Nem vitás, hogy Észak-Korea modernizálása dollármilliárdokba kerülne, a kérdés csak az, hogy Dél-Korea mennyit lenne hajlandó áldozni erre a célra és befektetése milyen hasznot hozhatna neki? Egyelőre csak találgatják a szakértők, milyen gazdasági lehetőségek rejtőznek az elzárkózó rezsim átszabásában - írja háttérelemzésében a CNBC.

Donald Trump amerikai elnök és Kim Dzsongun észak-koreai diktátor történelmi csúcstalálkozója után már nem az foglalkoztatja a megfigyelőket, hogy a dzsucse ideológiát követő ország milyen katonai veszélyt jelent a környezetére, hanem az, hogyan lehetne gatyába rázni évtizedek óta elszigetelt gazdaságát.

QP | Quality Placement

Nehéz és drága

A nemzetközi gazdasági szankciókkal sújtott, Kínától erősen függő Észak-Korea modernizációja nem lenne sem könnyű, sem olcsó. Az amerikai Citi bank elemzőinek becslése szerint a közlekedési és az energetikai infrastruktúra átalakítása 63,1 milliárd dollárba kerülne (ez megközelíti az éves magyar GDP felét). Ebből a pénzből a vasút, a közutak, a repülőterek, a tengeri kikötők, az áramtermelő erőművek, a bányák, az olajfinomítók és a gázvezetékrendszer rendbe tételére jutna forrás.

Szétbontva a költségeket azt láthatjuk, hogy 28 jól ismert vasúti korszerűsítésre 24,1 milliárd dollárt kellene fordítani. Ezentúl 33 útfelújítás 22,8 milliárdot, 16 elektromos erőmű modernizálása 10 milliárdot nyelne el. Az azonnali befektetési igény 11,6 milliárd dollár, amelynek egy része nyilván része az előbbi kiadásoknak is.

Lehetséges a normalizáció

Bár azt senki sem tudja, mik a szándékai a sztálinizmushoz hasonló rezsimet üzemeltető ország vezetésének, ám a Citi elemzői úgy gondolták, hogy az elmúlt fél év enyhülése - amelyben Kim a dél-koreai elnökkel, Mun Dzseinnel is találkozott és háromszor járt Kínában, ahol a legfelsőbb szinten fogadták - arra utal, hogy lehetséges az elzárt ország és a külvilág viszonyának normalizálása.

Ez azt jelentené, hogy Észak-Korea jobban hozzáférhetne a külföldi tőkéhez, amelyre infrastruktúrája fejlesztéséhez szüksége lenne. Ha belátható időn belül elindulna a Koreai-félsziget két államának együttműködése, az csökkentené esetleges egyesülésük később költségeit. A Citi szerint mindez felpörgetné a dél-koreai vállalatok tevékenységét, főként az építőiparét. Középtávon azok a cégek, például a bányavállalatok járnának jól, amelyek ki tudnák használni a felújított infrastruktúrát.

Tolnák be a pénzt

A Citi elemzői szerint Szöul vélhetően segítené szomszédja pénzügyi rendszerének újjáépítését, amibe közpénzt is tolna például az állami tulajdonú bankokon és pénzügyi alapokon keresztül. Mindezek ellenére a dél-koreai GDP-re nem lenne nagy hatása a szomszédos ország gazdasági rendbe tétele. A 11,6 milliárd dolláros azonnali befektetés csak 0,07 százalékkal gyorsítaná a növekedést.

Nagyobb hatása lehet hosszabb távon annak, hogy jelentősen csökkenne a térség geopolitikai kockázata. Ugyanakkor a Citi elemzői felhívják a figyelmet arra, hogy ha lesz változás, akkor az elhúzódó folyamat lesz, amit a dologban fantáziát látó vállalatoknak is figyelembe kell venniük terveik szövögetésekor.

A fotó forrása: Shutterstock