgynevezett szolidaritási folyosókat működtet annak érdekében, hogy az ukrán gabonafélék és más élelmiszer-alapanyagok kijussanak az országból azt követően, hogy Oroszország megnehezítette a tengeri szállítást.

A szárazföldi útvonalakon az unióba áramló mezőgazdasági termékek ugyanakkor torzítják az Ukrajnával határos országok élelmiszerpiacait, veszélybe sodorva a balti államok és Lengyelország gazdáinak versenyképességét.

A svéd elnökségnek megoldást kell találnia a problémára, vagy olyan döntést kell meghoznia, amely korlátozza a szárazföldi szállítási útvonalakon érkező alapanyagok beáramlását az unióba – foglalta össze a legfőbb feladatokat az Euractiv.

Régóta húzódik az egységes címkézés bevezetése

Késik az Európai Unióban gyártott élelmiszerek címkézésének egységesítése. A tervek szerint az összetevőkről minden tagállamban azonos jelölést kellene elhelyezni a termékeken. Ezek tartalmáról ugyanakkor heves vita folyik, mivel erőteljes a gyártók lobbitevékenysége.

Korábban heves piaci reakciókat váltott ki Franciaország, ahol az EU-ban először tiltották meg az alternatív húspótlók, vagyis a növényi alapú húshelyettesítő készítmények címkéjén az olyan megnevezéseket, amelyekből a fogyasztó számára nem derül ki egyértelműen, hogy az adott termék nem tartalmaz állati eredetű fehérjét.

A svéd elnökségnek nincs könnyű dolga, mivel nem csak a tagállamok eltérő álláspontja között kell megtalálni az arany középutat, de az élelmiszeripar befolyásos szereplőitől is erőteljes érdekérvényesítésre lehet számítani.

Növényvédő szerek: harcban a tagállamok és a zöldlobbi

Az uniós élelmiszerreform egyik fontos küldetése, hogy 2030-ra felére csökkenjen az uniós mezőgazdaságban a növényvédő szerek felhasználása. Decemberben a tagállamok elhalasztották a növényvédők csökkentésére előterjesztett menetrendet, további hatásvizsgálatokat kérve Brüsszeltől.

Nagy István agrárminiszter korábban kiemelte:

Magyarország egyetért azzal, hogy csökkenteni kell a növényvédő szerek használatát, azonban a fogyasztóknak joguk van tudni, hogy emiatt mennyivel kell majd többet fizetniük az élelmiszerekért. Szerinte nem hozható felelős döntés, amíg nem ismert, hogy a bizottság javaslata következtében mennyivel csökken az Európai Unió mezőgazdasági termelése, mennyivel emelkednek az élelmiszerárak és mennyivel nő az importkitettség.

A javaslat következményeit bemutatni hivatott hatástanulmány ugyanis nem tartalmazza számszerűen a várható gazdasági hatásokat.

A növényvédő szerek tilalma csak az új technológiák megjelenésével lehetséges
A növényvédő szerek tilalma csak az új technológiák megjelenésével lehetséges

A növényvédő szerek korlátozása azért jelent problémát, mert jelenleg csak az élőmunkaerő növelése jelent alternatívát használatuk kivezetése esetén. A mezőgazdaság ugyanakkor komoly munkaerőhiánnyal küzd. Az élőmunka és a növényvédők használatának híján a hozamok drasztikusan visszaesnének.

Génszerkesztés: lazítás, vagy versenyhátrány?

A jövő év első felében kerül napirendre az úgynevezett új géntechnológiák (NGT), ismertebb nevén a génszerkesztés kérdése.

Az NGT-k jelenleg a génmódosított organizmusokkal (GMO-k) esnek egy szabályozás alá, ugyanakkor a két technológia merőben eltér.

A hagyományos génmódosítás során a növényt egy idegen organizmus tulajdonságaival ruházzák fel, így válik például a kukorica ellenállóvá a kártevőknek. A növény képes a génmódosítással olyan anyag kibocsátására, amely elriasztja az élősködőket. A GMO-k tilalmát Magyarországon az Alaptörvény is kimondja, az EU legtöbb államában termesztésük szigorúan tilos. A GM-növények hátránya, hogy

  • ahol egyszer termesztették, ott már a hagyományos növény nem terem meg;
  • a technológia az 1990-es években terjedt el, így a GM-növények fogyasztásának egészségügyi hatásai kevésbé ismertek.

Az EU szabályai szerint a GM-növényeket külön engedélyeztetni kell. Egyes országokban, például Spanyolországban általános a termesztésük. A világ legnagyobb GMO kibocsátója az Egyesült Államok, ahol a kukorica, a cukorrépa vagy a repce 90 százaléka már génmódosított forrásból termesztett.

A génszerkesztés, vagyis az NGT-k merőben eltérnek a GMO-któl. A technológia is új, 2021 óta elérhető. Lényege, hogy az adott növényt nem módosítják más növénnyel, hanem a megfelelő génszakasz szerkesztésével teszik ellenállóvá például a kártevőknek, vagy az időjárásnak.

  • A technológia mellett érvelők szerint mindössze a növénynemesítés természetes folyamatát gyorsítják fel, amely alapesetben évekig eltart. 
  • Ellenzői a folyamatok ellenőrizhetetlenségével és a technológia még nem ismert következményeivel és annak szabályozatlanságával érvelnek.

Az NGT-kre jelenleg ugyanaz a szabályozás vonatkozik, mint a GMO-kra, amely a szakértők szerint rövid időn belül behozhatatlan versenyhátrányt okoz az uniós mezőgazdaságnak.

Szigorodó állatjólét: nagyobb kontroll az import fölött?

Szintén 2023 első felében várható a vita az állatjóléti szabályok további szigorításáról. A tagállamok egyetértenek az új szabályozással, mivel a 2009-ben elfogadott irányelv több pontja ma már elavult.

Ezzel összefüggésben ugyanakkor komoly vita van arról, hogy a szabadkereskedelmi megállapodásokban foglalt, elsősorban a mezőgazdasági termékek behozatalára vonatkozó vámkedvezmények miatt versenyhátrányba kerülnek az uniós gazdák.

Ennek oka, hogy a harmadik országokból érkező élelmiszerek gyártása, feldolgozása során a gyártóknak nem kell betartaniuk a szigorú uniós állatjóléti és élelmiszer-biztonsági előírásokat. Így jóval olcsóbban képesek előállítani a termékeket, mint az uniós gazdák.

Az európai mezőgazdaság tehát a következő években belső és külső nehézségekkel egyaránt szembe kell, hogy nézzen, a központi kérdés pedig az, hogy megmarad-e Európa globális versenyképessége.