Hillary Clinton közel tíz hónappal azt követően jelentette be indulását a 2016-os amerikai elnökválasztáson, hogy megjelent Hard Choices című könyve, amelyben négyéves (2008-2012) külügyminiszteri munkájának tapasztalatait foglalta össze. A manhattani bemutatón, amelyen a szerző dedikált, sorban álltak az érdeklődők az utcán. Népszerűsége e szép napok óta talán már megkopott, de esélyei egyáltalán nem rosszak - írja John Cassidy, a The New Yorker szakszerzője.

Pártján, a demokratákon belül egyelőre a láthatáron sincs komoly kihívója. Eközben az ellenfélnél, a Republikánus Pártnál legalább fél tucat esélyes szállhat versenybe az elnökjelöltségért - eddig ketten jelezték indulásukat -, ami borítékolhatóan kíméletlen házon belüli meccshez vezet majd.

Az elmúlt bő egy évben az USA gazdasága javuló tendenciát mutatott. Az elmúlt egy hónap kivételével bővült a foglalkoztatás, a Barack Obama nevéhez köthető, állami támogatású egészségügyi reformnak köszönhetően csökken azok száma, akik nem részesülnek egészségügyi ellátásban.

Jó hátszelet kaphat

Ha ezek a tendenciák folytatódnak, akkor - feltéve, hogy Clinton elnyeri a Demokrata Párt támogatását 2016 nyarán - komoly hátszelet adhatnak a volt first lady és külügyminiszter elnökké választásának. Nyugodtan hivatkozhat ugyanis elődje, Obama gazdasági teljesítményére, háttérbe tolva a radikális republikánusok gazdasági csodát ígérő ajánlatait, amelyek lényegében a varázslás fogalomkörébe tartoznak.

A gazdasági folyamatok szerencsés alakulásán túl az is Clinton kezére játszhat, hogy ellenfelei durva támadásokat intéznek majd ellene. Ezekre hivatkozva ugyanis megerősítheti pártja támogatását és feltüzelheti az aktivisták hadát, akik részt vesznek majd a kampányában.

Végül a választási térkép továbbra is a demokratáknak kedvez: ha hozza azt a 18 államot és a columbiai kerületet, amelyet férje 1992-es győzelme óta minden demokrata elnökjelölt megnyert, azzal karnyújtásra kerülhet a győzelemtől. A végső döntés az ingadozó államok szavazóinak meggyőzésén múlik.

Kínos ügyek

A negatív oldalon jelenleg két komoly ügy szerepel. Az egyik, hogy a Bill, Hillary és Chelsea Clinton Alapítvány külföldi kormányoktól, köztük nem demokratikus államoktól - Szaúd-Arábiától és az Egyesült Arab Emirátusoktól - is kapott támogatásokat. A másik az elektronikus levelezési botrány, nevezetesen, hogy külügyminiszterként saját - a tárcáétól független - email-rendszert tartott fenn. Az utóbbival kapcsolatban a közvélemény egyelőre nem fogadja el magyarázatát, miszerint csupán kényelmi oka volt ennek és minden hivatalos levelét kimentette a privát szerverről, mielőtt töröltette annak tartalmát.

Az elmúlt időszakban összeszedett pluszok és mínuszok szaldója az elnökjelölt elfogadottságának némi romlását mutatja. A Gallup 2014. június elején készült közvélemény-kutatásában Clintont a megkérdezettek 54 százaléka pozitívan értékelte, míg 43 százalékuk vélekedett éppen ezzel ellenkezően. A Huffington Post nemrégiben készült felmérésében 48-46,2 százalékra változott ez az aránypár és készült két olyan vizsgálat is nemrégiben, amelyben az elutasítás aránya 50 százalék fölé nőtt.

Take it easy!

A versenynek ebben a korai szakaszában azonban nem kell túl komolyan venni ezeket az adatokat. Harminc-negyven évvel ezelőtt a 40 százalék feletti elutasítottság súlyos hátrányt jelentett a jelölteknél. Az erősen polarizálódott mai politikai viszonyok között azonban egy demokrata vagy republikánus aligha bólint rá az ellenfél politikusaira. Ami azt illeti a 2012-es elnökválasztási kampány startjánál a későbbi nyertes Barack Obama negatív mutatója is 50 százalék fölött volt a Gallupnál.

Forrás: Reuters

Nem az a cél ma már, hogy az elnökjelölt népszerű legyen, hanem az, hogy kevésbé legyen népszerűtlen, mint ellenfelei, illetve, hogy minden egyes támogatóját rábírja, hogy a szavazás napján vegye a fáradságot, és menjen el a voksolni. Clintonnak nem szabad elfeledkeznie arról, férje alelnöke, Al Gore 2000-es veresége bebizonyította: nehéz harmadszor is ugyanannak a pártnak a jelöltjeként elnökséget nyerni, még akkor is, ha valaki elég népszerű.

Nő és vérbeli demokrata

Hillary Clinton kampányának két csapásiránya lehet. Az első, hogy ő lehet az USA első női vezetője - ezzel a Margaret Thatcher brit miniszterelnök, Angela Merkel német kancellár és Dilma Rousseff brazil államfő nyomdokaiba léphet. A harc második fő elemeként hagyományos demokrata üzenetekre, a társadalmi mobilitás támogatására, a középosztály érdekeinek képviseletére kell építenie kampányát. Ezt tette Bill Clinton 1992-ben, ő és Obama 2008-ban, illetve a jelenlegi elnök 2012-ben.

A bérek stagnálása és a növekvő egyenlőtlenségek tükrében ezzel éppen arról beszélhet, amiről a választók nagy része hallani akar. Az elnökjelölt ehhez az üzenethez a demokrata szellemi műhelyekben készült tanulmányok, javaslatok egész sorára támaszkodhat. Az utóbbiak között szerepel a minimálbér emelése, a szakszervezetek szerepének erősítése, az adórendszer módosítása és az infrastrukturális beruházások bővítése. A politológusok érdeklődve várják, hogy az agytrösztök közül pontosan melyikre fog támaszkodni.

Megcsinálhatja-e?

A Clinton-kampány legfőbb jellemzője az lehet, hogy meg kell ragadnia azt a mély gazdasági bizonytalanságot, amelyet az amerikaiak nagy tömegei átélnek. Ezt ki kell egészítenie egy világos külpolitikai üzenettel, amelyben azt kell ígérnie a szavazóknak, hogy képes kezelni a világ számos pontján - Kelet-Európában, a Közel-Keleten, Észak-Afrikában és fekete Afrika egyes részein - tomboló káoszt. Meg kell győznie az embereket arról, hogy ehhez nincs szükség arra a kő kemény fellépésre, amelyet a republikánusok irányítása alatt álló szenátus szorgalmaz.

Szóval lehet-e az USA első nő elnöke Hillary Clinton? - teszi fel a kritikus kérdést a The New Yorker politikai szakírója. A küzdelem, ami rá vár semmiképpen sem lesz könnyű, és nem ígér kellemes látványt a politika iránt érdeklődő közönségnek. Ha semmi váratlan nem jön közbe, akkor a volt first ladyre és külügyminiszterre élete legkeményebb harca vár a következő 19 hónapban. Van azonban egy dolog, amelyet mindenképpen megtanulhattunk róla az elmúlt években: óriási küzdő. Azok közül az emberek közül való, akiket minden nehézség és akadály csak további erőfeszítésre késztet.