Magyarországon a nemkonvencionális jegybanki eszközök alkalmazását elsősorban a hazai bankok hitelkínálatának erőteljes visszafogása indokolhatja, igaz azt nagyobbrészt a hazai bankok alacsony hitelezési hajlandósága, kisebbrészt gyengülő hitelezési képessége magyarázza - állapította meg az MNB frissen publikált elemzése. A jegybank hat munkatársa (Krekó Judit, Balogh Csaba, Lehmann Kristóf, Mátrai Róbert, Pulai György és Vonnák Balázs) jegyezte elemzés a sokat emlegetett nemkonvencionális jegybanki eszközök alkalmazásának tapasztalatait és lehetőségeit vette górcső alá.

Orbán kérte januárban

QP | Quality Placement

Még idén január 6-án a válságtanácskozás után Orbán Viktor miniszterelnök bejelentete: arra kérte Simor András MNB-elnököt, hogy vegye számításba azokat az eszközöket, amelyeket az EU-ban, az Egyesült Királyságban, illetve az Egyesült Államokban bevet a jegybank a gazdasági növekedés érdekében, és vizsgálja meg, hogy Magyarországon ezek közül mit lehetne felhasználni.

Ha nem akarnak, nem hiteleznek

Az MNB analízise szerint a hitelezési hajlandóság növelésére a jegybanknak nincsenek eszközei. A bankok gyengülő tőkehelyzete és mérlegleépítési szándéka miatt a jegybanki eszközök önmagukban csak korlátozott mértékben képesek növelni bankok hitelkínálatát. A bankrendszert kikerülő jegybanki beavatkozások pedig egyrészt jelentős hitelkockázat-vállalással járnak, másrészt a közvetlen tőkepiaci finanszírozás fejletlensége miatt nincs is rá érdemi lehetőség. A pénzügyi közvetítőrendszer likviditási helyzetét javító, a hosszabb lejáratú forrásokhoz való hozzájutást segítő eszközökkel a jegybank alapvetően ahhoz tud hozzájárulni, hogy a hitelezési hajlandóság erősödése esetén a képesség kevésbé akadályozza a hitelezést.

Ráadásul a nemkonvencionális eszközök alkalmazásánál különösen nagy óvatosságra van szükésg, a magyar államadósság fenntarthatóságával kapcsolatos piaci aggodalmak, a magas szuverén kockázati felár és a gazdaságpolitika alacsony hitelessége miatt. A jelentősebb jegybanki kockázatvállalással járó eszközök és a jegybanki állampapír-vásárlás pedig a befektetői bizalom további romlását és végső soron tőkemenekítést vonhatnak maguk után.

Amit szabad Jupiternek...

Az MNB szakértő megállapítják, hogy a rendelkezésre álló empirikus elemzések a fejlett országokban alkalmazott nemkonvencionális eszközöket eredményesnek értékelték a piaci feszültség mérséklésében, a piaci likviditás növelésében, a hozamok csökkentésében. Az eszközök reálgazdasági hatásairól jóval kevesebb becslés született. Ezek az ECB, a Fed és a BoE eszközeit elemezve jellemzően arra a következtetésre jutottak, hogy bár a programok a gazdasági növekedést nem tudták beindítani, nélkülük a hitelezés és a GDP visszaesése is szignifikánsan nagyobb lett volna.

Csakhogy ezen eszközök alkalmazásának költségeit a közvetlen hitelpiaci beavatkozásoknál és az állampapír-vásárlásnál még nem lehet teljes körűen értékelni, egyelőre nem látható a jegybanki mérlegek leépítésének módja, azaz az exit stratégia sem. Nem világos az sem, hogy az eszközvásárlások nagymértékű alkalmazása hosszabb távon milyen hatást gyakorolhat az inflációs várakozásokra és a jegybankok hitelességére.

Életveszélyes lehet magas külső adósság mellett

Azt is tudni kell, hogy a rosszabb hitelbesorolású, magas külső adósságú feltörekvő országokban a nemkonvencionális eszközök alkalmazására jóval kisebb a mozgástér. A válság időszaka alatt a feltörekvő országok is alkalmaztak likviditásbővítő eszközöket, azonban a közvetlen hitelpiaci beavatkozás és állampapír-vásárlás csak elvétve, és a fejlettebbnek tekinthető feltörekvő piacok esetében fordult elő. Ez csak részben magyarázható azzal, hogy a feltörekvőknél jellemzően kisebb volt a piaci feszültség, a visszaesés mértéke és a defláció veszélye, továbbá hogy nem volt jellemző a kamatszint nulla közelébe csökkenése sem.

A nemkonvencionális eszközök extenzív alkalmazását elsősorban a sérülékenység gátolja: a rosszabb hitelbesorolású, magas külföldi adósságú országok számára a szisztematikus és nagyarányú likviditásbővítés külön kockázatokat hordoz, ugyanis fizetőeszközük leértékelődését és tőkekivonást eredményezhet. Ráadásul az alkalmazott eszközök széles köre végső soron fiskális költségekkel járhat, amit viszont csak olyan országok engedhetnek meg maguknak, amelyeknek nem kérdőjeleződik meg a fiskális fenntarthatóság, továbbá  független, hiteles jegybankjuk van. Ellenkező esetben a beavatkozás megdobja az országkockázati felárat és a beavatkozás társadalmi költségét. Végül, ezen országokban zömében a beavatkozások potenciális terepéül szolgáló értékpapírpiacok (vállalati, illetve banki kibocsátású értékpapírok) nem léteznek, vagy nem kellően fejlettek - olvasható a jegbynaki elemzésben.

Napi

 

Nemkonvencionális eszköztípusok
- kereskedelmi bankoknak likviditást nyújtó eszközök
- közvetlen hitelpiaci beavatkozások
- állampapír-vásárlás
Forrás: MNB