Az Egyesült Királyság népének többsége 2016 júniusában népszavazáson úgy döntött, hogy a szigetországnak ki kell lépnie az Európai Unióból. Az akkori brit kormány azzal próbálta ezt megelőzni, hogy a döntés szörnyű gazdasági következményeire figyelmeztetett. Azonnali recesszióhoz, a lakásárak fájdalmas zuhanáshoz és az export visszaeséséhez vezet a brexit – emlékeztet a Bloomberg a politikusok és a szakértők jóslataira. Az Egyesült Királyság hosszabb átmenet után végül csak 2020. januárjában hagyta el de jure az EU-t, majd 2021. január 1-jén de facto is megtörtént a szakítás.

Azóta nagyjából 100 nap telt el, így lassan képet alkothatunk arról, milyen következményei lehetnek a szigetország függetlenné válásának. A statisztikai adatokból látszik, hogy a brexitnek vannak káros következményei, ám kevés idő telt még el és ezek összekeverednek a koronavírus-járvány gazdasági hatásaival. Az EU vámuniójának, illetve egységes piacának elhagyása csak hosszabb távon érezteti majd igazán a hatását, amit a pandémia miatt bevezetett korlátozások feloldása után lesz esélyünk áttekinteni. Ezzel együtt érdemes egy pillantást vetni arra, mi jött be a kormány „riogatásából”, ahogy azt a brexiterek minősítették annak idején.

QP | Quality Placement

A pénzügyminisztérium egy a 2016-os referendum előtt publikált jelentésében azt jósolta, hogy a nemzeti jövedelem két éven belül 3,6 százalékkal esik, ha a britek a kilépésre szavaznak, 520 ezren elvesztik az állásukat és a lakásárak 10 százalékkal zuhannak. Ez nem így történt, nem kis részben annak köszönhetően, hogy a népszavazás után hatalomra került új kormány Theresa May vezetésével csak 2017 márciusában nyújtotta be az Egyesült Királyság kilépési szándékát jelző dokumentumot az EU-nak. Ezután kezdődött a felek közti két évig tartó elszámolás. A GDP végül két év alatt, 2018 júniusára három százalékkal nőtt, a munkanélküliség 280 ezerrel csökkent, az átlagos lakásár hét százalékkal nőtt.

Jött a pandémia

Aztán 2020-ban jött a pandémia, ami közel 10 százalékos GDP-zuhanást eredményezett. A tavaly tavaszi lezárás után ebből ledolgozott valamit az ország, de így is az Egyesült Királyság van a legmesszebb korábbi önmagától a világ hét vezető országának (G7) összehasonlításában.

A referendum előtt, 2016 áprilisában a kormány levelet küldött minden háztartásba, arra biztatva az embereket, hogy júniusban szavazzanak az EU-ban maradásra. Ebben arra figyelmeztettek, hogy a kilépés esetén nőnének a megélhetési költségek, miután a font gyengülne, ami megdrágítaná az importot. (A behozatal fele az EU-ból származik.) Ebből a jóslatból bejött, hogy a font gyengülése, a népszavazás után két évvel 18 százalékkal volt gyengébb az euróval szemben, mint azt megelőzően, és ebből mostanra is maradt 12 százalék mínusz.

A fogyasztói áremelkedés 2017 novemberében öt és fél éves csúcsra, 3,1 százalékra nőtt, és az ezt követő két évben majdnem végig a Bank of England kétszázalékos célértéke fölött maradt. Ezt követően azonban a pandémia nyomán csökkent.

Kereskedelmi mizéria

A kormány azt jósolta a levelében, hogy ha az Egyesült Királyság és az EU új kereskedelmi megállapodást köt, akkor a gazdaság 15 éves távlatban 4,6-7,8 százalékkal marad majd el attól, ahol akkor lett volna, ha a szigetország az EU tagállama maradt volna. Az Office for Budget Respontsibility, azaz a költségvetés gazdasági racionalitását vizsgáló testület úgy számolja, hogy a brexit a népszavazás óta máris lefaragott 1,4 százalékot a lehetséges GDP-ből. Előrejelzésük szerint hosszú távon négyszázalékos lesz ez a mínusz. Dan Hanson a Bloomberg Economics szakértője 3-5 százalékra teszi az elmaradást figyelembe véve a kormány bevándorlási korlátozásait.

A nevezetes levélben annak idején azt jóslat szerepelt, hogy a vállalatok EU-s exportját meg fogja nehezíteni és drágítani a brexit. Ez bejött. A brit vállalatok küszködnek a vámadminisztrációval. Januárban a kontinensre irányuló export 41 százalékkal volt kisebb a decemberinél. A kormány kilépést megelőző decemberi raktárfeltöltéssel és a járvány miatti lezárásokkal magyarázza ezt az adatot. Hogy mi igaz ebből, az csak a korlátozások feloldása után fog kiderülni.

A City

A népszavazás előtt sokan azt jósolták, hogy a londoni City pénzügyi központja átköltözik a kontinensre, ami nagy elbocsátásokkal jár majd. A PricewaterhouseCoopers 100 ezer állás elvesztését jósolta. Ehelyett idén márciusig 7600 pozíció vándorolt át az EU-ba. Több lehet azonban ez, ha az EU és a brit kormány nem tud megegyezni a felek pénzügyi rendszerének megfelelőségéről, ami azt jelenti, hogy Londonban nem lehet majd az EU-t érintő bizonyos pénzügyi műveleteket végezni.

A Cityt eddig is nagy veszteségek érték. Az EU-s részvények kereskedése majdnem teljesen elköltözött januárban, ami napi hatmilliárd euró forgalmat jelent. Olyan óriásbankok, mint a JPMorgan Chase & Co. vagy a Goldman Sachs Group Inc. több száz milliárd euró értékű üzletet vittek át az európai pénzügyi központokba.

Az NHS

A brexit mellett kampányolók azt ígérték a 2016-os referendum előtt, hogy az uniós befizetéseken megspórolt összeget az egészségügyi rendszerbe, a britek szent tehenébe, az NHS-be forgatják. Ez hetente 350 millió fontot fog hozni a népegészségügynek – mondták, de eleve füllentettek. A brit nettó befizetés ugyanis 250 millió font volt egy hétre vetítve, mert a mezőgazdaság uniós támogatásokat kapott vissza.

A helyzet most úgy áll, hogy az Egyesült Királyságnak a következő hét évben nagyjából 20 milliárd eurót kell átutalnia az EU-nak a korábban vállalt kötelezettségei miatt és a brexit negatív hatása a GDP-re és az adóbefizetésekre bármilyen megtakarításnál nagyobb hiányt okoz – vélik az Institute for Fiscal Studies kutatóintézet szakértői. Így nem jut több az egészségügyre (sem). Ez is jelzi, hogy 100 napos összehasonlítás rövid, a brexit valódi hatása csak több év alatt, a koronaválság elmúltával lesz igazán látható.