A befektetők semmit sem vártak Mario Draghitól, az Európai Központi Bank (ECB) elnökétől, aki a bank csütörtöki kamatdöntő ülése után tartott sajtótájékoztatót, és Draghi 100 százalékig teljesítette ezt a várakozást - kezdi pikírt megjegyzéssel szerkesztőségi elemző cikkét a Bloomberg.

Az ECB nagyszerűen dolgozik, és ennek folytatását tervezi - mondta a bankelnök. Legalábbis ez volt az egyórás tájékoztató lényege. Köszönjük a sajtómunkásoknak, hogy idefáradtak.

Eredmény és kudarc

Draghinak igaza van: az eurózóna gazdasága sokkal rosszabb bőrben lenne, ha az európai jegybank nem teszteli a monetáris politika lehetőségeinek határát azzal, hogy extra alacsonyan tartja a kamatokat és monetáris enyhítése keretében, kötvényvásárlásaival önti a pénzt a gazdaságba.

A helyzet azonban az, hogy mindezek ellenére a gazdasági növekedés továbbra is lomha, az infláció nem mozdult el a nulla közeléből, az eurótagállamok kormányai pedig semmit sem tesznek, amivel kiegészíthetnék az ECB gazdaságélénkítő erőfeszítéseit.

Noszogatás

A bankelnöknek abban is igaza van, hogy mantraszerűen ismételgetve minden sajtótájékoztatóján kéri az eurózónás kormányokat, hogy folytassanak a növekedést segítő költségvetési politikát. Ezt persze nagyon óvatosan teszi. Senkit sem siettet és azt is folyton elmondja, hogy az ECB-nek még mindig bőven van muníciója a defláció elleni harchoz.

Ügyel az uniós vezetők érzékenységére is, mindig jelzi, hogy persze bármit is tesznek a kormányok, nem szabad átlépniük az EU költségvetési szabályait, azaz törekedniük kell háromszázalékos GDP arányos költségvetési hiány tartására és el kell kerülniük országok államadósságának növelést.

Itt a vége

Mostanra azonban elérkeztünk ahhoz a helyzethez, hogy az európai jegybank már nemigazán tehet többet annál, amit eddig tett. Ha tovább nyomná le a kamatokat - amelyek immáron csak a negatív tartományban süllyedhetnek -, illetve tovább bővítené kötvényvásárlásait, azzal jó eséllyel több kárt okozna, mint amennyi hasznot hajtana. A pénzbőség fokozása akár pénzügyi lufikat vagy hirtelen megugró inflációt okozhat.

Három lehetőség

Ezért a fiskális politikán van a sor, amely elvileg háromféleképpen erősítheti a gazdasági növekedést.

  • Az első, hogy előnyben részesíti a költségvetési kiadásoknál az infrastrukturális befektetések támogatását. Ezt megengedik az uniós szabályok, így összhangban vannak Draghi ajánlásával.
  • A második az állami költekezés fokozása magasabb deficit vállalásával olyan esetekben, amikor ez nem tűnik túl kockázatosnak. (Például a foglalkoztatást erősítő kiadások bővítésével, amely azt ígéri, hogy az új álláshelyek hosszabb távon magasabb adóbefizetést eredményeznek.)
  • Végül az eurózóna költségvetési többlettel rendelkező országai - jelenleg egy ilyen van: Németország - ideiglenesen gazdasági támogatást adhatnak másoknak -, azaz jelenleg az összes többi eurótagállamnak.

Juncker gondolkodik

Miután az eurózóna infrastruktúrája elég fejlett, az első lehetőség nem ígér átütő eredményt. A harmadikba a német kormány és parlament nem menne bele, így egyetlen lehetőségnek marad a második. Fel kellene puhítani és egyszerűsíteni kéne a stabilitási és növekedés paktum szabályait.

A gond az, hogy az EU vezetése és jómódú országai, amelyeknek ki kellene segíteniük a lazaság miatt eladósodó szegényeket, eddig mereven elzárkóztak ettől.

Jó hír ugyanakkor, hogy hírek szerint Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke és stábja dolgoznak egy javaslaton ezzel kapcsolatban. Ha Juncker jó tervvel állna elő, akkor az uniós kormányok jól tennék, ha támogatnák.

Ez nem várható a közeljövőben, Draghi és az ECB borítékolhatóan szívni fogja a fogát miatta, ám az európai jegybanknak örülnie kell minden segítségnek, amit kap a növekedés élénkítésére érdekében tett erőfeszítéseihez.

QP | Quality Placement